– Noha az elmúlt két évben a fagykároktól a vörösiszap-katasztrófáig számos problémával kellett megküzdeniük, a hírek lényegében csak a földügyekről szólnak. Lemondott államtitkára, Ángyán József egyenesen azt állította, a földpályázatok miatt a kormány elveszítheti a vidéket. Ennyire súlyos a helyzet?
– Magyarországon ötmillió hektár termőterület van, ebből nyolcszázezer hektár állami tulajdon. Tavaly ősszel a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet 65 ezer hektár földet jelölt ki haszonbérbe adásra, tehát a teljes termőterület nagyjából egy százalékát. Eddig közel hétszáz nyertes pályázóval kötöttünk szerződést 17 ezer hektárra. Annak ellenére, hogy a családi gazdálkodók soha nem tudtak ennyi terület bérleti jogára pályázni, a vesztesek, illetve a politikai haszonlesők megpróbálják lejáratni az eljárást. Egyébként a magyar mezőgazdaság mögött két küzdelmes, de eredményes esztendő van. Az agrárium számára a tavalyi az uniós csatlakozásunk utáni legsikeresebb év volt. Közel negyven százalékkal nőtt a mezőgazdasági termelés, az ágazat helyzete stabilizálódott. A tárca a kormányprogram alapján dolgozik, amely a családi és közepes méretű gazdaságok erősítése mellett kötelezte el magát. Ez alapján készült a hosszú távra szóló nemzeti vidékstratégia, és a birtokpolitikát is eszerint alakítjuk.

Bár az Európai Unió liberalizált földpiac létrehozását várja Magyarországtól, az új földtörvény elsősorban a hazai gazdálkodók érdekeit tartja majd szem előtt – jelentette ki Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter.

Eddig megközelítőleg 300 hektár, feltehetően zsebszerződéssel érintett termőföldet vásárolt meg eredeti magyar tulajdonosától az Őrségi Nemzeti Park, amire megközelítőleg 200 millió forintot költöttek.

Stágel Bence, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség elnöke, kereszténydemokrata országgyűlési képviselő és Harangi Fülöp, a Vidékért munkacsoport vezetője szerint elfogadhatatlan a külföldi állampolgárok földszerzése, a szervezet ezért kiáll az új földtörvény megszületése mellett.


Ami Ángyán Józsefet illeti, magam sem értem, mi történt vele. Indoklás nélkül mondott le, majd néhány hét múlva szembefordult mindazzal, aminek a kidolgozásában korábban oroszlánrészt vállalt. A földhaszonbérleti pályázati rendszer feltételeit ő maga véglegesítette. Ráadásul egyszer azzal támad, hogy állítsuk le az állami földek gazdákhoz juttatását, másszor meg pont azt kritizálja, hogy egyes földterületeket miért nem adunk már bérbe.

Ez érdekes, mert az ellenzéki pártok azt sugallják, hogy a kevéske bérbe adható állami földet e pályázati rendszernek köszönhetően juttatják kormányközeli nagyvállalkozóknak.
– Nagyvállalkozók, oligarchák, igen jól csengő szólamok. Nem életszerű, hogy egy luxusautóval járó multimilliárdos oligarcha állami földbérleti pályázaton induljon, vállalva az állattartás kötelezettségét és a folyamatos ellenőrzéseket, s az sem, hogy nekilát hajnaltól késő éjszakáig dolgozni. Ez egyértelmű. Ráadásul, aki az agráriumban tényleg nagybirtokosnak számít, több ezer hektárt tulajdonol. Ők már rég megszerezték az államtól, amit akartak, nem fognak földpályázatos adatlapokat töltögetni számukra csekélynek mondható, 200-300 hektárnyi föld bérleti jogának megszerzéséért. Egyébként meg az elmúlt két év fontos eredménye az is, hogy agrárbéke van, nincsenek nagy viták és tüntetések. Ezt az egységet szeretnék egyesek megbontani. Ami a földhaszonbérletek körül látható, az igazából egy haszonleső politikai csatározás. Nem vidéken, hanem Budapesten, a parlament falai között és a sajtóban zajlik a vita. Olyan pártok vesznek részt benne, amelyek így próbálnak szavazóbázist teremteni vidéken, mondvacsinált érvekkel. Mi a családi gazdaságoknak adjuk bérbe a termőföldet. Ezeken a pályázatokon kizárólag kis- és közepes családi gazdaságok nyertek. Minden más állítás valótlan. Ellenfeleink kezdenek is kifogyni az „ügyekből”, a héten húsz, illetve nyolcvannyolc hektáros birtokok bérleti jogát elnyerő gazdálkodókat oligarcháztak le az Országgyűlésben, míg a sajtóban 5-10, unalomig ismételt ügyet próbálnak melegen tartani. Feljelentést persze nem tesznek, mert jól tudják, nincs jogalapja a támadásaiknak. Egyébként meg valamennyi vitatott ügyet kivizsgáltattam, és eddig még minden törvényes keretek között zajlott. A pályázatokat helyben lakó gazdálkodók nyerik, akik vállalják az állattartási kötelezettséget. Utóbbi feltétellel tudjuk távol tartani a spekulánsokat, és eleget tenni vállalásunknak, miszerint elősegítjük a hazai állatlétszám növekedését, ezáltal minőségi hazai élelmiszerhez juttatva a családokat.

A Fejér megyei földbérleteket támadták elsősorban, mivel ott egy részvénytársaság tulajdonosai, vezetői és családtagjaik nyerték a pályázatokat. Legutóbb a borsodi eljárások kerültek célpontba. Ezeket az eseteket is kivizsgálták?
– Ahol földpályázatok vannak, ott viták is előfordulnak, sajnos mindenki nem tud nyerni. De nézzük a tényeket! Fejér megyében például ötezer hektáron korábban egy földhasználó volt, ehelyett most harminc van. A korábbi évek szocialista gyakorlata alapján a bérlők jelképes összeget fizettek, most hektáronként, évente átlagosan 20-30 ezer forintot kell fizetnie mindenkinek. És mivel a családi és közepes gazdaságokat támogatjuk, így egy család sem haladhatja meg az 1200 hektáros földhasználati plafont. A borsodi példa is ezt bizonyítja, hiszen míg korábban itt egy olasz érdekeltségű cég használta a területet, most a nagyjából kétezer hektáron állattartást, vagyis további befektetést vállaló huszonöt gazdálkodó található. A helyszínen bárki megbizonyosodhat a tényekről. Vannak persze hangzatos esetek is, például a sokat emlegetett műkörömépítő hölgy, aki nyertes pályázó volt. Csak azt felejtették el elmondani, hogy ő egyébként aranykalászos gazda, aki eddig nem jutott földhöz.

A teljes interjú a Magyar Nemzet pénteki számában olvasható.