"Mindenki, aki ezt megpróbálja, diktátor" + Hang

KK
Lánchíd Rádió
2012. május 09., szerda 07:40
Újabb és újabb problémákat keres Magyarországon az Európai Bizottság – mondta Ulrich Schacht. A német író, teológusa Lánchíd Rádiónak adott interjújában kifejtette: Brüsszel és Budapest vitái túlmutatnak a két fél kapcsolatán.

Az író szerint mindenkinek fel kell emelnie a szavát, aki nem akarja, hogy az Európai Unió egy olyan rendszerré váljon, amelyben a tagállamok elveszítik önállóságukat. Ulrich Schacht a jelenlegi, uniós irányt diktatórikusnak tartja, amin változtatni kell.

A cikkében meglehetősen sok kritikával ír az Európai Bizottságról. Úgy véli, hogy problémás, amit Magyarországgal csinálnak. Miért?
Úgy gondolom, hogy az Európai Bizottságnak, amely semmilyen demokratikus eljárás alapján nincs legitimálva, semmilyen joga nincs ahhoz, hogy egy tagállamának a belügyeibe beleavatkozzon, és megpróbálja a még mindig létező nemzeti önállóságot ilyen erősen befolyásolni és korlátozni. Ez azt jelenti, hogy a bizottság sem eljárástechnikailag, sem politikailag nincs felhatalmazva arra, hogy például Magyarország ügyeibe beavatkozzon.

A kötelezettségszegési eljárások jelentik a valódi problémát Magyarországgal kapcsolatban, vagy valami más áll a háttérben?
Természetesen teljesen más problémák állnak a háttérben. Az látszódik, hogy folyamatosan keresik a problémát és megpróbálják a mostani kormányzati struktúrát és a kabinet legitimitását támadni. Az új kormány azonban, élén Orbán Viktorral, láthatóan nem szocialista, nem baloldali kormány. Ezzel szemben az Európai Unió, különösen a bizottság erősen így működik. Mint Barroso, a bizottság elnöke. Barrosóra politikai fejlődésének, pályájának kezdetén a maoizmus és szélsőbaloldali eszmék hatottak. És ez jellemző a bizottság több tagjára is, igazából az Antikrisztust idézik. A keresztény alapokon, normákon nyugvó államokat nemcsak hogy elutasítják, hanem utálják, mint a pestist. Ugyanúgy utálják, mint a kommunisták és a nemzetiszocialisták. Alapvetően ők totalitáriusak. Egy jakobinusok által inspirált politika segítségével egy homogén masszává, egy nyugat-európai Szovjetunióvá akarják változtatni Európát. Ezzel a törekvéssel a keresztény alapokon nyugvó Európának nincs dolga. És ez jelenti a fő problémát a bizottság és Magyarország közötti összetűzésben.

 Ulrich Schacht: Brüsszel és Budapest vitái túlmutatnak a két fél kapcsolatán
Ulrich Schacht: Brüsszel és Budapest vitái túlmutatnak a két fél kapcsolatán

Mit gondol, Magyarország és a Magyarországhoz hasonlóak meg tudják nyerni ezt a harcot? Mert tulajdonképpen ez már egy harc.
Nem arról van szó, hogy vajon Magyarország egyedül meg tudja-e nyerni, vagy közösen azokkal, akik szintén veszélyeztetve vannak, mint például Csehország – ugye az ottani elnöknek, Václav Klausnak is több dologban másfajta felfogása van. Inkább arról, hogy Magyarország körül össze tudnak-e gyűlni és megtalálják-e a közös hangot azok az európai értelmiségiek és politikai erők, amelyek Brüsszel totalitárius törekvéseivel szemben fel tudják venni a harcot. Ennek egy országok felett átívelő hálózatnak kell lennie, azért, hogy a materialista, jakobinusok által inspirált uniós vezetésnek élesen, erőszakosan vissza tudjanak szólni. Természetesen itt nem fizikai, hanem szellemi erőszakra gondolok. Annál az eszménél kell maradnunk, hogy Európa szuverén államok közössége, amely védi a népek szuverenitását, kulturális, politikai, filozófiai és vallási szempontból egyaránt. És ezen a bázison tud az ember sokat tenni, és sokat is kell tenni. De csak a nemzeti liberális nemzetállam feltételével! Természetesen Magyarország szemszögéből is nézni kell a dolgokat. A szövetséges intellektuálisoknak sikerült úgy feltüntetniük Magyarországot a nyugati médiában, mintha egyedül lenne álláspontjával. Ez nincs így, nem hagyjuk, hogy elszigeteljék, közösen hozunk létre egy hálózatot azért, hogy megvédjük a valódi szabadságot. Merthogy ez a szabadságról szól. Egy totalitárius ideológia elleni küzdelemről.

Mit gondol, mit tud most tenni az Európai Bizottság? Folytatni tudja ezt a hadjáratot, vagy lassan abba kell hagynia?
Minek kell történnie? Az ellenállás egy látható formájának kell kialakulnia. Úgy gondolom, hogy azoknak az államoknak, amelyek kritikusak az unióval, a bizottságával, politikájával és meggyőződésével, azoknak egyeztetniük kell, közösen kell tenniük valamit, az Európai Parlamentben és a konzervatív frakcióban is ki kell állniuk. Világos érvekkel vissza kell verniük az igazság felügyelőit, mint amilyen Reding asszony is, aki egyébként az egyik legrosszabb jakobinustípus a bizottságban, az Európai Unión belül is. Ezeknek az embereknek tudniuk kell azt, hogy abból a csodálatos ötletből, amelyet az Európai Unió jelentett, nem csinálhatnak egy totalitárius világot, egyszerűen nem tehetik meg. Ilyen nagy a dolgunk, de nem vagyunk egyedül Európában. Határokon átnyúlva kell a közös ellenség, a totalitarizmus ellen harcolnunk, amely ismét felütötte a fejét Európában. A népek individualitását a homogenizmus nyomása alatt kell megőriznünk. Ezért írtam a cikkemben is, a Fókuszban, hogy Magyarország megvédendő szabadsága nemcsak a magyarok ügye, hanem a németeké, a hollandoké, a franciáké, az olaszoké és mindenkié.

Ez nagyon szép, és azt mondta, hogy közösen kell harcolnunk. De meg is tudjuk ezt tenni?
Tudja, én a politikai tapasztalataimmal diktatúrából jövök. Ha én akkor, a politikai harcaim idején a barátommal azt kérdeztem volna – a keletnémet diktatúra körülményei között, miközben még létezett a Szovjetunió –, hogy meg tudom tenni, vagy nem tudom megtenni – akkor veszítettem volna. Nem, megcsináltuk, mert értelmesnek és szükségesnek tartottuk. Muszáj volt, hogy meg tudjuk tenni. Soha nem szabad a harc előtt kapitulálni.

Most Francois Hollande nyert Franciaországban, látjuk, milyen káosz van Görögországban, hogyan befolyásolják ezek a választások Európát?
Úgy gondolom, hogy a változásoknak Görögországban és Franciaországban hasznosnak kell lenniük, és ismét egy olyan irányba vihetik az Európai Uniót, ahol a népek vallási, gazdasági, mentalitásbeli különbségeit figyelembe veszik. És ez ismét egy versenyképes Európát eredményezhet a mostani hamis helyett. Tehát én úgy látom a mostani választásokat, mint egyfajta – ha paradox módon akarok fogalmazni – produktív irritációt, amely irányváltást jelenthet. A közösség visszatérhet oda, hogy kapocs legyen szuverén, történelmileg, kulturálisan és gazdaságilag független államok között. Az nem megoldás, hogy Európa Lappföldtől Szicíliáig, Ukrajnától Portugáliáig egy egységes adókat, egységes törvényeket, egységes struktúrákat alkalmazó állam legyen. Mindenki, aki ezt megpróbálja, diktátor. És ezzel a potenciális diktatúrával szemben csak Európa népeinek szuverén hangja segíthet, amilyen határokat állítanak, és azt mondják, eddig és ne tovább!

Hirdetés
Hirdetés