A kormány a múlt héten nyújtotta be a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény legújabb verzióját, amit a frankfurti székhelyű Európai Központi Bank (EKB) nyomására kellett módosítani. A Magyar Nemzet utánanézett, és kiderült, hogy az EKB 2007-ben, a legutóbbi módosítások alkalmával még sokkal rugalmasabban viselkedett, mint manapság. Pedig a Gyurcsány-kormány akkor megszüntette az MNB igazgatóságát, amelynek feladatait – a monetáris politika végrehajtását és a jegybank működtetésének hatáskörét – a nemzeti bank elnökére ruházta át, tehát a frissen kinevezett Simor András egy személyben gyakorolhatta ezeket a jogköröket.

Orbán Viktor múlt szerdán levélben tájékoztatta José Manuel Barrosót, az Európai Bizottság elnökét arról, hogy Magyarország készen áll a tárgyalások megkezdésére az Európai Bizottsággal és a Nemzetközi Valutaalappal egy elővigyázatossági hitelmegállapodásról. A miniszterelnök azokról az intézkedésekről is informálta az Európai Bizottság elnökét, amelyek az Európai Bizottságnak, az Európai Központi Banknak és a Nemzetközi Valutaalapnak a magyar jegybanktörvényhez fűzött megjegyzései nyomán történtek.

Az EKB 2007. május 24-én kelt véleményében a következőket írja: „elfogadjuk, hogy e változtatás bevezetésének célja a hatékonyság növelése, és nem emelünk kifogást az ilyen intézményi szervezeti forma ellen.” A mostani magyar jegybanktörvényt éppen amiatt kritizálta az EKB, mert szerinte a kormány veszélyezteti az MNB függetlenségét a monetáris politika és a jegybanki működés tekintetében. Simor András esetében, akit a kormány javaslatára a szocialista–liberális többségű parlament választott meg, az akkori drasztikus jogszabály-módosítás ellenére sem látta veszélyeztetve az MNB függetlenségét.

A 2007-es jegybanktörvény módosító javaslatai közé felvették azt a pontot is, amely szerint a jegybank elnöke köteles tájékoztatni a pénzügyminisztert a MNB műveleteivel kapcsolatos minden fontos döntésről, az ezek alapját képező dokumentumokkal együtt. Az EKB elismerte, hogy ez a lépés „szélesítené az MNB kormány irányában fennálló tájékoztatási kötelezettségének terjedelmét”. Az EKB ugyan idéz ezzel kapcsolatban egy tiltó határozatot, vagyis ha egy adott nemzeti banknak „a döntés meghozatala előtt harmadik felekkel konzultálnia kell, a formális mechanizmus keretében biztosítja azok számára, hogy a végleges döntést befolyásolják, ezért az nem egyeztethető össze a szerződéssel és az alapokmánnyal”. Ennek ellenére sem vétózták meg a módosítást, mondván, a tájékoztatás nem probléma, „ha nem csökkenti a jegybank döntéshozó tagjainak függetlenségét”.

Tehát 2007-ben az EKB-nak még elegendő volt a kormány azon ígérete, amely szerint semmiféle döntést nem kényszerít a jegybankra ahhoz, hogy változatlanul hagyja a magyar jegybanktörvényt. Egyébként hasonlóan nyilatkozott az EKB a 2011-es törvénymódosítási javaslatra is, a különbség csupán annyi, hogy az Orbán-kormánynak ezt a tételt már módosítania kellett ahhoz, hogy elkezdhesse a tárgyalásokat az IMF-fel.

Érdekesség még, hogy a 2011-es törvénymódosításkor az EKB már nagyon aggódott a monetáris tanács tagjainak „gyakori változásának káros hatásaitól”, de ugyanezt a Gyurcsány-kormány idején nem tartotta fontosnak megemlíteni.

További részletek a Magyar Nemzet szerdai számában.