Ha Írországban jár, ne csodálkozzon azon, hogy ha egy torony tetején nem szélkakas csikorog élesen, hanem egy lazac formájú fémdarab mutatja az aktuális szélirányt. Szigetországban vagyunk, ahol a víz, a halászat sokkal inkább jelen van az emberek életében, mint nálunk. Végigkóstolva több tengeri „gyümölcsöt” a lazac méltán foglalja el magas pozícióját. Az én rangsoromban a tengeri finomságok sorrendje: lazac, lepényhal, kardhal, szerzetes hal és rák (prawn), ami utóbbit csak azért próbáltam ki –most már tudom, hogy először s utoljára - mert harminc egynéhány évvel ezelőtt nem találtam meg a szótárban és most szembesülve a szóval az étlapon „kihagyhatatlan” volt számomra.

Ha már az étkezénél tartunk, a „ír reggeli” ugyanolyan bőséges, mint a substantial English breakfast.
A leves kihagyhatatlan, már csak azért is, mert egyfajta van belőle minden nap. Ez a the soup of the day. Összetevőit tekintve talán nem teljesen egyforma mindenhol és mindennap, de lényegét tekintve azonos mindig és mindenhol. A levesválaszték valószínűleg a régmúltból származhat, hiszen az ír népmeséknek is ismert darabja a „kőleves” története.
A kiszolgálás Dublin turista területeit kivéve este 11 után megszűnik, és még hétvégeken sem tartanak nyitva a disco-k éjjel kettő után.
21 év alatt vidéken nem engedik be a fiatalokat a pub-okba, és nem ülhetnek az autó volánja mögé sem.
Bizonyos apró, ám hasznos segédeszközökhöz is nehéz hozzájutni a pároknak, tekintettel arra, hogy Írország mélyen katolikus ország.
Az ország lakói öniróniával „nyilatkoznak” az időjárásukról:
Egy birka áll a mező közepén és esik rá az eső. Ebből négy egyforma kép van egymás mellett, melyeknek csak a felirata különbözik. Tavasz, nyár, ősz, tél.


Az útviszonyokról is hasonló szellemben tárják fel a valóságot.
Mi az ír forgalmi dugó? 100 birka jön veled szemben, a másfél sávos úton.
Apropó közlekedés. Aki a bal oldali közlekedéssel először találkozik, az a sebességváltó kart keresve jó párszor akarja majd kinyitni a gépkocsi ajtaját.
Az sem árt, ha tudja az ember, hogy a házszámok az utcák egyik oldalán folyamatosan, egyesével növekednek az utca végéig, ahol visszafordul a számozás. Nem páros és páratlan oldal van, hanem az utca első házával szemben, a túloldalon található a legnagyobb házszám.
A helyiségek távolságát néha mérföldben adja hírül az útjelző tábla, de ne örüljünk neki, mert később a kilométerben megadott érték már odébb varázsolja a célállomást. A vezetésben türelmesek, segítőkészek. Ha valami kényelmetlenséget okozunk, például balról előzünk, mosolyogva teszik túl magukat rajta: No problem felkiáltással. Ha a pub-ban a meghirdetett élő zene másfél órát késik, az is no problem. Rendelj még egy sört, élvezd a társaságot a társalgásért. Dúdolj, énekelgess, vagy játsszál társasjátékot.


Apropó sör. A Guinnes sörgyár a főváros egyik látványossága. A gyár egyik régi épületét alakították át múzeumnak, és hat emeleten keresztül leszünk „kiokosítva” a sörgyártás minden fortélyáról. Az élmény megkoronázása, sétánk végállomása, a város legmagasabb pontja is egyben. Itt a körkilátóban, belépőjegyünkért egy korsó sört is kapunk. (A belépő „jegy” egyébként egy csepp Guinnes sör, emlékálló csomagolásban.)
A pub visszahozza a televíziózás előtti kort, azt a kort, amire a mai generáció már nem emlékszik. (A Trinity College kiállításán felsorolják az írek számára legfontosabb 10 szót. Ezek: barát, ember, isten, idő, dumálás, nevetés, tánc, zene, étel, ital. (A magyarok 10 legszebb szava Kosztolányi „gyűjtésében”: láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír.)


A város második legmagasabb pontja a Jameson distillery-nek, vagyis egy whiskey gyárnak a kéménye, amely a mellé épített lifttel járható be. Az ír whiskey többek között abban különbözik a bourbon illetve a scotch whiskey-től, hogy ezt háromszor desztillálják. A whiskey „múzeum” ugyanolyan részletesen ismerteti a gyártás lépéseit, mint az előző látványosság. A látogatás itt is kóstolással ér véget. A gyár nagyvonalú, a vállalkozó szelleműek a konkurencia italait is végigkóstolhatják, ha az elején bátrak voltak jelentkezni a whiskey próbára. Aki helyesen tippel, még whiskey-kóstoló oklevelet is kap.

A whiskey gyár kéményének tetejéről látható a Wellington emlékmű. Hogy kerül ez Dublinba? Ír származású volt, akárcsak Swift, Thomas Moore, G.B. Shaw, James Joyce, vagy a Kennedy család. Jó ezt tudni, bár manapság az ír szellemet világszerte leginkább a pattogós lábú Flattley és táncosai terjesztik, megérdemelt sikerrel. Hogy mennyire nem idegen a zene az írektől azt az is bizonyítja, hogy az ország címere a lant, amit ma még az ír font is megörökít és több száz éves lantok láthatók a különböző kiállításokon.

A Jameson gyártól nincs messze a St.Michan’s Church. A templom orgonáján állítólag Händel is játszott. Igazi érdekessége azonban a kriptákban található. Az örökösök által még ma is igénybe vett kripták közül nem egynek nyitott az ajtaja. A föld kigőzölgése, az állandó páratartalom és hőmérséklet következtében több száz éves, mumifikálódott tetemek is fennmaradtak. A „tárlatvezető” egyébként hibátlan kiejtéssel sorolja a régi magyar NB 1-es foci csapatok nevét, mert erre vetődő honfitársaink szerint ezt volt fontos megtaníttatni vele hazánkról. A showman szerint a látogatók fele meg is simogatja a barna, pergamenszerű kézfejeket. Az egyik kriptában nyugszik az 1798-as felkelést vezető, és az angolok által kivégzett testvérpár, John és Henry Sheares, akiknek kínhalálát részletesen leíró ítélet is elolvasható. (Gyengébb idegzetűek mellőzzék.) Az összeesküvésük egyébként azért bukott el, mert a segítségül hívott francia csapatok a viharos tenger miatt nem tudtak kikötni a szigeten.


Én mindenesetre az tanácsolom, hogy előbb a kriptákat nézzék meg és utána a whiskey gyárat. Mert akkor bátran beneveznek majd a kóstolásra.
A már említett Trinity College-ben található a legrégibb írásos emlék, a legrégibb ír könyvű és egy ősi vers is, ami egy macskáról szól. Ebben fedeztem fel többször a „bán” szót, így „á” betűvel. Felvilágosítottak, hogy ez az ősi nyelven azt jelenti, hogy a macska nőstény volt, vagyis egy she cat-ről szólt a rege.
Ne feledjük, hogy az angolok több száz évig tiltották az ír nyelv használatát. Az ősi nyelvük védelmében született az a döntés, hogy manapság nem diplomázhat le Írországban a diák, ha nincs gael nyelvvizsgája.


Nincs messze a fővárostól található Enniskerry, ahol megtekinthetjük a Powerscourt gardent, gyönyörű, különféle stílusok szerint kialakított kertjeivel. A közelben zuhog egy 130 méter magas vízesés is. Mindezeket természetesen belépődíj ellenében láthatjuk. (A kontinensen sokszor meg lehet győzni különféle hazai igazolványokkal a kapus cerberusokat, hogy kedvezménnyel juthassunk be. Ezzel itt ne kísérletezzünk, legalábbis az én esetemben nem sikerült, komolyan bólogattak, hogy látják ők az igazolványt, de azért csak fizessem ki a felnőtt jegy árát.)

Végül egy történet, hogy mennyire fontos a „kvaterkázás” Írországban.
Egy ír népmese Paddy Ahernről szól, akinek nem volt mesélnivalója. Sehol nem fogadták szívesen, vándorlásai során elterjedt a híre és egyre kevesebben adtak neki éjszakai szállást, mert nem szerették a sótlan, szótlan fiút. Egyszer azután valaki sötétedéskor nevén szólította, és a házába hívta. Bevackolta magát a kemence mellé. Hirtelen megjelent három ember, és kihívták a házból. Egy koporsót cipeltek és kérték, hogy segítsen. Nem mert nemet mondani. Amikor újuk során akadály került elébük, mindig Paddy-t szólították fel, hogy odja meg a helyzetet, és végezze el a munkát. Mikor a temetőbe értek, a három idegen Paddyvel ásatta meg a sírt is. Egyszer csak kinyílt a koporsó, mely üres volt. Ki feküdjön bele? Persze, hogy Paddy-t javasolták a hármak. Erre Paddy ijedtében elkezdett rohanni, árkon-bokron át, míg vissza nem ért a házba. Ruháját sárosan, tépetten dobálta le és kimerülten merült álomba.
Reggel kezdi mesélni a gazdának, hogy mi történt vele éjjel, de látja, hogy a ruhája tiszta, száraz, tehát csak álom volt a rossz kaland. A gazda pedig azt mondja neki, hogy õ bocsátotta a szemére az álmot, mert segíteni akart rajta, hogy legyen neki is története. A fiú rémülten kirohant a házból és mikor már jó messzire került, akkor mert csak visszanézni. De nem látott sem házat, sem embert, csak a réten legelésző néhány tehenet.


Összefoglalva: aki szereti, hogy egy percen belül van vakító napsütés és sötétszürkén gomolygó felhőtakaró, hogy a hegyek egyszer zöldek, másszor tintakékek, hogy az erdők néha napközben is koromfeketék, hogy órákat lehet bóklászni golfpálya finomságú réteken és igazi golfpályákon, hogy a templomok tornya eredendően lőréses lakótorony volt, hogy óránként találkozhat középkori díszleteknek tűnő házakkal, amik azonban nem díszletek, színes halászfalvakkal, ahol a tenger felöl mindig fúj a sós szél és szeretne megismerkedni a mindezeket kedélyesen elviselő írekkel, az maradéktalanul jól fogja magát érezni ezen a zöld szigeten.

Átélte KL, átírta VM