Munkaalapú társadalom

Muki
Muki

2011. november 24., csütörtök 16:00
Molnár Anikó beáll a sorba, csatlakozik azok táborához, akik munkából akarnak megélni. Remélem, azért dicséretet nem vár. De mi a francból élt eddig? Persze az ujjszopogatás, dögös távolra nézés, valamint az erotikus málnaevés olykor jól fizet.

Valaha egy ország izgult annak érdekében, hogy Anikó élete megfelelő mederbe kerüljön, legyen szó akár „munkáról” vagy éppen magánéletről. Se pasi, se meló, se semmi, csak a nagy küzdelem az elemekkel, és csak nem sikerül az áttörés.

Oké, bulvár. De hogy lehet hír abból, hogy valaki 35 és 40 között végre gondol egyet és elmegy melózni? Nem erre kellene törekednie fűnek-fának, élőnek és élettelennek egyaránt? Ha már az állatorvosi nem is jött össze. A közmunkaprogram ugyan másféle motivációk alapján jött létre, de talán lenne hely ott is egy kis csillanásra. Emlékeim szerint még a nagy Amerikába is kiment – de vissza is jött.

Van ebben az életútban néhány igencsak mélyre sikerült gödör, de a legcudarabb az úgynevezett táncos karrier volt. Amikor az erotika és a lila fürdőköpeny találkozik, félelmetes. Az ember kicsit mindig elszomorodik, amikor látja mások vergődését. Vannak persze sokan, akiket lenyűgöznek a testmódosítások, de valami nem stimmel itt, hiszen még az egzotikus táncospasi is vadlibaként húzott el. Igen sokan élnek meg itt abból topkategóriás szinten is, hogy kiteszik ami van, ami meg nincs, olyat csináltatnak. Bele se merek gondolni, mi mehet.

Sajnos nem derült ki, mi lesz Anikó új munkája, talán majd egy nemzetközi sajtókonferencia keretei között kiderül. Valami mindenesetre beindult: állítólag most csak a karrier számít, még a pasizást is jegelte a szőke démon. A férfiszívek egyben maradnak, a GDP meg tényleg felpörög. Mi lesz itt...

Hirdetés
Hirdetés