Archívum

Balassi Emlékkard vitézségről példát mutató költőknek + Képek

Pósa Zoltán

2009. február 15., 16:48
Az európai szellemiségű irodalmi díjat ebben az évben tizenharmadik alkalommal adták át szombat délelőtt a Gellért Szállóban. Az idei magyar kitüntetett Tari István délvidéki költő. A külföldi műfordítók közül ebben az évben a mongol Davaakhuu Ganbold veheti át Balassi kardját.

„A magyar irodalomtörténet és az egyháztörténet második Balassi-miséje” – így vezette be a Balassi Emlékérmék átadó ünnepét Molnár Pál, a Balassi Bálint Emlékkard kuratóriumának titkára pénteken, Bálint-nap előestéjén, az idei Balassi-misén a XVI. kerületi rákosszentmihályi Szent Mihály-templomban. A zsúfolásig megtöltött padsorok előtt Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök celebrálta az istentiszteletet, amelyen fölelevenítették az ősi kardszentelés hagyományát. A szertartáson a megyéspüspök megáldotta a két Balassi-szablyát. Eközben a Misztrál Együttes és Csörsz Rumen István Tinódi-lanttal kitüntetett zenész adott káprázatos hangversenyt Balassi Bálint megzenésített istenes verseiből. A pénteki nap ünnepélyes záróakkordja a Balassi Bálint Emlékérmék és a merített árkuspapírra írt oklevelek átadása volt, ezeket a Reneszánsz Emléktársaság ítélte oda Csörsz Rumen István zeneművésznek, Fazekas Józsefnek, az emlékkard kovácsának, Pósa Zoltán írónak, a Magyar Nemzet munkatársának, valamint Tasnádi Edit műfordítónak. A díjakat az emlékérem alkotója, Rieger Tibor szobrászművész és Molnár Pál újságíró adták át. Vennes Aranka, a Reneszánsz Emléktársaság titkára értékelésében elmondta, hogy a négy alkotó reneszánsz irodalmi kincsünk európai fénybe állításáért, a költő alakjának az új nemzedék elé magasításáért kapta a megtisztelő kitüntetéseket.

A Balassi Bálint-emlékkardot 1997-ben adták át először, az irodalmi ünnep helyszíne hagyományosan a legendás budai Gellért Szálló. Eddig Tóth Bálint, Döbrentei Kornél, Wass Albert, Nagy Gáspár, Buda Ferenc, posztumusz Gérecz Attila, Tassy József, Farkas Árpád, Ernesto Rodrigues, Kiss Benedek, Tereza Worowska, Vári Fábián László, Armando Nuzzo, Ferenczes István, Tuomo Lahdelma, Csoóri Sándor, Lucie Szimanowska, Csokits János, Dursum Ayan, Serfőző Simon és Jurij Guszev vette át. A kard egy végvári szablya, amelyet Fazekas József kovácsolt. A Herendi Porcelán Manufaktúra Balassi-szoborral jutalmazta a költőket, az oklevelet a szentendrei Vincze Lajos alkotta. A kuratórium tagjai: Makovecz Imre elnök, Lőcsei Gabriella, Molnár Pál, Rubovszky András, Zelnik József és az eddigi kitüntetett művészek. Az emlékkard átadásának már kialakultak a rítusai, amelyek évről évre új elemmel frissülnek. Idén az emlékérem-átadó misét celebráló Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök adta át az általa megszentelt kardokat. A magyar kitüntetettről, a délvidéki Óbecsén élő Tari Istvánról Bence Lajos alsólendvai magyar költő mondott laudációt.


Tari István 1953-ban született Zentán. 1970 óta van jelen irodalmi életünkben. Fiatal korában riporterként bejárta a Délvidék összes magyarlakta települését. Eddig tizenegy könyve jelent meg az újvidéki Fórum Könyvkiadó gondozásában. Versei több hazai és külföldi antológiában szerepelnek. 1999-ben megválasztották a Magyar Írók Jugoszláviai Társasága elnökének. Évek óta vezeti a Kárpát-medence legnagyobb hagyományokkal rendelkező írótáborát, a Magyarkanizsai Írótábort. Irodalmi munkásságáért 2004-ben Arany János-díjra érdemesítette a szakma, 2008-ban Budapesten, a Magyar Újságírók Közösségétől Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjat vett át. Versei eddig szerb-horvát, olasz és bolgár fordításban jelentek meg. Legismertebb verseskötete az 1998-ban megjelent Napszél. Bence Lajos méltatásában többek között Tari István kimagasló közéleti bátorságát méltatta, aki költőként, íróként, újságíróként mindig is ellene mondott a zsarnokságnak. Nem dőlt be a Tito-mézesmadzagnak, a kádári diktatúrához hasonló jugoszláviai látszatszabadság szirénhangjainak.


A mongol literátor alkotótevékenységét Buda Ferenc Kossuth-díjas, Balassi emlékkarddal szintén kitüntetett, egykori 56-os elítélt költő méltatta. Davaakhuu Ganbold 1961-ben Gobi-Altayban, Mongóliában született. 1987 óta kezdett tanulni magyarul abból a célból, hogy tanulmányozza a mongol és a magyar kultúra közös vonásait. 1989-ben érkezett Budapestre, tanult az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Belső-Ázsiai Tanszékén. 1996-os szakdolgozatának címe: Az árva gyermek motívum a belső-ázsiai és a közép-európai népköltészet tükrében. 1992–1993-ban Kara György professzor megbízásából számítógépbe táplálta a készülő mongol-magyar szótár szóanyagát. 2003 decemberében az ulánbátori magyar nagykövet, Balogh István felkérésére a Sorstalanság című regényt fordította mongolra – a regény egy mongol kiadónál, a Monsudarnál jelent meg. 2005 decemberében Örkény István Tóték című drámáját ültette át mongol nyelvre, a színművet az ulánbátori Magyar Nagykövetség szponzorálásával, 2006 áprilisában a Mongol Állami Akadémiai Drámai Színház mutatta be. 2006 júliusában a magyar Oktatási Minisztérium Pro Cultura Hungarica díjban részesítette. Hatszáz oldalas kétnyelvű fordításkötete, a Válogatott művek a magyar irodalomból a napokban jelent meg. A két alkotó műveit Dinnyés József dalszerző előadásában hallhatta a közönség.

Képek: Székelyhidi Balázs/Magyar Nemzet


Az idei Balassi Emlékkard átadásának ünnepi fényét megsokszorozta Balassa Sándor két kórusműve, mindkettő az esztergomi Balassi-kórus előadásában volt hallható. A Decemberi kiáltás ama baljós emlékű népszavazás stigmájától érintett mű: „Mélyből kiáltok Teremtőm! / Védj meg bennünket, / Segíts meg bennünket, / Utunkat nem leljük, / Nélküled elvesztünk, / Védj meg önmagunktól, / magyart a magyartól! / Védd meg a magyart, /óh, védd meg, Istenem!” De a Magyarország nagy romlásáról című dalműből is idézhetünk aktuális passzust: „Tápláltad, hízlaltad / árulóidat bajodra... De ne félj, / hitben élj, / bízd Istenre / dolgodat!”