Görömbei András Sütő András monográfiájában a hagyományos realizmus és a modern gondolatiság egységének megvalósulásaként értékeli az Egy lócsiszár virágvasárnapját, Sütő nagy ívű történelmi tetralógiájának nyitányát. Mind a négy történelmi dráma (Egy lócsiszár virágvasárnapja, Csillag a máglyán, Káin és Ábel, A szuzai menyegző) hatalom és morál szembenállásának konfliktusait tárja elénk. Az 1973-ban megírt, 1974-ben bemutatott művet nagy sikerrel vitte színre az idén Ács János a Győri Nemzeti Színházban, Csankó Zoltán és Botos Éva főszereplésével. A főszereplő, Csankó Zoltán, a rendező s a nézők rajongnak Sütő András sűrű, erdélyi magyar nyelvezetéért.
A drámát Sütő András Heinrich von Kleist Kohlhaas Mihály című regényének cselekménye nyomán építette fel. A regénybeli Kohlhaas Mihály e bibliás, békeszerető lócsiszár a Thomas Münzer-féle parasztlázadás leverése utáni korszakban él példás családi és sikeres üzleti életet. Ám elképesztő igazságtalanság és megaláztatás éri. Kleist hőse makacs igazságkeresőből megszállott, törvényen kívüli lázadóvá válik, akinek igazát végül még a hatalom is elismeri. Ám az igazságért vívott harcban megsérti az isteni törvény, ártatlan emberek vérét is ontja, így halálra ítélik. Sütő András Kleist regényének saját eszményeivel szembe került igazságkeresőjéből szükségszülte forradalmárt teremt. Ács János beleépített Sütő drámájába az eredeti regényből kiemelt részleteket, így a színpadi előadás egyszerre válik klaszszikussá és formamegújítóvá, történetivé és példázatossá.
Ahogy a hetvenes években Erdélyben, itt és most Magyarországon is pattanásig feszült a magyar emberek lélekállapota. A győri közönség azonosult Kohlhaas Mihály tragédiájával, s az íróval együtt kérdezi: vajon meddig tűri el a kisember a hatalomtól a vérlázító mindennapos méltánytalanságokat?