Nincs választása a cigányoknak

Lippai Roland
Lippai Roland

2011. október 22., szombat 23:49
A kényszer lesz az a tényező, amely rábírja a cigányságot a kívülállás kultúrájával történő szakításra – állítja az MNO-nak Balog Zoltán. A társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár szerint az integrációs problémák súlyossága nem engedi a félrenézést. A közmunkaprogram célja a munkához való hozzáállás és az életmód megváltoztatása. Nagyinterjúnkból kiderül: létezik a kisebbségi rasszizmus. Annyi bizonyos, hogy a balliberális cigány vezetőknek semmi okuk a melldöngetésre.

– Végigtekintve az elmúlt másfél éven, a korábbiaknál sokkal markánsabban jelenik meg a cigány politika és az integrációs erőfeszítés a kormány törekvéseiben. A markáns kiállás az Ön személyének köszönhető, vagy a teljes kormányzati filozófia része, amit látunk?
– Az én személyem annak a politikai elhatározásnak és akaratnak a következménye, hogy a romaügy nem maradhat a régi formájában. Igaz, korábban is voltak törekvések, de azok nem álltak össze egy világos politikai akarattá és kormányzati döntéssé. Ez a markáns különbség a korábbi időszakokhoz képest. És ennek az élén Orbán Viktor miniszterelnök áll. Nem véletlen, hogy a megállapodást az Országos Roma Önkormányzattal a kormányfő írta alá, a magyarországi cigányság első számú vezetőjével, Farkas Flóriánnal. Mindketten kockáztattak ezzel, hiszen a megállapodásban konkrét számok és vállalások vannak. A kiállás egyik világos oka, hogy a probléma súlyát felmérve még inkább egyértelmű, hogy nem is nagyon van más választásunk. A beszéd idejét a cselekvésnek kellett átvennie. Magyarországot saját nemzeti érdeke is motiválta, hogy Európában is az ügy élére állt. Tisztában vagyunk a nehézségekkel is, mert talán a spanyolokat leszámítva nem igazán látni sikeres integrációs folyamatokat Európában. Ez azonban nem további halogatásra, hanem tettekre kell, hogy ösztönözzön minket.

– Mintha eltűntek volna az első vonalból azok a liberális oldalhoz köthető cigány véleményvezérek, vezetők, akik folyamatosan rasszizmussal vádolták a többségi társadalmat. Kolompár Orbán lassan többet van bíróságon, mint otthon. A destruktív hangok alacsonyabb hőfoka mennyiben segíti a párbeszédet és a megegyezést?
– Ez egy fontos kérdés. Nincsenek illúzióim afelől, hogy mindez nem tart sokáig, és ezek a hangok újra felerősödnek majd. De szerintem az előző kormányokhoz kötődő balliberális – úgynevezett – jogvédőkben van egyfajta szégyenérzet. Elég idejük volt a cselekvésre, vicces lenne, ha most minket bírálnának. Nekik és akár Kolompár Orbánnak is azt a kérdést tudom feltenni: az elmúlt nyolc évben mit tudnak felmutatni a romapolitikában? Az eltelt idő rövidsége, a kudarcok és a félbeismerések nehézzé teszik a bírálatot. Ugyanakkor politikai nézettől függetlenül elismerem azon roma civil szervezetek képviselőinek a munkáját, akik valóban a cigányság ügyében cselekedtek.

– Ez nyilvánvaló is, mert a társadalmi megegyezés magasabb cél, mint a politikai megfontolás.
– Sajnos ki kell mondani, hogy a mai cigány politikai elit jelentős része a liberális oldalon szocializálódott. De súlyos tévedés lenne mindezért nem szóba állni velük.

– Elkészült a nemzeti társadalmi felzárkózási és romastratégia tervezete. Sorra veszik a bajokat, amelyek többek között a cigányságot is sújtják. Honnan lesz ehhez pénz, milyen eszközöket rendelnek a feladatokhoz, s milyen időperspektívában gondolkodnak?
– A források részben a szociális ellátórendszerben, a közfoglalkoztatási programban – a Start munkaprogramban – és európai uniós forrásokban találhatók. Utóbbiban a források jelentős hányada még rendelkezésünkre áll: különböző típusú képzésekre, az iskolai felzárkózásnak a segítésére, de jut kultúrára és közéleti képzésre is.

– Hogyan kapcsolódik ide a Start munkaprogram?
– A program első körben pontosan azokat a rétegeket célozza meg, akik jelenleg abban a teljes reménytelenségben élnek, hogy nekik a szabad munkaerőpiacon semmilyen esélyük nincs munkahelyhez jutni. A program célja, hogy ezeket az embereket mégis csak bevonjuk valamilyen rendszeres munkavégzésbe. Ez életmód- és szemléletváltó törekvés is. Ebben a rendszerben tudunk találkozni azokkal, akiknek meg tudjuk mutatni a kiutat. Ha az illető bekerül a rendszerbe, el tudjuk indítani, és a mi dolgunk a regionális felzárkózást segítő képzőközpontjainkon keresztül továbbsegíteni a minőségibb foglalkoztatásba, s egy részüket akár a szabad munkaerőpiacra.

– Amit Ön mond, az egy idilli folyamat leírása. A közmunkaprogramot számos kemény kritika éri. Mégis: olyan nagy gond, ha valaki nem segélyen tengődik otthon, hanem – lehet, hogy nem nagyságrendekkel nagyobb pénzért, de – mégis csak végez valamilyen munkát?
– Ezt a költői kérdést tenném fel én is: tényleg olyan nagy baj ez? Roosevelt elnök mondta: ha a rászorulónak szociális segélyt adsz, akkor megmented a testét, ha munkát is adsz, akkor megmented a lelkét is. Romano Rácz Sándor egy kormánykritikus publikációjában ír le egy fontos gondolatot: fájdalmas most ez a közmunka, de úgy tűnik, hogy a cigányságnak át kell mennie ezen a „tisztítótűzön”. Nagyon súlyos gondolat. Vannak kiutak, még ha rögösek is, és erről is beszélni kellene. Ilyen kiutakat kínálunk államtitkárságunk programjában.


– Célzott az életmódváltásra, a munkakultúra kialakítására, ami keretet ad egy ember napjainak. Mégis, mit tud mondani annak az 5-10 éves cigány gyereknek, aki soha nem látta az apját reggel elmenni dolgozni, azt látja, hogy a gádzsókat meg lehet lopni és az erőszak is természetessé válik? Úgy tűnik, ezeket a falakat nehéz áttörni.
– De mi történik majd ezután? Az apának muszáj lesz felkelni, „startmunkába” menni, mert ha nem teszi, nem kap szociális segélyt. A gyermeknek – bízom benne, ezt el tudjuk érni – hároméves korában kötelező lesz elmennie az óvodába, találkozik egy másfajta életmintával és környezettel. Együtt fog felkelni a család; a szülők mennek dolgozni, az egyik elviszi a gyereket óvodába vagy iskolába, ahol a felemelkedés esélyét növelő tudás mellett tisztességes étkezéshez is jut. Az óvoda a kora gyermekkori fejlődés fontos szakaszában jelent nagy segítséget, míg az iskolában olyan foglalkozásokban részesülhet a gyerek – és remélem, egy következő lépcsőfoknál a szülei is –, amivel bevontuk a cigányságot abba a világba, amit ma talán idegennek tart még. Nem mindenki, de sokan ellenségesen állnak ehhez a „gádzsó” világhoz: „nem adom el a gádzsónak a gyerekem lelkét”. A szülők generációjának bevonásával ez a gondolkodás „feltörhető”.

Hirdetés
Hirdetés