Alizbar lenyűgözte a hárfa rezonanciája és történelme már a kezdetektől. A Bibliában a hárfát a spirituális gyógyítás szimbólumaként ismerték. A héber kultúrában Dávid király hangszere volt, aki a hárfa segítségével űzte ki a gonosz szellemeket Saulból. Variáns mítoszok utalnak a hárfa égi eredetére, misztikus összeköttetése, tökéletes kommunikációs eszköz volt a föld és a mennyország között, tehát a hárfa olyan nemes hangszer, mint az oroszlán az állatok között, vibráló akusztikája és a húrok rezgései harmonizálják lelkünket és testünket egyaránt.

Alizbar a hárfa nemes gyógyító tulajdonságán kívül a hangszert muzikális mesemondásra is használja. „Olyan meséket játszom a hangszeremen, amelyeket már mindenki hallott gyermekkorában. Én ezt az elfeledett gyermekkori emléket idézem fel az emberekben, mert hiszem, hogy igazán azok vagyunk, amikre gyermekkorunkban gondoltunk” – hangsúlyozta a művész. Alizbar gyermekkora óta imádja a meséket, amelyek kikovácsoltak benne egy fantazmagórikus felfogást a világról, számára a hárfa muzsikája és a mese szorosan összefügg.


Hárfájával hókirálynőkről, aranyesőről és tündérekről mesél, melyeknek mély terapeutikus hatása van. „Számomra a hárfa egyfajta nyelv, amivel beszélgetek, bármilyen történetet el tudok vele játszani. Amikor még nem így álltam hozzá a zenéléshez, koncertezés után mindig elfáradtam. Ma már nem koncertezem, hanem hárfás-terápiás kompozíciókat nyújtok az embereknek, nem tervezek előre semmit, improvizálok, azt játszom, ami eszembe jut és amit érzek. Olyan állapotba kerülök, amiben én is teljesen ellazulok olyan szinten, hogy repülök, és ezt a szárnyaló érzést adom át a közönségnek, s ennek relaxáló és gyógyító hatása van” – mondta a hárfaművész.

Alizbar meggyőződése, hogy a moralitás része a zenei felelősségének. „Nem tudok hazudni, amikor zenélek” – fűzte hozzá Alizbar. Az ember általában hazug, ritka az igaz ember, de a zene tisztaságot hoz ki az emberből, a zene ilyen szempontból nagy úr. „Amikor a húrokhoz érek, és lehunyom a szememet, valami fantasztikus dolog történik. A hárfám valójában egy időgép, amivel körbe tudom utazni a világot, ha egy görög hangsort állítok össze, akkor rögtön abba a világba kerülök, és velem együtt a közönség is” – mondta Alizbar.

Alizbar zenélés közbeni üzenete azt sugallja a hallgatóknak, hogy minden ember szabadságában áll, hogy kiválassza azt, amit akar. „Mihelyt az ember választ, Isten segít, hogy azt az utat járjad, de az embernek ezt akarnia kell, és akkor odavonzza az isteni erőt. Ellenben kételkedésnek nincsen hely, mert akkor vége” – állítja a művész. Az embereknek a kívánságaik szerint kell cselekedniük, mint amikor megkérdezünk egy kisfiút spontán, hogy mi leszel, ha nagy leszel. Ebben rejlik az embernek az őszinte válasza, és nem abban, amit a társadalom ránk erőszakol. A saját utakat járni nem egyszerű és nem akadálymentes, de a nehézségeket pozitívan is fel lehet fogni. „Hálás vagyok mindenkinek, aki belém lőtt. Most már tudom, hogy mi az az ólom, hálás vagyok az akadályoknak, mert erősebb lettem, és még nagyobb lendülettel tudtam futni vágyaim után” – fűzte hozzá a művész.