A nagy eljövetelre majd elolvad a hó, végképp kipattannak a rügyek, énekelni kezdenek a dalos madarak. A magyar várakozás históriája új bekezdést kap az életünkben. A mi fenyőfánk alatt a dobozkában a közelgő tavasz ajándéka lesz. És ezt a dobozkát, ahogyan a madár csicsergi majd: nyitni-kék. Csak ne vánszorogna ólomlábakon az idő… Az idő, amit azonban megállítani nem lehet. (Sokan megpróbálták már, de hiába.) Vasárnap, huszadikán a negyedik gyertyát is meggyújtottam, de van még elegendő hely a koszorún. Türelmetlen türelemmel várok, de már csak tavaszig.

(Magyar Nemzet, 2009. december 24.)