A Gyurcsány-kormány válsága, a lényegében 2002 óta változatlan balliberális uralom krízise Bajnai Gordon miniszterelnök megválasztásáig, és azóta a pécsi időközi polgármester-választás, a már zajló európai parlamenti kampány és az előre hozott országgyűlési választás kísértete mind olyan tényezők, amelyek kedveznek a negatív kampány elburjánzásának. A gyűlöletet lehet tervezni, mesterségesen előállítani, gerjeszteni, fenntartani, persze főleg akkor, ha e nemtelen célok véghezviteléhez a média is hozzájárul – szűri le tapasztalataiból Münnich Iván agressziókutató. Eszerint a média szereplőinek azonosulniuk kell a politikusok gyűlölködésével a hatékonyság kedvéért. Így találkozhatunk egy-egy állítólagosan gyűlölni való politikai jelenség – például bizonyos provokációsorozat által jól adatolt rasszizmus – felnagyításával, elítélésének a sulykolásával.
Ami a gyűlöletkeltés kommunikációs stratégiáját illeti, annak a pszichológus szerint igen bevált fegyvere a verbális agresszióval megvalósított címkézés. Méghozzá azzal a tartalommal, hogy a másikra fogom, hogy ő a félelemkeltő, ő terjeszti a gyűlöletet. Lényegében agreszszívan állítom, hogy ő az agresszív. Ennek volt minősített esete az, ahogy Kövér László egy 2002-es kampánybeszédét eltorzították, amint azt utólag kérkedve vallotta be Gyurcsány Ferenc, Medgyessy Péter akkori miniszterelnök-jelölt kampánystábjának tagja.
Münnich Iván a ma megfigyelhető hatásos technikák között említette a kétszintű beszédet. A direkt, közvetlen szintre is vevők lehetnek emberek – magyarázza az agressziókutató –, de a rejtett vagy közvetett szint ezt az érzést megtámogathatja. „Szavazz rám”, hív fel az adott politikai erőhöz való csatlakozásra egy-egy óriásplakát, de azért elrettentő alternatívaként odatesznek egy Árpád-kori magyar szimbólumot is, amelyről régóta azt sulykolják, hogy fasiszta jelkép. A félelem felkeltése – például egy szocialista majálison azzal a képtelen gondolattal, hogy a zsidók és a cigányok után immár a kisemberekre fáj a nácizmus foga – különösen akkor fontos, ha más eszköz, például eredményes kormányzás nem marad a korábban hűséges pártszavazók megtartására – véli a szakember. A kampánytechnikusok tisztában vannak azzal, hogy sokan hajlamosak elutasítani, sőt gyűlölni azt, aki bebizonyítja, hogy rosszul választottak eszmét, pártot. Ez kiaknázható egy kampányban, ha a manipulátorok segítik az indulatáttétel érvényesülését, adott esetben azt, hogy gyűlölködőnek bélyegezze a szavazó azt, aki beláttatta vele, mennyire vaknak bizonyult korábbi döntésekor. E mechanizmusnak része az is, amikor elfogultan kormánypárti írók, hazai elemzők nagy külföldi lapoknak nyilatkozzák – valójában hazabeszélve –, micsoda náciveszély éledt Magyarországon.