ma
erősen felhős
Min: -18°C
Max: -7°C
Archívum
Facebook-profilod elárulja, homoszexuális vagy-e
Az angol nyelvterület lapszemléje
A neten közzétett, látszólag ártalmatlan adatok szinte mindent elárulhatnak az emberről – állítják több tanulmány szerzői. Egyesek szerint még az Egyesült Államokban oly becses nemzeti azonosító jelét is könnyedén megtudhatjuk sok embernek, ha elég ügyesek vagyunk – írja a The New York Times. A BBC beszámolója szerint a figyelmet a klímaváltozásra felhívó reklámokat tiltott be a brit reklámhatóság.
The New York Times (www.nytimes.com)
Létezik még névtelenség az internet korában? – teszi fel a kérdést a The New York Times. Hiába állítjuk privátra Facebook-profilunkat, a küldött és fogadott üzenetek, a születésnapi jókívánságok, az iskolai vagy munkahelyi pletyka, amit megosztunk, sokat elárul rólunk – egyes kutatók szerint még a személyi számunkat is.
Szakértők szerint ezek a látszólag ártalmatlan adatok igencsak veszélyessé válhatnak egy képzett számítógépes bűnöző kezében: különböző statisztikai módszerek és a megfelelő program segítségével könnyen pontos kép alakítható ki az elővigyázatlanokról.
Legelőször talán a Massachessetts Institute of Techonology (MIT) hívta fel a figyelmet a problémára: az MIT diákjai 4000 egyetemista Facebook-profiljának kiértékelése után 78 százalékos pontossággal meg tudták mondani, homoszexuális-e az a bizonyos személy.
Nagy port kavart a Netflix esete is: az amerikai online videotéka pályázatot írt ki filmajánló rendszerének tökéletesítésére, melyhez mellékelte a felhasználók által kölcsönzött alkotások listáját – természetesen nevek kiadása nélkül. Az ügyben még a Szövetségi Kereskedelmi Kamara is panaszt nyújtott be, 2008-ban ugyanis két kutató bebizonyította, a személyek kölcsönzési szokásainak statisztikai elemzésével az ilyen listákon szereplők névtelensége hamar semmivé válhat. A Netflix rendszerét végül korszerűsítették, a további hasonló pályázatoktól azonban a cég kénytelen volt elállni.
A kutatók szerint ma már nem elég, ha az ember vigyáz, ne közöljön magáról adatokat az interneten: megteszik ezt helyette barátai, kollégái, rokonai. A Facebookon és más közösségi oldalakon állandóak az ilyen utalások, ezek mintázata pedig sokat elárul. „A magánszféra immár nem egyszerűen »magán« – mondja Harold Abelson, az MIT számítógépestechnológia-kutatója. – A modern világban kétszeresen is igaz a régi mondás, hiszen az embert immár tényleg meg lehet ítélni a barátai alapján.”
A leginkább nyugtalanító adatokat azonban a Carnagie Mellon Egyetem két kutatója tette közzé: Alessandro Acquisti és Ralph Gross tanulmányában azt írja, az 1989 és 2003 között született amerikaiak 8,5 százalékának képes megállapítani a teljes nemzeti azonosító jelét (Social Security Number – SSN). Ez körülbelül ötmillió főt jelent, ami igencsak elkeserítő, hiszen az Egyesült Államokban az SSN a legfontosabb azonosító, banki kölcsönök, hitelkártyák és más pénzügyi műveletek engedélyezője – érthető, miért ez a személyazonosság-tolvajok legkeresettebb célpontja. A Carnegie kutatói csak mindenki számára elérhető adatokat használtak, többek között ismeretségi hálózatokét. Először a születési évet és helyet próbálták kideríteni – ez máris a kezükbe adta a kilencjegyű számsor első három tagját. A maradék hat számjegyet a kormány nem nyilvános, azonban logikus módszerrel generálja, ezért a tudósok jelentkezési formák és halott emberek személyi számai statisztikai viszonyának egyeztetésével képesek voltak rekonstruálni a kiosztási folyamat lépéseit.
A kormányzat próbálja szabályozni az adatok áramlását, a Szövetségi Kommunikációs Bizottság (FCC) komolyan dolgozik az ügyön. Jon Kleinberg, a Cornell Egyetem professzora szerint azonban egyszerűen megóvhatjuk magunkat a bajtól. „Ne tegyünk olyat a neten, amit nem tennénk az utcán, mert egyre nehezebb eldönteni, hol figyelnek minket többen!”
BBC (www.bbc.co.uk)
A figyelmet a klímaváltozásra felhívó reklámokat tiltott be a brit reklámhatóság. Az Advertising Standards Authority (ASA) szerint a hirdetések túlzóan festették le a globális felmelegedés negatív hatásait.
Összesen 939 panasz érkezett a hatósághoz a kormányzati „Tegyünk a szén-dioxid ellen!” kampánnyal kapcsolatban. Az ASA megállapította, a reklámok túlzó állításokkal riogatták az embereket, túllépve a közízlés határait. A betiltott két poszter ismert mondókák átalakításával igyekezett felhívni a figyelmet a veszélyre: „Egy-két, hárman a csónakban, muszáj is így tenniük, mivel a klímaváltozás miatt mindent elöntött a víz” – szólt az egyik, míg a másik Jack és Jill sanyarú sorsáról beszélt, akik a perzselő aszály miatt nem tudtak vizet húzni a kútból.
Az ASA nyilatkozatában azt nehezményezte, hogy egy széles körben nem elfogadott dologról (azaz a globális felmelegedés ilyen komolyságú hatásairól) a hirdetés tényként beszélt, más lehetőséget fel sem hozva. A klímaváltozásért felelős miniszter, Ed Miliband sajnálja a történteket és elismeri, „figyelmesebben kellett volna megfogalmazni a mondanivalónkat”. Közleményében azonban hangsúlyozta, az ASA elmarasztaló ítélete nem változtat a tényen, hogy a globális felmelegedés egyre komolyabban fenyegeti a Földet, épp ezért a kormánynak az a feladata, hogy felhívja rá a közvélemény figyelmét.
Létezik még névtelenség az internet korában? – teszi fel a kérdést a The New York Times. Hiába állítjuk privátra Facebook-profilunkat, a küldött és fogadott üzenetek, a születésnapi jókívánságok, az iskolai vagy munkahelyi pletyka, amit megosztunk, sokat elárul rólunk – egyes kutatók szerint még a személyi számunkat is.
Szakértők szerint ezek a látszólag ártalmatlan adatok igencsak veszélyessé válhatnak egy képzett számítógépes bűnöző kezében: különböző statisztikai módszerek és a megfelelő program segítségével könnyen pontos kép alakítható ki az elővigyázatlanokról.
Legelőször talán a Massachessetts Institute of Techonology (MIT) hívta fel a figyelmet a problémára: az MIT diákjai 4000 egyetemista Facebook-profiljának kiértékelése után 78 százalékos pontossággal meg tudták mondani, homoszexuális-e az a bizonyos személy.
Nagy port kavart a Netflix esete is: az amerikai online videotéka pályázatot írt ki filmajánló rendszerének tökéletesítésére, melyhez mellékelte a felhasználók által kölcsönzött alkotások listáját – természetesen nevek kiadása nélkül. Az ügyben még a Szövetségi Kereskedelmi Kamara is panaszt nyújtott be, 2008-ban ugyanis két kutató bebizonyította, a személyek kölcsönzési szokásainak statisztikai elemzésével az ilyen listákon szereplők névtelensége hamar semmivé válhat. A Netflix rendszerét végül korszerűsítették, a további hasonló pályázatoktól azonban a cég kénytelen volt elállni.
A kutatók szerint ma már nem elég, ha az ember vigyáz, ne közöljön magáról adatokat az interneten: megteszik ezt helyette barátai, kollégái, rokonai. A Facebookon és más közösségi oldalakon állandóak az ilyen utalások, ezek mintázata pedig sokat elárul. „A magánszféra immár nem egyszerűen »magán« – mondja Harold Abelson, az MIT számítógépestechnológia-kutatója. – A modern világban kétszeresen is igaz a régi mondás, hiszen az embert immár tényleg meg lehet ítélni a barátai alapján.”
A leginkább nyugtalanító adatokat azonban a Carnagie Mellon Egyetem két kutatója tette közzé: Alessandro Acquisti és Ralph Gross tanulmányában azt írja, az 1989 és 2003 között született amerikaiak 8,5 százalékának képes megállapítani a teljes nemzeti azonosító jelét (Social Security Number – SSN). Ez körülbelül ötmillió főt jelent, ami igencsak elkeserítő, hiszen az Egyesült Államokban az SSN a legfontosabb azonosító, banki kölcsönök, hitelkártyák és más pénzügyi műveletek engedélyezője – érthető, miért ez a személyazonosság-tolvajok legkeresettebb célpontja. A Carnegie kutatói csak mindenki számára elérhető adatokat használtak, többek között ismeretségi hálózatokét. Először a születési évet és helyet próbálták kideríteni – ez máris a kezükbe adta a kilencjegyű számsor első három tagját. A maradék hat számjegyet a kormány nem nyilvános, azonban logikus módszerrel generálja, ezért a tudósok jelentkezési formák és halott emberek személyi számai statisztikai viszonyának egyeztetésével képesek voltak rekonstruálni a kiosztási folyamat lépéseit.
A kormányzat próbálja szabályozni az adatok áramlását, a Szövetségi Kommunikációs Bizottság (FCC) komolyan dolgozik az ügyön. Jon Kleinberg, a Cornell Egyetem professzora szerint azonban egyszerűen megóvhatjuk magunkat a bajtól. „Ne tegyünk olyat a neten, amit nem tennénk az utcán, mert egyre nehezebb eldönteni, hol figyelnek minket többen!”
BBC (www.bbc.co.uk)
A figyelmet a klímaváltozásra felhívó reklámokat tiltott be a brit reklámhatóság. Az Advertising Standards Authority (ASA) szerint a hirdetések túlzóan festették le a globális felmelegedés negatív hatásait.
Összesen 939 panasz érkezett a hatósághoz a kormányzati „Tegyünk a szén-dioxid ellen!” kampánnyal kapcsolatban. Az ASA megállapította, a reklámok túlzó állításokkal riogatták az embereket, túllépve a közízlés határait. A betiltott két poszter ismert mondókák átalakításával igyekezett felhívni a figyelmet a veszélyre: „Egy-két, hárman a csónakban, muszáj is így tenniük, mivel a klímaváltozás miatt mindent elöntött a víz” – szólt az egyik, míg a másik Jack és Jill sanyarú sorsáról beszélt, akik a perzselő aszály miatt nem tudtak vizet húzni a kútból.
Az ASA nyilatkozatában azt nehezményezte, hogy egy széles körben nem elfogadott dologról (azaz a globális felmelegedés ilyen komolyságú hatásairól) a hirdetés tényként beszélt, más lehetőséget fel sem hozva. A klímaváltozásért felelős miniszter, Ed Miliband sajnálja a történteket és elismeri, „figyelmesebben kellett volna megfogalmazni a mondanivalónkat”. Közleményében azonban hangsúlyozta, az ASA elmarasztaló ítélete nem változtat a tényen, hogy a globális felmelegedés egyre komolyabban fenyegeti a Földet, épp ezért a kormánynak az a feladata, hogy felhívja rá a közvélemény figyelmét.
A nap videója
Top 10
Még nincs ajánló tartalom
