A zabolátlanságról árulkodik az a háromezermilliárd eurós segítség is, ami csupán egy április 8-i uniós jelentésből derül ki. Eszerint annyi támogatást kaptak uniós bankok, mint harmincévnyi magyar GDP, s ami minden egyes uniós polgárnak kétmillió forintnyi pluszterhet jelent. Dánia esetében például a GDP-jének több mint 260 százalékára, 580 milliárd euróra vállalt kötelezettséget az unió. Hol van ez a maastrichti hatvanszázalékos felső határhoz képest, vagy a magyar 75-80 százalékhoz képest, amit annyira számon kérnek rajtunk? S tényleg ez jelenti az erőforrások hatékony elosztását? És vajon hol tartják nyilván ezeket a horribilis állami kötelezettségeket? Mert uniós statisztikákban fellelhetetlenek. Eljöhetne végre az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság és a szolidaritás ideje (2. cikkely).

A teljes cikket itt olvashatja.

(Magyar Nemzet, 2009. december 4.)