ma
hószállingózás
Min: -21°C
Max: -9°C
Archívum - Magyarnemzet
A kassai modernek
Festmények, rajzok, nyomatok a MűvészetMalomban
Mintegy százötven, a kassai Kelet-szlovákiai Múzeumból, a Kelet-szlovákiai Galériából, valamint magángyűjteményekből származó alkotás látható január 17-ig a szentendrei MűvészetMalomban. A Kassai modernek – A két világháború közötti képzőművészet Kassán című kiállítást a Kárpát-medence múzeumait bemutató sorozat részeként rendezték meg.
Logikai zökkenőktől nem mentesen, de elismerő szavakban nem szűkölködve ajánlja saját kiállítását szórólapján és a bejáratnál olvasható rövid ismertetőben a szentendrei MűvészetMalom. Meg kell adni, teljesen jogosan, mert régen rendeztek olyan figyelemre méltó tárlatot az épületben, mint amilyen a Kassai modernek című összeállítás. „A két világháború közötti kassai művészet éppen a sokfelől érkező, ugyanakkor a hagyományos képzőművészeti irányzatokat is élni hagyó hatások és különböző (magyar, szlovák, cseh, német, orosz, ukrán, zsidó) kultúrák kereszteződéséből született – olvasható az ajánlóban. A két világháború között Kassán hosszabb-rövidebb ideig működött, illetve megfordult: Bortnyik Sándor, Krón Jenő, Kassák Lajos, Perlrott Csaba Vilmos, Gráber Margit, Lesznai Anna, Uitz Béla, Ziffer Sándor, Berény Róbert, Tihanyi Lajos, Pór Bertalan, Kernstok Károly, Kmetty József, Baja Benedek, Schiller Géza, Bauer Szilárd, Frantisek Foltyn, Jakoby Gyula, Koloman Sokol.” A lista jó néhány neve önmagáért beszél, s persze önmagáért beszél a városnév is, hiszen Kassa mindig is egyszerre volt a magyar történelem, kultúra, művészet egyik legfontosabb központja, ugyanakkor valóban, ahogyan Máraitól, a „kassai polgártól” is jól tudjuk, különböző nyelvek, kultúrák találkozóhelye.
Azt is tudjuk azonban, hogy ezek a találkozások a XX. században az országhatárok változása miatt ugyancsak drámai, vagy inkább tragikus következményekkel jártak, tárgyilagos értékelésük éppen csak elkezdődött. Alig néhány éve rendezték meg például a Közép-európai Intézetben azt a kiállítást, amely Josef Polák (1886–1945) életét, benne kassai működését idézte föl. A cseh zsidó családban született Polák a Monarchia tisztjeként a világháborúban járt először a Felvidéken és vált a középkori műemlékek csodálójává, hogy azután az impériumváltást követően Prágából Kassára érkezve már mint az új csehszlovák hatalom embere vegye át az 1872-ben Felső-magyarországi Múzeumként alapított, ma Kelet-szlovákiai Múzeum névre hallgató intézmény vezetését. A város szellemi-művészeti élete egyik motorja lett, az általa rendezett kétszáz kiállítás nagy része a kortárs képzőművészetet mutatta be. Működésének negatív mozzanatairól sem feledkezhetünk el, például arról, hogy pályája csúcsán a prágai várban „Szlovákia középkori művészeteként” mutatta be az akkor a Magyar Királysághoz tartozó Felvidék művészetét. Az egyik oldalon tehát igazuk van azoknak, akik sok, a két világháború közötti eseményben az elmagyartalanítás jeleit fedezik föl – de, a Szabó Lilla művészettörténész által létrehozott szentendrei kiállítás tanúsága szerint az is igaz, hogy a város képzőművészete a két világháború között oly sok kvalitásos, a korszak egyetemes törekvései közé ágyazható művet produkált, hogy valóban igencsak figyelemre méltók az ottani fejlemények. Ha pedig ez így van, abban sem kételkedhetünk, hogy a kiállítás újabb lépést jelent az objektív kép kialakítása felé, a „megrendezésével kapcsolatos közös szakmai munka és kutatás méltón reprezentálja a mindenkori politika feletti kulturális kapcsolatokat és együttműködést. A kiállítás megrendezése és a katalógus megjelentetése hozzájárul annak a programsorozatnak az előkészítéséhez, amely a Kassán 2013-ban megvalósuló Európa kulturális fővárosa rendezvények részét képezi.”
A katalógus sajnos csak december elejére készült el, ami a „méltó” jelzőnek némi ironikus zöngét kölcsönöz. Az már csak egyszerűen tárlatrendezési alaphiba, hogy a látogató még rövid életrajzokat vagy magyarázatokat sem kap, így magára hagyva indul el a képek útvesztőjében. Néhány fix pontot azért talál, például Halász-Hradil Elemér első világháborús jelenetet ábrázoló kompozícióját kiindulásnak, zárásnak pedig Colinásy György Clownját, amelynek fintorát akár a mindenkori hatalomnak szóló gesztusként is értelmezhetjük. A két pont között pedig felfedezheti ismert és jószerivel ismeretlen nevek által szignált, elsősorban a város, a város környéki táj részleteit megidéző, másrészt a kétkezi emberek világát bemutató művek sorát. Többnyire az 1880–90-es években születtek a főszereplők, például Janusch Antal (1882–1965), Bauer Szilárd (1892–1928), Schiller Géza (1895–1927), Frantisek Foltyn (1892–1976) és Krón Jenő (1882–1974), akiknek művei révén egyszerre jelenik meg a néző előtt a kassai utcák-terek, város körüli tájak művészettopográfiája, s az az erős, sokszínű kapcsolatrendszer, amely a kassai moderneket a kor egyetemes törekvéseihez – és a kort megélő mindenkori kassai polgárokhoz fűzte.
(Kassai modernek, Szentendre, MűvészetMalom, 2010. január
17-ig.)
Azt is tudjuk azonban, hogy ezek a találkozások a XX. században az országhatárok változása miatt ugyancsak drámai, vagy inkább tragikus következményekkel jártak, tárgyilagos értékelésük éppen csak elkezdődött. Alig néhány éve rendezték meg például a Közép-európai Intézetben azt a kiállítást, amely Josef Polák (1886–1945) életét, benne kassai működését idézte föl. A cseh zsidó családban született Polák a Monarchia tisztjeként a világháborúban járt először a Felvidéken és vált a középkori műemlékek csodálójává, hogy azután az impériumváltást követően Prágából Kassára érkezve már mint az új csehszlovák hatalom embere vegye át az 1872-ben Felső-magyarországi Múzeumként alapított, ma Kelet-szlovákiai Múzeum névre hallgató intézmény vezetését. A város szellemi-művészeti élete egyik motorja lett, az általa rendezett kétszáz kiállítás nagy része a kortárs képzőművészetet mutatta be. Működésének negatív mozzanatairól sem feledkezhetünk el, például arról, hogy pályája csúcsán a prágai várban „Szlovákia középkori művészeteként” mutatta be az akkor a Magyar Királysághoz tartozó Felvidék művészetét. Az egyik oldalon tehát igazuk van azoknak, akik sok, a két világháború közötti eseményben az elmagyartalanítás jeleit fedezik föl – de, a Szabó Lilla művészettörténész által létrehozott szentendrei kiállítás tanúsága szerint az is igaz, hogy a város képzőművészete a két világháború között oly sok kvalitásos, a korszak egyetemes törekvései közé ágyazható művet produkált, hogy valóban igencsak figyelemre méltók az ottani fejlemények. Ha pedig ez így van, abban sem kételkedhetünk, hogy a kiállítás újabb lépést jelent az objektív kép kialakítása felé, a „megrendezésével kapcsolatos közös szakmai munka és kutatás méltón reprezentálja a mindenkori politika feletti kulturális kapcsolatokat és együttműködést. A kiállítás megrendezése és a katalógus megjelentetése hozzájárul annak a programsorozatnak az előkészítéséhez, amely a Kassán 2013-ban megvalósuló Európa kulturális fővárosa rendezvények részét képezi.”
A katalógus sajnos csak december elejére készült el, ami a „méltó” jelzőnek némi ironikus zöngét kölcsönöz. Az már csak egyszerűen tárlatrendezési alaphiba, hogy a látogató még rövid életrajzokat vagy magyarázatokat sem kap, így magára hagyva indul el a képek útvesztőjében. Néhány fix pontot azért talál, például Halász-Hradil Elemér első világháborús jelenetet ábrázoló kompozícióját kiindulásnak, zárásnak pedig Colinásy György Clownját, amelynek fintorát akár a mindenkori hatalomnak szóló gesztusként is értelmezhetjük. A két pont között pedig felfedezheti ismert és jószerivel ismeretlen nevek által szignált, elsősorban a város, a város környéki táj részleteit megidéző, másrészt a kétkezi emberek világát bemutató művek sorát. Többnyire az 1880–90-es években születtek a főszereplők, például Janusch Antal (1882–1965), Bauer Szilárd (1892–1928), Schiller Géza (1895–1927), Frantisek Foltyn (1892–1976) és Krón Jenő (1882–1974), akiknek művei révén egyszerre jelenik meg a néző előtt a kassai utcák-terek, város körüli tájak művészettopográfiája, s az az erős, sokszínű kapcsolatrendszer, amely a kassai moderneket a kor egyetemes törekvéseihez – és a kort megélő mindenkori kassai polgárokhoz fűzte.
(Kassai modernek, Szentendre, MűvészetMalom, 2010. január
17-ig.)
Hirdetés
A nap képe
