Alig egy hete ért véget a nyári olimpia: hogyan értékeli a magyar csapat teljesítményét? Volt-e kedvenc sportolója vagy helyezése?
– Talán elárulhatom, hogy Gyurta Danival régóta levelező viszonyban vagyunk, de természetesen az összes magyar sportolóért szorítottam. Minden elképzelésemet felülmúlta a csapat szereplése, és a sportbeli teljesítményen túl azt is rendkívül fontos hozadéknak tartom, hogy itthon is közmegegyezést teremtett a siker. Régóta nem volt olyan közös élményünk, hogy párthovatartozás nélkül mindenki egy emberként szorított a magyarok szerepléséért.

– Amíg Londonban a páston, a medencében vagy az atlétikai pályán zajlottak a küzdelmek, addig itthon egészen más típusú meccs bontakozott ki az ombudsman és a kormány között. Szabó Máté legutóbb az egyházügyi törvény egyes rendelkezései miatt fordult az Alkotmánybírósághoz, de korábban a jogbiztonság és a kiszámíthatóság hiányát rótta fel több jelentős törvény kapcsán is. Ezt a jogalkotás kudarcának tartja?

– A demokrácia lényegének tartom, hogy ennyi aggály születik, és ezeket meg is tudjuk vitatni. Ugyanakkor fontosnak tartom leszögezni, hogy a velencei bizottság alaposan megvizsgálta az egyházügyi törvényt, és azt mondta, hogy Európa egyik legszínvonalasabb egyházügyi szabályozása született meg. Szabó Máté a parlament elismerésre vonatkozó szerepvállalását kifogásolja, ami a jogalkotó tudatos és jól átgondolt döntése volt. Az ombudsman beadványa ezért szerintem nemcsak egy technikai problémára utal, hanem egy koncepcionális kérdésre, amit az Alkotmánybíróság el fog majd dönteni.

– Ön szerint Szabó Máté aktivitása a „fékek és ellensúlyok” részeként vagy – ahogy korábban a miniszterelnök fogalmazott – egyfajta „ellenforradalmi tevékenységként” értelmezhetõ?
– Nincs a világon az a pénz, amiért vitába bonyolódnék a miniszterelnök úrral. Komolyra fordítva, úgy gondolom, hogy Szabó Máté érvelése elsősorban politikai jellegű, koncepcionális megközelítés, de természetesen lehet a beadványának egy másik olvasata is.

– Sólyom László korábbi köztársasági elnök az ombudsmannál is keményebb kritikát fogalmazott meg, amikor arról beszélt, hogy a politikai és gazdasági hatalom bebetonozásán és központosításán túl legfeljebb pillanatnyi, taktikai célok ismerhetők fel az elmúlt két év kormányzati munkájában. Mi a véleménye erről a kormány egyik irányítójaként?
– Rendkívül becsülöm Sólyom Lászlót, aki tanárom volt, és akit a magyar közélet egyik legtiszteletreméltóbb szereplőjének tartok. Szempontrendszere – teljesen legitim módon – az 1989–90-es átmeneti, és azt követő közjogi berendezkedésen és kultúrán alapul. Az ő kritikája a most zajló átalakulási folyamat közben nagyjából olyan, mint amikor egy felújításra szoruló épületnél a bontási és kezdetleges építési szakaszok után valaki azt mondja, hogy „ez rondább, mint amilyen korábban volt”. Igen, lehet, hogy jelenlegi állapotában nem olyan szép, de látni kell, hogy az alaptörvény és a kiépülő intézményrendszer egy új politikai és intézményi kultúrát eredményez. A központosítás önmagában nem lehet sem vád, sem dicséret. A centralizáció vagy a decentralizáció egy kormányzástechnikai eszköz. Ha arról van szó, hogy viszonylag rövid időn belül nagy léptékű változásokat kell végrehajtani – márpedig 2010 tavaszán Sólyom Lászlónak sem lehettek ezzel kapcsolatban kétségei –, akkor a központosítás tűnik hatékonyabb megoldásnak. Ugyanakkor ez nem zárja ki egy későbbi decentralizáció lehetőségét.

A teljes interjút a Magyar Nemzet szombati számában olvashatják.