– A magyarok több mint fele elégedetlen az életével, Európában csak Bulgáriát előzzük meg e tekintetben. Megdöbbentő adatok ezek. Mit gondol, miből fakad ez a nagyfokú és kirívóan nagyarányú elégedetlenség Magyarországon?
– Annak a következménye az emberek elégedetlensége, hogy a szocializmusból a fogyasztói társadalomba nagyon gyorsan kellett Magyarországon átállni. Ezzel alapvető értékrendszeri változás is történt. Az emberek – egyik napról a másikra – egy más beállítódottságú társadalomban találták magukat, s azt gondolták: örömteli lesz az új rendszer, ám ez mégsem így történt. Megterhelte az embereket ez az értékválság, még a pozitívat is negatívan értékelték. Például a szabad verseny az egyik alapvető gazdasági változása a rendszerváltásnak, mégis ezt sokan rosszul élték meg. Főleg azok, akik nem tudtak hozzá alkalmazkodni. Míg a korábbiakban áruhiány volt, napjainkban árubőség van, ami nem segít azoknak, akik nem vehetik meg az árukat, mert nincs rá pénzük. Így lassan eljutunk oda, hogy nemcsak a társadalom peremterületeit, hanem a legtöbbeket érinti ez az állapot, amit az említett elégedetlenség jelez.

– Miért nem tudták Ön szerint követni az emberek a rendszerváltozással járó értékváltozást is?
– Nyugat-Európában a kapitalizmusban való előrehaladás évszázados hagyományokkal rendelkezik. A legtöbb nyugati demokráciában már emberöltők óta tudják az emberek, hogy mit jelent például vállalkozni, anyagilag gyarapodni, máskor pedig krízishelyzeteket kezelni. Magyarországon viszont a piacgazdaságra való gyors áttérés azzal a következménnyel járt, hogy sokan hamar meggazdagodtak, míg mások gyorsan elszegényedtek egyidejűleg. Közben nem voltak meg az igazi hagyományai annak, hogyan kell a váratlan helyzeteket kezelni. Nem voltak és nincsenek hazai, családi példaképek, nincsenek szilárd viszonyítási pontok, mert csak átszaladt rajtunk a piacgazdaság, mint valami úthenger.

– A hirtelen változás alatt a fogyasztói társadalom „betelepülését” is érti, ami a piacgazdasággal együtt érkezett meg?
– Igen, feszültséget szül az is, hogy bombázzák az embereket reklámokkal, miközben azt sugallják, hogy lemaradsz, ha ezt meg azt nem veszed meg. Ezért ha nem vásárolsz, akkor úgy érzed, nem vagy elég. Milyen autód, milyen telefonod, milyen ruhád van, mit vásároltál – ezzel azonosulnak az emberek, mert jelentőségteljesek akarnak lenni. Ugyanakkor fontos azt is látni: belekényszerülünk abba, hogy például újabb és újabb szoftvereket vegyünk, hogy a technika állásának megfelelően kapcsolatot tudjunk tartani ismerőseinkkel, üzlettársainkkal. Tehát a vásárlás nemcsak belső, hanem külső szükségletté is vált.

– Miben látja még megmutatkozni a megváltozott életszemléletet?
– Napjainkban mindenki a sebesség mámorában él. Hiányzik a kitartás, hiányzik a türelem és a várakozás képessége. Ezek a szavak kiveszőben vannak, már nem is nagyon használjuk őket. A sebesség számít, a gyors meggazdagodás, nem a hosszú távú gondolkodás. A társadalom arra rendezkedett be, hogy minél gyorsabban minél nagyobb hasznot húzzon bármiből. Ehhez a tempóhoz azonban sokan mégsem voltak képesek alkalmazkodni, ezért a frusztráció, a sorozatos kudarcélmények, a depresszió.

– Lát-e kiutat ebből a mindennapokat felőrlő értékvesztettségből?
– A megoldást a valós értékek keresése jelenti, azoknak az értékeknek a keresése, amelyek pótolhatatlanok. Nem azokról az értékekről van szó, amiket folyton mondogatnak az embereknek, és amelyekről a végén maguk is elhiszik, hogy igazak. Mára kiderült, hogy sok mai értéknek, gondoltaknak nincs fedezete. Nem véletlenül vagyunk szemtanúi egy világméretű gazdasági-pénzügyi válságnak.

– Mit tekint pótolhatatlan értékűnek?
– Olyan elévülhetetlen kincseket, melyek nélkülözhetetlenek egy elégedett élethez. Személy szerint, hívő ember lévén, ilyennek nevezném Istent és a belé vetett hitet. Fontos emellett a hit egy emberi példaképben, a nemzetünkben. Valódi érték a család és különböző szintű közösségek ereje is. Különleges közösségi szintnek tartom a hitalapú közösségeket, hiszen az embernek vele teremtett szükséglete, hogy tartozzon egy hit alapján szerveződő társaságba. Ezek mind olyan emberi közösségek, amelyek kiutat mutatnak az embereknek a hétköznapok útvesztőiben, egyensúlyban tartják az ember lelkét.

– A valóban fontos értékek keresése miként szolgálhat receptként az életével elégedetlen ember számára?
– Ha valós értékek alapján ítéljük meg magunkat, illetve a környezetet, amiben élünk, akkor élhetővé válik a világ. A valós értékek keresése pedig azt jelenti, hogy felteszem magamnak a kérdést: mitől lesz értékes az életem? Melyek azok az értékek, amiktől teljes embernek érzem magam? Anyagi javak? Pozíciók? Szerelem? Esetleg Isten tölti ki a bennem lévő űrt? Minden emberben van egy Isten-alakú űr, amit semmi mással nem lehet kitölteni, csak Istennel – mondta Pascal. Azt gondolom, mindenkinek a saját Isten-keresése és az őrá találás töltheti ki azt az űrt, amitől sokan szenvednek.