A folyamatosság és a kiszámíthatóság jellemzi az új kormány külpolitikáját is, állítják német szakértők, hozzátéve, hogy éppen emiatt kapott ez a téma kevés figyelmet a koalíciós tárgyalásokon. Az irányvonalat az elkövetkező négy évben három politikus, Angela Merkel kancellár, Guido Westerwelle külügy- és Karl-Theodor zu Guttenberg védelmi miniszter határozzák majd meg. A kormányprogram bizonyos elemei, így az unió bővítésének kérdésében elfoglalt visszafogott álláspont mindenesetre arról árulkodnak, hogy a döntő szó e trojkában a nemzetközi porondon is tekintélyt kivívott Merkelé.
Mint az óvatos egyensúlyozást tükröző fő irányvonalat rögzítő koalíciós szerződés fogalmaz, Németország első számú szövetségese továbbra is az Európai Unió és a NATO, ám a szoros atlanti kapcsolatok ápolása mellett elengedhetetlen az együttműködés erősítése Oroszországgal. Mint nyugati elemzők ennek kapcsán megjegyzik, a két ország közötti partnerség az elmúlt négy évben olyan szintet ért el, amelyről a Moszkva-barátnak tartott Schröder legfeljebb álmodott. Világosan kirajzolódnak ugyanakkor már most a külügyi tárcát irányító szabad demokrata pártvezér által preferált új hangsúlyok is. Westerwelle egyik fő céljának tekinti a nukleáris fegyverek leszerelését, az ország területéről az amerikai atomarzenál kivonását. A külpolitikai viták középpontjában azonban alighanem Afganisztán lesz, s a CSU fiatal üdvöskéjének, Karl-Theodor zu Guttenbergnek nem lesz egyszerű egyensúlyozni a további szerepvállalást többségében elutasító német társadalom és a szövetségesi kötelezettségeket számon kérő NATO és az Egyesült Államok között.