Archívum
Kisvonattal Belső-Somogy erdeiben
A Mesztegnyői Állami Erdei Vasút
Szombaton rendezik meg a Somogy megyei Mesztegnyő erdei kisvasútjának Napját. Az esemény alkalmából a kisvasút szerelvényei a menetrendtől eltérően egész nap közlekedni fognak kétórás gyakorisággal.
A Balatontól alig 25 km-re levő Mesztegnyő kisvasútját 1925-ben a Hunyady grófok építtették. A gőzmozdony vontatta kisvonatok a grófok birtokain elterülő erdőségekben kitermelt faanyagot szállították Mesztegnyőre, ahol a rönköket nagyvasútra rakták, vagy a helyi fűrészüzemben feldolgozták. A kisvasút feladata volt a vonala mentén fekvő halastavak kiszolgálása is. A második világháború államosítását és a vasút újjáépítését követően a nyoma veszett gőzösök helyett lóvontatást alkalmaztak egészen 1958-ig. Ekkor egy újabb felújítást követően a lovak szerepét motoros mozdonyok vették át és rövidesen megindult a személyszállítás is. A környékbeli, azóta már elnéptelenedett apró falvak lakói ezáltal juthattak korszerű közlekedési eszközhöz. 1960-ban ért el a vonal a mai Felsőkak végállomásig, ami abban az időben még szintén lakott hely volt. A faanyagszállítás és a kisebb falvak elnéptelenedése az 1980-as évekre egyre inkább fokozódott, mellyel párhuzamosan csökkent a kisvasút forgalma is. Feladata a csekély fafuvarozás mellett mára szinte kizárólag a turistaforgalomra korlátozódik.
A személyvonatok a kezdetektől fogva csak kedden és pénteken közlekedtek, igazodva a vásári napokhoz. A menetrend – a környék azóta végbement gyökeres változása ellenére – még ma is őrzi ezt az „örökséget”, holott ma már csak a turisták ülnek fel a Mesztegnyő és Felsőkak közti 9 km-es vonalon végigzakatoló kis szerelvényekre. Néhány évvel ezelőtt a menetrendi lábjegyzet kiegészült az „…igény esetén közlekedik” megjegyzéssel is, tehát ha menetrend szerinti vonaton kívánunk utazni, mindenképpen célszerű előzetesen tájékozódni a vasútüzemnél. Szintén a lábjegyzet ad felvilágosítást arról is, hogy „különvonat a vasútüzemnél esetenként megrendelhető”. Csoportok, kirándulók számára tehát ezt a megoldást célszerű választani, hiszen nem valószínű, hogy a turisták zöme kedden, vagy pénteken óhajtaná felfedezni e tájat. Külön kérésre beutazható a fővonalból a Búsvári-halastó után kiágazó 2 km-es Soponyai szárnyvonal is. A különleges természeti szépségekben bővelkedő vonalszakasz az erdőgazdaság féltett kincse, ezért a természet megóvása érdekében nem szívesen engedik be ide a látogatókat.
A kisvasút fővonala is változatos tájon halad. A mesztegnyői MÁV állomás melletti fatelepről induló kisvonat hamarosan betér az erdőbe. A tisztásokkal tarkított erdei szakaszokat követően halastavak mentén húzódik a vasút. Felsőkak felé vonatozva előbb a Búsvári-halastavat mellőzzük el jobbról, majd közel negyed óra múlva a Hajmás-lapi-halastavat kettészelő töltésen haladunk át. A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet tavakkal és patakokkal tagolt vidékén gyertyános tölgyesek, égerligetek és szigetszerű bükkösök váltják egymást. A halastavak környékén több madárfaj, a kormorán, a fekete gólya és számtalan ragadozó madár fészkel. Különösen érdekes az itt honos saspáfrány, melyhez egy régmúltban gyökerező néphiedelem is kötődik. Szárának metszetére tekintve a Habsburg birodalmat szimbolizáló sas látható, melyet a legenda szerint Rákóczi zár vissza, hogy ne nyomorgassa a magyar népet. A hiedelem szerint, „ahol saspáfrány van, ott magyar is van.”
Zsuzsi, az erdei kisvasút
Kisvasúti Nap Debrecenben
Hazánk második legnagyobb városában két keskeny nyomtávú vasút is található. Ezúttal a nagyobbik, a „Zsuzsi” szombati Kisvasúti Napjára hívjuk meg olvasóinkat. Legöregebb kisvasutunk hányatott sorsa ellenére még ma is üzemel.
Az 1880-as évek Debrecen városa számára is hatalmas fejlődést hoztak, sorra épültek a polgári lakások, közintézmények. Az építkezésekhez szükséges fát egyre távolabbról hordták a városba, így felmerült egy a Guth község melletti erdőségekhez építendő vasútvonal terve. A pályázatot Kopt Dávid és Steinberger Gyula vállalkozók nyerték, akik az építés mellett a majdani üzemeltetést is vállalták jutalék fejében. Az engedélyezéstől számított alig négy hónap alatt elkészült az első 21 km-es szakasz, amelyen 1882. július 16-án megindult a forgalom. Első gőzmozdonyáról a vasutat hamarosan „Zsuzsi” néven kezdték emlegetni a debreceni polgárok.
A személyforgalom csak 1925-ben indult meg a vonalon, így ekkortól a tanyavilág népessége is szívébe zárta a naponta végigpöfékelő Zsuzsit. Innentől nem volt gond feljárni a debreceni piacra, vásárokra és a vidék bekapcsolódott az ország gazdasági vérkeringésébe. A növekvő gazdasági és társadalmi igények és a távolabbi feltáratlan erdők miatt egyre hosszabb lett a vasútvonal. 1950-ben a sínpálya már 48 km-en kanyargott, végpontja Nyírbéltek község volt. A vasút további különlegessége volt, hogy az országban egyedülállóan 950 mm-es nyomtávot alkalmaztak és a talpfákra ún. kutyafejű síneket erősítettek. A nyírség sík vidéke nem igényelt bonyolult alépítményt, ezért a vágányokat egyszerűen a homoktalajra fektették le, így olcsón és gyorsan megépítve a vonalat.
A kisvasutat 1961-től kezdődően – ami ekkor már a MÁV kezelésében volt –szabványosították. A pályát átépítették 760 mm-es nyomtávolságúra, valamint korszerű mozdonyokat és kocsikat szereztek be. A közúti forgalom egyre nagyobb konkurenciát jelentett a Zsuzsinak, de folyamatosan növekvő szállítási teljesítményével továbbra is alátámasztotta szükségességét. Éppen ezért fogadták az emberek értetlenül a kormány közlekedéspolitikai koncepcióját, amely felszámolásra jelölte ki a kisvasutat. Debrecen város pedig egy felüljáró építésére hivatkozva kérte a vonal felszámolását 1976-ban. Ekkor alakították át úttörővasúttá a Debrecen – Hármashegyalja közötti 16 kilométeres szakaszt, míg a többi részt felszedték. Utasforgalmilag sem volt szerencsés a döntés, mert csak pár kilométer hiányzik ahhoz, hogy a vonal Nyírmártonfalvát elérje, valamint számos más település és a tanyavilág színvonalas közlekedés nélkül maradt.
A Zsuzsit évekig a Debreceni Közlekedési Vállalat (DKV) üzemeltette, miközben a gyermekek lassan kikoptak, mert nem épült ki olyan közösség, mint Budapesten. Sajnos a DKV-nak és a városnak is csak konc volt a vasút, így a rendszerváltás után már a felszámolásról is döntés született. A lelkes debreceniek közbelépésre azonban szerencsére nem így történt, így az akkor létrehozott kht. üzemelteti a vasutat. A kisvasút fejlesztésére többféle terv született. Ezek közül a megvalósításhoz leginkább a Nyírmártonfalván át Nyíracsádig történő meghosszabbítás – jobban mondva visszaépítés – áll a legközelebb, amivel növelhető lenne az utasforgalom. Sajnos azonban a napi üzemeltetési gondokkal küzdő kht-nak nem könnyű erre előteremteni a szükséges összeget.
A meglévő vonal is sok látnivalót kínál az idelátogatóknak. A kisvonatból megcsodálható a nyírségi erdőspusztákkal tagolt táj szépsége. Hármashegyalján erdei iskola, tanösvény és sportolásra alkalmas terep várja a kirándulókat. A végállomás melletti tisztáson elkölthetjük a hátizsákban hozott elemózsiát, de igénybe vehetjük a kiépített büfé szolgáltatásait is. A Kisvasúti Napon vetélkedőkkel, tombolával és folklórbemutatóval várják a látogatókat Hármashegyalján, de ki lehet majd próbálni a hajtányozást és még a mozdonyvezetést is. Érdemes tehát útra kelni, akár még az ország távolabbi pontjairól is, mert Debrecen és környéke sok nevezetességet tartogat számunkra.
A személyvonatok a kezdetektől fogva csak kedden és pénteken közlekedtek, igazodva a vásári napokhoz. A menetrend – a környék azóta végbement gyökeres változása ellenére – még ma is őrzi ezt az „örökséget”, holott ma már csak a turisták ülnek fel a Mesztegnyő és Felsőkak közti 9 km-es vonalon végigzakatoló kis szerelvényekre. Néhány évvel ezelőtt a menetrendi lábjegyzet kiegészült az „…igény esetén közlekedik” megjegyzéssel is, tehát ha menetrend szerinti vonaton kívánunk utazni, mindenképpen célszerű előzetesen tájékozódni a vasútüzemnél. Szintén a lábjegyzet ad felvilágosítást arról is, hogy „különvonat a vasútüzemnél esetenként megrendelhető”. Csoportok, kirándulók számára tehát ezt a megoldást célszerű választani, hiszen nem valószínű, hogy a turisták zöme kedden, vagy pénteken óhajtaná felfedezni e tájat. Külön kérésre beutazható a fővonalból a Búsvári-halastó után kiágazó 2 km-es Soponyai szárnyvonal is. A különleges természeti szépségekben bővelkedő vonalszakasz az erdőgazdaság féltett kincse, ezért a természet megóvása érdekében nem szívesen engedik be ide a látogatókat.
A kisvasút fővonala is változatos tájon halad. A mesztegnyői MÁV állomás melletti fatelepről induló kisvonat hamarosan betér az erdőbe. A tisztásokkal tarkított erdei szakaszokat követően halastavak mentén húzódik a vasút. Felsőkak felé vonatozva előbb a Búsvári-halastavat mellőzzük el jobbról, majd közel negyed óra múlva a Hajmás-lapi-halastavat kettészelő töltésen haladunk át. A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet tavakkal és patakokkal tagolt vidékén gyertyános tölgyesek, égerligetek és szigetszerű bükkösök váltják egymást. A halastavak környékén több madárfaj, a kormorán, a fekete gólya és számtalan ragadozó madár fészkel. Különösen érdekes az itt honos saspáfrány, melyhez egy régmúltban gyökerező néphiedelem is kötődik. Szárának metszetére tekintve a Habsburg birodalmat szimbolizáló sas látható, melyet a legenda szerint Rákóczi zár vissza, hogy ne nyomorgassa a magyar népet. A hiedelem szerint, „ahol saspáfrány van, ott magyar is van.”
Zsuzsi, az erdei kisvasút
Kisvasúti Nap Debrecenben
Hazánk második legnagyobb városában két keskeny nyomtávú vasút is található. Ezúttal a nagyobbik, a „Zsuzsi” szombati Kisvasúti Napjára hívjuk meg olvasóinkat. Legöregebb kisvasutunk hányatott sorsa ellenére még ma is üzemel.
Az 1880-as évek Debrecen városa számára is hatalmas fejlődést hoztak, sorra épültek a polgári lakások, közintézmények. Az építkezésekhez szükséges fát egyre távolabbról hordták a városba, így felmerült egy a Guth község melletti erdőségekhez építendő vasútvonal terve. A pályázatot Kopt Dávid és Steinberger Gyula vállalkozók nyerték, akik az építés mellett a majdani üzemeltetést is vállalták jutalék fejében. Az engedélyezéstől számított alig négy hónap alatt elkészült az első 21 km-es szakasz, amelyen 1882. július 16-án megindult a forgalom. Első gőzmozdonyáról a vasutat hamarosan „Zsuzsi” néven kezdték emlegetni a debreceni polgárok.
A személyforgalom csak 1925-ben indult meg a vonalon, így ekkortól a tanyavilág népessége is szívébe zárta a naponta végigpöfékelő Zsuzsit. Innentől nem volt gond feljárni a debreceni piacra, vásárokra és a vidék bekapcsolódott az ország gazdasági vérkeringésébe. A növekvő gazdasági és társadalmi igények és a távolabbi feltáratlan erdők miatt egyre hosszabb lett a vasútvonal. 1950-ben a sínpálya már 48 km-en kanyargott, végpontja Nyírbéltek község volt. A vasút további különlegessége volt, hogy az országban egyedülállóan 950 mm-es nyomtávot alkalmaztak és a talpfákra ún. kutyafejű síneket erősítettek. A nyírség sík vidéke nem igényelt bonyolult alépítményt, ezért a vágányokat egyszerűen a homoktalajra fektették le, így olcsón és gyorsan megépítve a vonalat.
A kisvasutat 1961-től kezdődően – ami ekkor már a MÁV kezelésében volt –szabványosították. A pályát átépítették 760 mm-es nyomtávolságúra, valamint korszerű mozdonyokat és kocsikat szereztek be. A közúti forgalom egyre nagyobb konkurenciát jelentett a Zsuzsinak, de folyamatosan növekvő szállítási teljesítményével továbbra is alátámasztotta szükségességét. Éppen ezért fogadták az emberek értetlenül a kormány közlekedéspolitikai koncepcióját, amely felszámolásra jelölte ki a kisvasutat. Debrecen város pedig egy felüljáró építésére hivatkozva kérte a vonal felszámolását 1976-ban. Ekkor alakították át úttörővasúttá a Debrecen – Hármashegyalja közötti 16 kilométeres szakaszt, míg a többi részt felszedték. Utasforgalmilag sem volt szerencsés a döntés, mert csak pár kilométer hiányzik ahhoz, hogy a vonal Nyírmártonfalvát elérje, valamint számos más település és a tanyavilág színvonalas közlekedés nélkül maradt.
A Zsuzsit évekig a Debreceni Közlekedési Vállalat (DKV) üzemeltette, miközben a gyermekek lassan kikoptak, mert nem épült ki olyan közösség, mint Budapesten. Sajnos a DKV-nak és a városnak is csak konc volt a vasút, így a rendszerváltás után már a felszámolásról is döntés született. A lelkes debreceniek közbelépésre azonban szerencsére nem így történt, így az akkor létrehozott kht. üzemelteti a vasutat. A kisvasút fejlesztésére többféle terv született. Ezek közül a megvalósításhoz leginkább a Nyírmártonfalván át Nyíracsádig történő meghosszabbítás – jobban mondva visszaépítés – áll a legközelebb, amivel növelhető lenne az utasforgalom. Sajnos azonban a napi üzemeltetési gondokkal küzdő kht-nak nem könnyű erre előteremteni a szükséges összeget.
A meglévő vonal is sok látnivalót kínál az idelátogatóknak. A kisvonatból megcsodálható a nyírségi erdőspusztákkal tagolt táj szépsége. Hármashegyalján erdei iskola, tanösvény és sportolásra alkalmas terep várja a kirándulókat. A végállomás melletti tisztáson elkölthetjük a hátizsákban hozott elemózsiát, de igénybe vehetjük a kiépített büfé szolgáltatásait is. A Kisvasúti Napon vetélkedőkkel, tombolával és folklórbemutatóval várják a látogatókat Hármashegyalján, de ki lehet majd próbálni a hajtányozást és még a mozdonyvezetést is. Érdemes tehát útra kelni, akár még az ország távolabbi pontjairól is, mert Debrecen és környéke sok nevezetességet tartogat számunkra.
