„Megrémiszti az ördög?” – teszi fel az első kérdést az újságíró. Gabriele Amorth atya elmosolyodik. „Nem. Ő az, aki fél tőlem, hiszen én az Úr nevében lépek fel ellene. Szegény Sátán!”

Szegény? Igen. „A Gonosz ordít, és imád zajt csapni, de az embert saját képére teremtette az Isten, és a Szentháromság is mindig mellettünk áll: nincs hát okunk félni az ördögtől, ha nem hódolunk be csábításának.”

Don Gabriele rendjének főhadiszállása a Szent Pál-székesegyház árnyékában áll. Itt támadta meg az a vérfertőzés még múlt tavasszal, mely miatt az ördögűző kórházba került. A gonosz műve? „Nem. Egyszerű betegség. Az ördög nem vesződik ilyen apróságokkal.” Sokkal fontosabb dolga van. Amorth atya szerint ezekben a percekben is a Vatikán folyosóit rója, és bűnre kényszeríti azokat, akik hallgatnak rá. „Minden gonoszság tőle származik, így a pedofília is.”

A pap sürgősen leszögezi, a Szentszék legtöbb lakója híven végzi munkáját, de a „hadseregnyi démon” szorításával nem könnyű szembeszállni. Don Gabriele emlékeztet, VI. Pál pápa már 1972-ben a „Sátán füstjéről” beszélt, mely beférkőzik a Vatikánba – de ezen nincs is mit meglepődni, hiszen a gonosz előszeretettel támad a vezetőkre – egyháziakra és világiakra egyaránt.

Amorth atya nem szolgáltat példákat, de aki különösen kíváncsi, elolvashatja az „Egy ördögűző emlékiratai” címen megjelent interjúkötetét, melyben az elmúlt negyedszázad leghátborzongatóbb eseteiről számol be az Úr harcosa. Van mit mesélnie: a most 85 éves Amorth hatvan éve végzi különös munkáját, 1986 óta a Vatikán fő ördögűzőjeként. A férfi egész életét szent küldetésének szentelte: még ma is elevenen fel tudja idézni a legnagyobb démont, melyet valaha elűzött – karjait kitárva mutatja a gonosz lélek hosszát. Nincs könnyű dolga azonban. „A modern világ átadta magát a gonosznak. A templomok kongnak az ürességtől, egyre kevesebb a hívő, a család is sokat veszített régi tekintélyéből” – mondja. „Hasonlítsa csak össze az egészet az én gyermekkorommal: akkor erősek voltak a kötelékek, egyháziak és világiak egyaránt. Ma a nők dolgozni járnak, hogy a család meg tudjon élni. Ki ügyel így a fiatalokra? Egyre többen hagyják el gyökereiket, és helyettesítik őket gonosz hatásokkal: televízió, az internet, és az okkult” – sorolja a hanyatlás jeleit a pap.

Mi a helyzet a hitetlenekkel? Őket még könnyebben eléri a Sátán, az ő lelkük „szabad préda”. De az ördög mindenkire igyekszik kiterjeszteni befolyását, hittől függetlenül. Amorth atya azt állítja, egymaga mintegy 70 ezer ördögűzést végzett már életében. A szám elsőre hatalmasnak tűnik, de a tisztító beavatkozás hosszában és kiterjedésében is változhat: van, hogy egyetlen emberre több órát kell szánni, de megesik, hogy kevesebb idő alatt százak démonait is el lehet űzni. Egy dolog mindenképp szükséges: a helyi püspök beleegyezése.

A jelek egyértelműek: erős hányás, fejfájás, sajgó gyomor, félelem a szent jelképektől, és néha előtörő emberfeletti erő. Sok a szimuláns, mondja Amorth atya, ő azonban már első pillantásra meg tudja ezeket különböztetni a valódi esetektől. Ezek közt több az asszony, bár erre még nem született biztos magyarázat. „Talán a Szűz Mária miatti bosszú vezérli hozzájuk a Sátánt, talán így akar a férfiakhoz férkőzni. Nem tudjuk.”

A megszállottak általuk nem ismert nyelveken beszélnek, sokszor ősi, rég elfeledett nyelveken, mint az arámi. Néha csak érthetetlen zagyvaságokat fecsegnek „sátáni nyelven”. Gyakori, hogy különböző tárgyak is távoznak a hányással együtt a gazdatestből: Amorth atya két kiló súlyú szeg- és üvegcserép-gyűjteményt őriz. „Hozzászokik az ember” – mondja.

Az ördögnek nincs humorérzéke, de durva tréfákra azért hajlamos. Don Gabriele többször társalgott már Luciferrel és más ördögökkel az áldozatokon keresztül – legtöbbször azok saját hangján, de van, hogy a gonosz mély, reszelő hangon szól hozzá. Több démon nevét ismeri, akikkel már nem egyszer akadt dolga. „A démonok természetesen az Isten ellen lázadó angyalokból lettek, ezért okosak és gőgösek” – magyarázza.

Amorth atyának nincs kijelölt örököse. Panaszkodik is, mivel szerinte az Egyház nem veszi elég komolyan mesterségét – és az ördög hatását. De azért jobbára elégedett. „Az Úr jó hasznomat vette, és remélem, példám sok fiatalt inspirált.” Kora sem zavarja. „Dolgom van még ezen a földön” – mondja.

(timesonline.co.uk)