– A rendőr főtisztek lebukásához vezető vesztegetési botránnyal kapcsolatban az is tudható, hogy a miniszterelnök asztalára a kormányváltás után egy eddig nem cáfoltan öntől származó jelentés került, amely a budapesti éjszakai élet bűnügyi vonatkozásait tárta fel. Ettől datálható, hogy a rendvédelmi korrupció feltárására létrejött Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) megkezdte az ügy felgöngyölítését. Mit határozott meg Orbán Viktor az irat alapján?
– A miniszterelnök úr arra adott utasítást, hogy bárhová is nyúljanak a szálak, derítsük fel a korrupciós bűncselekményeket, és ennek megfelelően fogtunk hozzá a munkához. Létrejött az NVSZ, amely olyan jogosításokhoz jutott, amelyeket a korábban hatályos törvények szerint nem alkalmazhattak volna. Az állománya feltöltésével egy időben a szervezet megkezdte azt a munkát, amelynek részeredményeit a Belügyminisztérium vezetése az ügyészséggel konzultálva folyamatosan értékelte. Amikor úgy láttuk, hogy az NVSZ adatai alapján bizonyosságot nyert a gyanú, a miniszterelnöki utasításnak megfelelően megkezdtük a nyílt büntetőeljárást.

– Ekkor már tudták azt is, hogy az ügyben szereplő civileknek felső rendőrségi kapcsolataik vannak?
– Nem. Az ügy a választások előtti időszakra nyúlik vissza. Ezért döntöttünk rögtön az NVSZ felállításáról. A rendőrségen belül megjelent a korrupció. Ezt a közlekedés résztvevői is többszörösen megtapasztalhatták, felbukkant a végeken, és tudtunk arról, hogy megjelent középszinten is. Olyan információkat is kaptunk, hogy a korrupt rendőröknek alkalmi jellegű, egy-egy intézkedéshez köthető, és komolyabb szintű civil kapcsolataik is voltak, de az, hogy meddig nyúltak a szálak, nem volt egyértelmű.

– Most már tudják, meddig jutott az alvilág a rendőrségen belül?
– Bízom benne, hogy nem jutott tovább azon a szinten, ameddig az ügyészségi eljárás már eljutott, és az ügy itt be is fejeződik. Ez azt is bizonyítja, hogy a rendőrség nem korrupt, csak volt néhány korrupt tagja.

– Az eljárást folytató Központi Nyomozó Főügyészség az ügy kirobbanása idején tudatta, hogy a rendőrök megvesztegetésével gyanúsított V. László egyéb, nem vele kapcsolatos büntetőeljárások adataihoz is hozzáfért. Kereskedhetett a vesztegető ezekkel a bűnös úton szerzett adatokkal?
– A nyomozás célja ennek felderítése is, ezért erre a kérdésre csak az eljárás befejezése után adhat választ az ügyészség.

– Nyilván eljutott önhöz, hogy egyes, akkor már hosszú ideje folytatott gazdasági jellegű bűncselekmények felgöngyölítésében a nyomozók azért vallottak kudarcot, mert az eljárások érintettjei a gyanú szerint időben „fülest” kaptak rendőrségi berkekből.
– Azt, hogy egy büntetőeljárás csak azért lesz eredménytelen, mert a bűnözők hozzájutnak bizonyos információkhoz, általában kétlem, hiszen a gyanút már a nyomozás elején közölni kell a gyanúsítottal. Ezzel együtt elképzelhető, hogy egyesek hozzájutottak olyan adatokhoz, amelyek segítették a védekezésüket, de ilyen eset már nem akadályozza az ügyek sikeres befejezését.

– Az NVSZ tett feljelentést, ez a szervezet tárta fel a főtiszteknek jutó pénzek útját, de ezen belül kik dolgozhattak azokra, akik maguk is jó ismerői a konspiráció szabályainak?
– Akik még jobban ismerték ezeket a szabályokat és lehetőségeket.

– A vesztegetési botrány hozadéka volt, hogy az NVSZ vezetőit egy Vadász néven jelentkező volt kormányőr levélben fenyegette meg. Mit gondol, ön hány komoly ellenséget szerzett magának azzal, hogy felszámolta az alvilág befolyását a szervezett bűnözés elleni berkekben?
– Soha nem foglalkoztam azzal, hogy hány ellenséget gyűjthetek, amikor betartom és betartatom a törvényeket.

– A botrány kapcsán a C típusú átvilágítás hiányosságairól, annak újragondolásáról is szót ejtett, és tudható, hogy az eddiginél sokkal szigorúbb, állandó szinten tartott ellenőrzésben gondolkodik. Lesz-e pénz, és van-e a munkát végző titkosszolgálatnál elegendő létszámú, megfelelően képzett állomány, amely képes a megnövekedett feladatok ellátására?
– Alaphelyzetben nem pénzre és további emberi erőforrásra van szükség, hanem szervezésre. Meg kell vizsgálni, hogyan zajlik ma az ellenőrzés, mi az eredménye. Jelenleg az ellenőrzés során egy adott pillanatban vizsgálják, hogy a jelölt alkalmas-e a beosztás betöltésére, és aki ekkor megfelel, annak megbízhatósága öt évig érvényes. Tehát akkor ellenőrizzük, amikor még bele sem ült abba a bizonyos székbe, ahol bizonyítania kell megbízhatóságát, állhatatosságát. Még nem érte kísértés, nem áll fenn a befolyásolás veszélye. Ráadásul biztosítjuk róla, hogy öt éven át nem ellenőrizzük. A megoldás az, hogy a kinevezése előtt állapítsuk meg, van-e kizáró ok, és ha nincs, adjuk meg neki a lehetőséget. Az illető pedig tudomásul veszi, hogy öt éven át, vagy amíg a beosztást betölti, bármikor ellenőrizhetik. Úgy gondolom, a rendszert oly módon kell átalakítani, hogy Damoklész kardja függjön azok feje fölött, akik az ország gazdaságilag, stratégiailag érzékeny vagy a korrupciótól veszélyeztetett területein dolgoznak.

– Készül már a törvényjavaslat?
– Igen, a nemzetbiztonsági munkacsoport dolgozik rajta, de mielőtt a javaslatunk a kormány asztalára kerül, a nemzetbiztonsági kabinet elé terjesztjük az elképzeléseket.

– A nemzetbiztonsági bizottság előtt tartott éves beszámolójában az irányítása alatt álló titkosszolgálatokkal kapcsolatban úgy fogalmazott, nem történt olyan lényeges esemény, ami nyilvános ülésen említést érdemelne. Egy héttel ezután Göbölös László, az Alkotmányvédelmi Hivatal főigazgató-jelölti meghallgatásán arról is szólt, hogy újjá kellett teremteni a kémelhárítással és az elemzéssel-értékeléssel foglalkozó igazgatóságokat. Milyen állapotban lévő hivatalt adott át a főigazgatói székből tavaly decemberben távozó Balajti László, és mit jelentett önnek az általa elvégzett átvilágítással kapcsolatban?
– Az, hogy a hivatal nevét és struktúráját megváltoztattuk, hogy a működési és munka célkitűzéseiket átalakítottuk, hogy a statikus hírszerzést és elhárítást, amit korábban folytattak, megváltoztattuk, egy dinamikus, támadó jellegű hírszerzéssé és elhárítássá alakítottuk, mind nyomon követhető volt, és szerepelt a kormányprogramban. Nem volt olyan probléma, amit ne ismertünk volna, Balajti tábornok pedig felvállalta a munkát, és amíg egészségi állapota engedte, végezte is. Ezt folytatja Göbölös László, aki megítélésem szerint jó úton jár.

– A ciklus felén tehát kimondható, hogy amit az előző kormányok a polgári elhárítás terén felszámoltak, mára ismét működik?
– Kijelenthetem, hogy az elért eredmények ezt mutatják.

– Boda József, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat (NBSZ) főigazgatója kinevezése előtt az oktatási gyakorlat megújítását nevezte a leglényegesebb feladatának. Szolgálati körökből úgy tudjuk, ez a szervezet a hivatalba lépését követően még igen döcögősen vette az akadályokat. Mi valósult meg ebből, és mi tudható az NBSZ jelenlegi működéséről?
– Kiemelt helyzete ellenére ennél a szervezetnél is óriási emberhiányt találtam, és hiába tartalmazta az állománytábla az elegendő létszámot, nem volt pénz annak feltöltésére. A törvény szerint az NBSZ az összes más polgári és katonai titkosszolgálatnak, az NVSZ-nek, a Terrorelhárítási Központnak, a rendvédelmi szerveknek is technikai hátteret biztosít, mégis létszámhiánnyal és műszaki elmaradással küzdött. A szolgálathoz új munkatársakat vettünk fel, akiknek nemcsak a hazai, hanem a külföldi oktatását is biztosítottuk ahhoz, hogy elérjék a kívánt, nemzetközileg is megfelelő színvonalat, és tapasztalatot gyűjthessenek. Örömmel mondhatom, hogy a szolgálatnak már vannak olyan technikai fejlesztései is, amelyek felkeltették a külföldi piac érdeklődését, és esetleg később bevételi forrásokat jelenthetnek.

– Az NVSZ-nek köze volt egyes, a büntetés-végrehajtási szervezetnél kibukott korrupciós ügyek feltárásához is. Egyetért-e azzal a megállapítással, hogy a börtönök túlzsúfoltságának megszüntetéséig csak ábránd lehet a jelenség visszaszorítása?
– A kényelem és a korrupció nem összefüggő fogalmak. Pusztán azért, mert egy börtön túlzsúfolt, az nem vonzza jobban a korrupciót, ahogyan a jelenséget az sem csökkenti, ha kényelmesebb az elítéltek elhelyezése.

– Hol tart a fogvatartottak teljes foglalkoztatását célzó program, és mikorra teszi azt az időt, hogy az intézményekről kijelenthessük, lényegében fenntartják magukat?
– A cél a kormányzati ciklus végéig történő megvalósítás. Jelenleg az élelmezés területét fejlesztjük. A fogvatartottak mezőgazdasági munkákat végeznek, zöldséget termesztenek, haszonállat telepeket működtetnek. Kísérleti jelleggel biomasszakazánokat üzemeltünk be, aminek az üzemi költségek jelentős csökkentésénél és a kistérségi startmunka során lehet haszna. Az elítéltek nevelik fel a közfoglalkoztatás keretében kiosztott baromfi- és sertés- állományt, valamint állítják elő a vetőmagokat. Napjainkban a jogerősen elítéltek több mint ötven százaléka dolgozik.

– Számtalan kritika érte önt és tárcáját, hogy az ígért kéthetes rendrakáshoz képest, az ország hátrányos helyzetű térségeiben két év alatt sem sikerült megnyugtató mértékben visszaszorítani azokat a vagyon elleni bűncselekményként induló eseteket, amelyek nemegyszer rablógyilkossággal végződnek. Mi a véleménye erről, és hol tart a probléma egyik megoldásának tartott körzeti megbízotti rendszer (KMB) kiépítése?
– Hivatalba lépésem idején a KMB-s létszám 37 százaléka nem volt betöltve, illetve sok esetben a megbízott nem a kijelölt körzetben teljesített szolgálatot, mert máshová vezényelték. Jelenleg a hiány „csak” hét százalék. Csökkent az elvezénylések száma, és a megbízottak ilyen módon történő elvezénylésének lehetősége a nyár végéig megszűnik. Jövő januártól minden KMB-s beosztás – leszámítva a fluktuációt – be lesz töltve. Lényeges a körzeti megbízottak feladatkörének pontos meghatározása, valamint közreműködésük a Készenléti Rendőrség gördülő akcióprogramjaiban. A rendőrség még jobb elfogadottságát, a rendőrök iránti bizalom megerősödését várom attól az intézkedéstől, hogy a kistérségi vezetők rendszeresen találkozhatnak, és megbeszélhetik a helyi problémákat a rendőri vezetőkkel, polgárőrökkel. Rablógyilkosságok mindig lesznek, ám adataink szerint az ilyen típusú bűncselekmények elkövetőit rövid időn belül elfogja a rendőrség. Kizártnak tartom, hogy társadalmi jelenséget rendőri eszközökkel fel lehet számolni, de az alapkövetelmény, hogy a rendőrök végezzék a dolgukat, fogják el a tettest, és ezt kő keményen számon kérem rajtuk.

– Több ellenzéki politikus is azt kéri számon önön, hogy – nem csak az említett térségekben – csökkent az emberek szubjektív biztonságérzete.
– Felméréseink szerint ez a mutató, ha nem is jelentősen, de javult. A felszólalók a statisztikai és a közvélemény-kutatási adatok ismeretének hiányában nyilatkoztak, a minisztérium egzakt felmérései ellentmondanak az említett állításoknak.

– Elégedett a mutatókkal? Bármely településen ki merne menni éjszaka egyedül az utcára?
– Az elégedett szót ritkán használom, mindig van mit javítani. Magyarországon minden településen éjjel-nappal biztonságban lehet az utcákat járni.

– A közelmúltban arról nyilatkozott, hogy júliusig megválik a rosszul teljesítő főkapitányoktól, kapitányságvezetőktől. Mi a teljesítménymérés módja, és kiket érintenek a leváltások?
– Azokat, akik megítélésünk szerint rosszul teljesítettek. Ennek megállapításához egy objektív mérőszámcsoportot állítottunk fel, amely a főkapitányokon keresztül eljutott a kapitányságvezetőkhöz, őrsparancsnokokhoz. Az így keletkezett adatokat, véleményeket összegyűjtöttük, amely alapján kialakult az országos teljesítmény rangsor. Ahol kevésbé jó számokat kaptunk, megvizsgáltuk, hogy milyen okok állhatnak a háttérben. Döntéseimet elsőként az érintettekkel osztom meg.

– A vesztegetési ügy kapcsán arról is szó esett: vizsgálni kell a bűnözőkkel paktáló rendőrök feletteseinek felelősségét is, akinek éveken át nem szúrt szemet, milyen utakon járnak beosztottjaik. Milyen tanulságokat vont le az esetből a parancsnoki állomány kinevezése terén?
– Véleményem szerint az eseteket külön kell vizsgálni, mert nem mindegy, milyen szintű beosztottról, illetve parancsnokról van szó. Ahol azt az eredményt kapjuk, hogy a sokat említett parancsnoki ellenőrzés hiánya a jelenséggel párhuzamosan kimutatható, az illető vezetőnek távoznia kell beosztásából. Nagyon nehezen válok meg jól kiképzett emberektől csak azért, mert egy feladatot nem tudtak megoldani. Parkinson törvénye szerint egy hierarchikus szervezetben sokan eljutnak addig a beosztásig, amelynek betöltésére már alkalmatlanok, ám ezért az illetőt nem kell megbélyegezni, más beosztásban kiváló eredményt képes nyújtani.

– Bejelentették, hogy 3500 rendőrrel több szolgál a testületnél, mint korábban, de milyen minőségű, mire alkalmas ez az állomány?
– Fiatal, dinamikus, felkészült, és rátermett rendőrökről van szó. A közbiztonsági területen az átlag életkor 27 év, megfelelő továbbképzéssel és élettapasztalattal ezek a fiatalok öt-hat éven belül olyan szintre érnek, hogy a magyar rendőrség Európa egyik legjobb, ha nem a legjobb rendőrségévé válhat.

– A következő évre az eddigitől eltérő önkormányzati finanszírozási tervekkel állnak elő. Mire számíthatnak ennek keretében az eladósodott települések?
– A feladatok jelentős változása igényel másfajta finanszírozási rendszert. Eszerint az önkormányzatoknak elő kell állniuk azokkal az elképzelésekkel, amelyekkel a következő évi költségvetésüket megtervezik, és be kell nyújtaniuk azokat a gazdasági és a belügyi tárcához. A felülvizsgálat véleményezi, hogy az adott önkormányzat a biztosított pénzmennyiségből képes lesz-e működni. Ez most egy jól megfogalmazott terv, de azt, hogy milyen eredményei lesznek, csak a következő évben tudjuk megmondani. Ezek után a finomításokkal el lehet érni azt, hogy a helyhatóságok ne adósodjanak el. Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok száma lényegesen csökkenthető a gazdálkodási fegyelem erősítésével.

– A közmunkaprogram megítélése hasonlít a félig teli, illetve félig üres pohár esetéhez. Miként értékeli ezt a területet?
– A korábbi segélyezési rendszer olyan körülményeket teremtett, hogy az érintettek munkavégzés nélkül jutottak jövedelemhez, vagy két órát dolgozva még bele sem melegedtek a munkába, és letelt a munkaidő. Most azonban hat-, illetve nyolcórás munkát kínálunk nekik. Képek, dokumentumok sokasága bizonyítja, hogy milyen teljesítményre képesek a közfoglalkoztatottak. Végig lehet menni a gátakon, védműveken, amelyek rendben vannak tartva, csakúgy, mint a tíz éve elhanyagolt határnyiladékok. A program annyira sikeres, hogy van olyan terület, ahol a zöldségek előállítása során túltermelés keletkezett, és a terményt a környező intézmények már nem tudták átvenni. Nagy jövőt látok ebben a megoldásban, amely azt eredményezheti, hogy a közmunkával érintett területek, az előállított termények és állatok tekintetében önellátóvá válhatnak.

Swendt Pál