Görögország külső adóssága a GDP 125 százalékát teszi ki, amely majdnem a legrosszabb az unióban: alig marad el Magyarország 130 százalékos adatától. Most a hitelezők attól félnek, hogy az ország fizetésképtelen lesz, a hitelminősítő intézetek máris hátrébb sorolják az országot, és az a kamatfelár, amelyet az alapnak vett német kamathoz képest kell fizetniük, a legutóbbi hetekben élesen emelkedett (jelenleg a 2 százalékot is meghaladja). A kilátások rosszak, a Standard & Poor’s éppen most jelentett be további leminősítéseket, ha a görög kormány nem tesz lépéseket az államháztartási hiány csökkentése érdekében. Az éppen most megválasztott miniszterelnök azonban makacskodik, nem akarja a bérből és fizetésből élők jövedelmeit tovább kurtítani: „nem azért kerültünk kormányra, hogy leromboljuk a szociális államot” mondotta Jerórjiosz Papandreu szocialista miniszterelnök.
De még ha az IMF-recept szerint további bércsökkentést hajtanának is végre, az semmit sem oldana meg, csak még mélyebbre vinné az országot a lefelé menő gazdasági spirálba kisebb állami bevételeket eredményezve, amely újabb bércsökkentéseket tenne szükségessé. A megoldás a görög valuta jelentős leértékelése lenne, csakhogy nincs mit leértékelni, hiszen nincs görög valuta, az ország az eurózóna tagja. Erre a problémára, amellyel most nemcsak Görögországnak, de Olaszországnak, Portugáliának és Spanyolországnak is szembe kell néznie, Milton Friedman Nobel-díjas közgazdász még 1997-ben, az euró bevezetése előtt felhívta a figyelmet, mondván, hogy „Egy politikai unió megteremtheti a monetáris unió előfeltételeit, de egy monetáris unió erőltetése nem megfelelő feltételek mellett alááshatja a politikai egyesülési folyamatot”. A baj tehát nem elsősorban Görögországgal, hanem az eurózónával van. Paul De Grauwe a leuven-i katolikus egyetem professzora, a Financial Times rendszeres cikkírója és José Barroso bizottsági elnök tanácsadója szerint, amennyiben tíz éven belül nem lesz politikai unió (amelyben a gazdag országok rendszeresen támogatják a gyengébbeket), az eurózóna felbomlik. Most a londoni Telegraph gazdasági szakértője, Ambrose Evans-Pritchard Görögországgal kapcsolatban írja ugyanazt: az északi államoknak jelentősen kellene támogatniuk az eurózóna mediterrán tagjait. Az eurózóna fennmaradása érdekében Németországnak a jelenleginél lényegesen magasabb inflációval kellene kiegyeznie. A jelenlegi feltételek mellett, még ha az unió ki is mentené Görögországot, például államkötvényei felvásárlásával, semmi sem oldódna meg, csak az történne, hogy Görögország adósságai tovább növekednének, meghosszabbítva az ország agóniáját. A mélyebb igazság – mondja a Telegraph –, hogy az eurózóna diszfunkcionális. A görög sorstragédia tehát az eurózóna sorstragédiájából ered, és ezt figyelembe véve elgondolkodtató az új tagországok vezetőinek igyekvése az eurózónába.