Fonyódon a gyermektábor csak az egyike annak a több mint háromszázhatvan ingatlannak, amelyek a rendszerváltást követően a szakszervezetektől előbb a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány (MNÜA) gondozásába, majd onnan magánkézbe kerültek, noha az alapítványnak eredetileg nem az értékesítés, hanem az ingatlanok gondozása és az állami üdültetési programok lebonyolítása lett volna a feladata. Az egykor huszonötezer négyzetméteres, azóta viszont felparcellázott és részben eladott Balaton-parti telek a szocialista idők elmúltával az első, amely, ha csonkán is, de ismét közösségi vagyon lehet, az MNÜA ugyanis polgári peres eljárásban szeretné kimondatni a bírósággal a tizenöt esztendővel ezelőtt megkötött értékesítési ügylet semmisségét.

A fonyódi gyermektábor ügye a közvagyon elherdálásának egyik iskolapéldája: mint azt a Magyar Nemzet Guller Zoltántól, az üdülési alapítvány ügyvezető igazgatójától megtudta, a teljes ingatlant 65 millió forintért értékesítette az MNÜA százszázalékos tulajdonában álló vagyonkezelő társaság a nem sokkal korábban alapított LN City Center Építési Beruházó Kft.-nek. Az első jogsértés mindjárt az adásvétel előkészítésében volt, hiszen bár a vagyonkezelő szabályzata – összhangban a magyar törvényekkel – versenyeztetést és árverést ír elő, erről szó sem volt.

Másról azonban igen: a felek a szerződéskötést megelőző egy hónapban arról folytattak levelezést, hogy az MNÜA közbenjár a telek felparcellázása érdekében. Ennél is szembetűnőbb a vételár, pontosabban megállapításának körülményei, hiszen még az ügylet előtt egy évvel számos módszertani hibával és alulértékeléssel készített értékbecslés is az eladási árnál magasabb, csaknem 90 milliós ingatlanárat állapított meg.

A teljes cikket a Magyar Nemzet szombati számában olvashatják.