Az elemzők álláspontja az, hogy az eddigi, 2012. április 30-ig lezajlott jogalkalmazói gyakorlat összességében nem tudta megcáfolni a szabályozással kapcsolatban korábban megfogalmazott kritikákat. A jelentés azt vizsgálta, hogy a Médiatanács gyakorlatában sikerült-e kiszámítható tartalommal megtölteni a törvényi rendelkezéseket, és hogyan alakult a szankcióalkalmazási gyakorlat, emellett értékelte a médiahatóságnak a szerkesztést, a műsorgyártást, a tartalomkínálat alakulását befolyásolni képes jogértelmezési tevékenységét.

Kevesebb eljárás, kisebb bírságok

A korábbi médiahatóság adataival összehasonlítva, a 2009-es – az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) utolsó teljes évi működésének éve – adatokhoz képest 2011-ben a törvénysértést megállapító határozatok száma harmadára csökkent. Az eljárások néhány kivételtől eltekintve bejelentés alapján indultak, a reklámszabályok megsértése, a kiskorúak védelme, a médiaszolgáltatási szerződésben vállalt kötelezettségek nem teljesítése, valamint az adatszolgáltatás elmulasztása miatt.

A hatóság szankcióalkalmazását néhány – a gyermekvédelmi szabályok megsértése miatt kiszabott – nagy összegű bírságtól eltekintve elsősorban a figyelmeztetés és kis összegű bírság alkalmazása jellemezte. A jogsértés ismételtségénél a hatóság kizárólag az új törvények rendelkezéseinek megsértését értékelte, még abban az esetben is, ha maga a szabály a korábbi médiatörvényhez képest lényegében nem változott.

Megkéső döntések, stabil ügytípusarányok


Az ORTT lassúsága a Médiatanács jogalkalmazásában élt tovább: főleg a gyermekvédelmi szabályokkal – azon belül is elsősorban az egyes műsortípusok átfogó értékelését feltételező vizsgálatokkal –, valamint az emberi méltóság védelmével és a gyűlöletkeltés tilalmával kapcsolatos határozatok csúsztak sokat. Az eljárások időtartama általában jóval meghaladta a törvény szerinti eljárási határidőket.

A korábbi hatóság gyakorlatával összehasonlítva nem változtak az ügytípusok arányai. A legtöbb határozat a gyermekvédelem területén született, és hasonló számban születtek a reklám- és támogatási szabályok megsértését vizsgáló határozatok. Jelentős mennyiségű elmarasztaló határozatot hozott a hatóság a médiaszolgáltatási szerződésbe foglalt vállalások nem teljesítése miatt, továbbá az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása miatt; utóbbi ugyan nem közvetlenül a tartalmat érintő beavatkozás, de a szankcióalkalmazás gyakorlatában jelentős arányt képvisel.

Lanyha társzabályozás, elmaradó tévépiaci regulázás


A televíziós és a rádiós médiatartalmak kivételével az új médiatörvény lehetővé tette, hogy a tartalomszabályzásban részt vegyenek az önszabályozó szervezetek. Eddig azonban összesen kevesebb mint öt bejelentést kellett vizsgálniuk, és az ügyek egy része jelenleg is folyamatban van. Ez alapján valódi gyakorlatról egyelőre nem beszélhetünk. A médiatörvények júniusi módosítása a társszabályozás mozgásterét is érintette, és egyelőre kérdéses, hogy a társszabályozás intézménye szerezhet-e valódi társadalmi elfogadottságot.

A médiatörvény elfogadása során nagy vitát kiváltó téma volt a magyar médiapiacon működő, de külföldi joghatóság alatt álló televíziós szolgáltatókkal szembeni fellépés szabályozása. A Médiatanács az elmúlt időszakban alig élt a törvényi lehetőségekkel. A Mérték mindössze egy esetben talált külföldi joghatóság alatt álló szolgáltatóval szemben törvénysértést megállapító határozatot, ami az eredetileg kommunikált szabályozási cél tükrében, illetve az érintett csatornák száma miatt is figyelemre méltó. A magyar nyelven elérhető televíziócsatornák háromnegyede nem áll magyar joghatóság alatt, és velük szemben az európai médiaszabályozás eleve igen szűk körben teszi lehetővé a fellépést. A jogalkotó eredeti szándékával ellentétben a hatósági gyakorlat nem tudta szélesíteni a hazai szabályozási mozgásteret.