Archívum - Magyarnemzet

Az áruló nyom

Bauer-ügy: ki méltatlan az erkölcsi leckéztetésre?
Kovács Pál Péter

2000. november 25., szombat 00:00
A bűncselekmények elkövetői általában mindent megtesznek annak érdekében, hogy bűnösségük bizonyítékait eltüntessék. Ez azonban ritkán sikerül maradéktalanul. A gondos vizsgálat talál áruló nyomot, vagy a tettes maga követ el olyan hibát, mely leleplezéséhez vezet. Előfordul az is, hogy a bűnös egyenesen dicsekszik tettével, amikor az még érdemnek számít, előléptetésre adhat okot, bármilyen aljas volt elkövetése idején.Ebbe a csoportba tartozik Bauer Miklós volt ávós tiszt esete, akinek kimosdatására az utóbbi hetekben valóságos hadjárat indult. Bauer Tamás SZDSZ-es képviselő a parlamentben is felszólalt ez ügyben, apja pedig a Magyar Hírlap október 16-i számában több hasábon át hangoztatta ártatlanságát. Hasztalan erőlködésről, eleve kudarcra ítélt kísérletről van azonban szó, hiszen 1950-ben Bauer Miklós maga hencegett el azzal, amit most tagadni próbál.1961. november 11-én az MSZMP vezetése „a személyi kultusz idején elkövetett törvénysértések okainak, következményeinek összefüggő áttekintésére, az áldozatok számának és kilétének megállapítására” bizottságot küldött ki. Tagjai Biszku Béla, Apró Antal és Nógrádi Sándor voltak. A bizottság 1962. november 14-re készítette el szigorúan titkos, ötvenoldalas jelentését. A gépírásos szöveget 1992-ben az Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez című kiadványsorozat első kötetében közzétették. Az öttagú szerkesztőbizottság elnöke dr. Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság akkori és jelenlegi elnöke volt. Talán nem érdektelen megemlíteni, hogy a kiadvány megjelenését támogatta a Soros Alapítvány.Az összefoglaló jelentésben többek között az alábbiakat olvashatjuk:„A vizsgálók és a verő csoport tagjai a kihallgatások során a legembertelenebb fizikai és lelki kényszert alkalmazták a letartóztatokkal szemben. Azelőtt is volt verés, ez azonban a koncepciós ügyek vizsgálata során fokozott gyakorlattá vált. Általános volt a vég nélküli kifárasztás. Embertelenül összeverték, gúzsba kötötték, összerugdosták, földre teperve talpalták az áldozatokat, heréjüket gumibotozták, tűvel szurkálták, testükre égő cigarettát nyomtak, sőt etettek velük, órákig kellett kezüket a falhoz szorítva állniok, állva, térdelve engedték aludni őket stb.A verések következtében emberek meghaltak, nyomorékká váltak. Az őrizetesek a legembertelenebb megaláztatásoknak voltak kitéve. Egyeseket csak a WC-kagylóból engedték inni, másokkal emberi ürüléket etettek stb., stb.”Figyelem! – nem egy kommunistaellenes propagandakiadványt idéztünk, hanem az MSZMP által kiküldött bizottság jelentését, amely Biszku Béla, az MSZMP akkori második embere írt alá. A gépírásos szöveg 30. oldalán (a kiadványsorozat első kötetében a 705. oldalon) jutunk el Bauer Miklóshoz:„A törvénysértés – folytatja a jelentés – olyan gyakorlattá vált, hogy annak cinikus dokumentálásától még az ÁVH egyes képzett jogászai sem riadtak vissza. 1950-ben az egyik elvtárs (dr. Ries István igazságügy-miniszterről van szó, aki – mint ismeretes – a vizsgálat folyamán meghalt) vallatásáról a vizsgálóbíró, dr. B. M. írásban a következőket jelenti: »Beismerő vallomása előtt a sírása, piszkossága és bevizelése általi megalázottságát leszidással, leköpéssel és néhány pofonnal igyekeztem fokozni.«”Hogy állunk a fenti írásművel?Bizonyos, hogy nemcsak Marosán egyik kirohanásában szerepel, hanem 1962-ben kétségtelenül megvolt, mert különben a bizottság nem idézhette volna szó szerint, és nem állította volna azt, hogy dr. B. M. „írásban” jelentett. Hogy a dokumentumot azóta megsemmisítették, az lehetséges, sőt valószínű, de nem kizárt, hogy lappang valahol, és még előkerülhet. Bauer Miklós épp ezért nem meri kategorikusan elutasítani létezését: „Nem tudom megítélni, hogy az a dokumentum hiteles, vagy sem... – mondja, majd hozzáteszi –: Ha valódi, akkor azt jelenti, tudtam arról, hogy megverték, de hogy én nem, az biztos.” Ugyancsak furcsa értelmezése ez a valamikor kétségtelenül létezett, „valódi”, azaz hiteles jelentés szövegének, amely szerint Ries megalázottságát „leszidással, leköpéssel és néhány pofonnal igyekeztem fokozni”. A jelentés írója egyes szám első személyt használt, ebből pedig józan ésszel csak arra lehet következtetni, hogy Bauer Miklós a szerencsétlen igazságügy-minisztert lehordta, leköpte, és saját kezűleg néhány pofont adott neki. Az persze lehetséges, hogy a kihallgatás előtt vagy után Ries megverésének kétes dicsőségét átengedte az erre szakosodott verőbrigád tagjainak, – Princz Gyulának és társainak –, de ez a lényegen mit sem változtat.Így festett a valóságban Bauer Miklós „intellektuális fölénye”, amellyel a Magyar Hírlapnak adott interjújában büszkélkedett...Az eset után kerek ötven esztendővel Bauer Miklós rendkívül hézagos, de más vonatkozásban páratlan emlékezőtehetséggel hivalkodik. Az adott pofonokra nem emlékszik, de azt állítja – ötven év után! –, hogy Riest leültette, és rántott húst hozatott neki, „mert azt kért”. Ugyan kérem! Bauer szerint „az idő múlásával egyre kevésbé lehet a történteket rekonstruálni”. Ezért nem hisszük el a mesét az ötven évvel ezelőtt hozatott rántott húsról, viszont kénytelenek vagyunk hinni a közvetlenül a vallatás után írt jelentésnek, amikor a vallató ávós tiszt még pontosan emlékezett a leszidásra, a leköpésre és a kiosztott pofonokra. Ha Bauer jelentését el is tüntették azóta, hogy a törvénysértésekről készített, „szigorúan titkos” összefoglalóban szó szerint idézzék. Egyetlen mondata bőven elegendő szerzőjének jellemzésére.Az a tény, hogy Rákosi utóbb Bauert is lecsukatta, nem teszi őt ártatlan áldozattá. Sztálin fő pribékjeit, hóhérait sorra eltétette láb alól. Jagodát Jezsovval, Jezsovot Berijával, Berija eltüntetése már Sztálin utódaira maradt. Péter Gábor és „bandájának” tagjai sem voltak ártatlanok, még ha nem is valóban elkövetett bűneikért kerültek rács mögé.Bauer Tamás parlamenti felszólalásában nem átallotta azt hangoztatni, hogy apját tulajdonképpen az ő politikai szereplése miatt támadják. Szó sincs erről. Bauer Miklósnak a saját bűneiért kell felelnie, ha büntetőjogilag már nem is, erkölcsileg mindenképpen. Bauer Tamás természetesen nem felel apja bűneiért, és mint közeli hozzátartozója, tanúskodni sem köteles ellene. Ha azonban védi, ha védi a védhetetlent – a tények tagadásával vagy elferdítésével védelmezi az emberiesség és a jog legelemibb szabályainak nyilvánvaló megsértését –, akkor teljességgel méltatlan és alkalmatlan arra, hogy másokat bármilyen jogi vagy erkölcsi kérdésben leckéztessen. Semmi esetre sem az Országgyűlés padsorából.A szerző jogász

A nap képe

Időjárás

ma
gyengén felhős
Min: 15°C
Max: 25°C
holnap
eső
Min: 13°C
Max: 17°C
Részletek

Szavazás

Önök szerint (megint) plagizáltak a dánok?