Nézőpontok

Olajfa-liget

Szomszéd Orsolya

2011. október 06., csütörtök 11:00
Egymillióan a sajtószabadságért, Magyar Szolidaritás Mozgalom, Bajnai Gordon vezette baloldali olajfa. Ismét szezonja van egy új párt, vagy pártszövetség alakulásáról való gondolkodásnak. Változik a választási rendszer, vajon a kínálat is átalakul?

A 2010-es választás egyik legjelentősebb fejleménye volt a politikai paletta változása. Adódik a kérdés, hogy ez a nem túl gyakori jelenség miért, miképp következett be, hiszen a „befagyott" pártrendszerek nem olvadnak ki könnyen, sőt számos tényező hat a változás ellenében, gondoljunk csak az intézményes korlátokra, a magas belépési küszöbre. Az elmúlt egy évtizedben számtalanszor indultak találgatások a pártrendszer átalakulásának lehetőségéről (szükségességéről), a változás azonban váratott magára. Pedig az elemzések rendre kimutatták, hogy egyre erősödik a politikai elittel szembeni elégedetlenség, sőt egyre népszerűbb az a bizonyos „képzeletbeli harmadik erő", ennek ellenére csak nem tört be a politikai színtérre a vágyakban megjelenő, fennálló elitet kritizáló, középen álló, anti-politikai szereplő. A látszólagos politikai apátia és kiábrándultság mellett rendre ugyanazok a szereplők költöztek a parlamentbe, sőt egyre nagyobb támogatottsággal. A szavazók erősödő pártossága nem igazolta a pártellenes érzelmeket, a pártrendszer konszolidációja folytatódott. Aztán a 2009-es EP-választás mutatta meg, hogy lehet más a pártrendszer: a baloldal összeomlott, az új pártok létjogosultságot szereztek.

Hirdetés

A földindulásszerű változás alighanem igen összetett tényezők eredménye volt. Vegyük például a magyar politikai kultúrában gyökeredző attitűdöket. A társadalomban meglévő apolitikus hozzáállás vagy a cigányellenesség szerepe nem hagyható figyelmen kívül. Hiszen az új bekerülők ezeket az érzelmeket tudták meglovagolni: az LMP építhetett a politikaellenességre, ahogy a Jobbik a „cigánybűnözés" szlogenjét alkalmazta sikerrel. A kormányzati teljesítmény megítélése persze ugyancsak komolyan számított az újak preferálásában, az EP-választás tapasztalatai nyomán a választók elhitték, rájuk szavazva is büntethetik a kormányt voksuk elpazarolása nélkül. A proteszt hangulat tehát nagy hátszelet biztosít a bekerüléshez, ám a kormányzóképes alternatíva felmutatásához több kell. 2010 tavaszán a személyek közötti küzdelem elmaradt, Orbán Viktor kihívó nélkül maradt azóta is. Többek szerint ez a személy lehetne Bajnai Gordon, nem véletlen, hogy a másik oldalon próbálják ismét Gyurcsány Ferenchez kötni.

Egyetlen esemény aligha rendezheti át újra alaposan a politikai erőviszonyokat, inkább események láncolata, egy folyamat nyomán történik a változás. Anno a szocialista-liberális kormány azonnali népszerűségvesztése, a 2006-os forró ősz, az önkormányzati választási kudarc még csak megrendítette, a reformok bukása, a belső konfliktusok, a hitelesség után a kormányzóképesség megkérdőjeleződése, a koalíciós válság és szakítás pedig megpecsételte a baloldal sorsát. És az azóta is válságban van, nem csoda ha, várjuk az újabb innovációt.