ma
intenzív havazás
Min: -11°C
Max: -9°C
Archívum - Magyarnemzet
Tizenegy kiló alumínium
Fantázia és környezettudatosság: a jövő járművei a Széchenyi-futamon
Olvad a jég a sarkkörökön, egyre fogynak az esőerdők, a légszennyezettség lassan elviselhetetlen, a szeméthegyek önálló földrajzi egységgé váltak. Az ember okozta károk már-már visszafordíthatatlan folyamatokat indítottak el. De hogy a felnövekvő újabb generáció nem nézi ezt tétlenül, erre példa a győri Széchenyi-futam, az alternatív meghajtású járművek versenye, amelyet negyedszer rendeznek meg április 23–25. között Győrben.
| Szabályok A verseny több részből áll. Mielőtt bármelyik jármű rajtolna, a futam zsűrije pontszámokat oszt a szerkezeti felépítésért, a tervezési színvonalért, a szakmai tartalomért. Figyelembe veszi a takarékos üzemeltethetőséget és a gazdaságos előállítást. A Széchenyi István Egyetem (Győr) parkolójában kialakított pályán az indulók időmérésen vesznek részt, ahol a leggyorsabbak ismét pontokat gyűjthetnek. Ezt követi az ügyességi szakasz: a technikás pályán szintén időre mennek a versenyzők. Az utolsó feladat a hosszú távú verseny, amelyet a Le Mans-i szabályok alapján mérnek. Az a jármű győz, amelyik a legnagyobb távolságot tudja megtenni anélkül, hogy újratöltenék. |
Gyerekjátéknak tűnik, mégis némi izgalom fog el, mikor a nyeregbe ülök. Benyomom a kormányrúd alatti gombot, ezzel aktiválom a motort. Vigyázni kell, nehogy túl nagy gázt adjak. A tulajdonos megnyugtat, nyugodtan eleshetek, az akkumulátort ütés- és vízálló tok védi, így akár a közelben lévő Feneketlen-tó sem jelenthet veszélyt. Legalábbis a járműre nézve nem. Az indulást követően még tekerek párat, hogy meglegyen a kellő lendület, aztán óvatosan lenyomom a gázkart. A motor halkan duruzsolni kezd, és már száguldok is előre. Furcsa érzés fog el. Biciklire szálltam fel, de most kismotoron ülök.
Méghozzá olyanon, amely a jövő héten rendhagyó verseny résztvevője lesz.
A Széchenyi-futam ötlete pár éve született meg néhány győri egyetemista fejében. Szerették volna összefogni a hazai felsőoktatási intézmények mérnökhallgatóit, hogy az iskolában tanult elméleti oktatás anyagát átültethessék a gyakorlatba is. Sokat törték a fejüket, hogy mi legyen a verseny alapkoncepciója.
– Amikor láttuk, hogy milyen magas a benzin ára, egyértelművé vált, mire fog esni a választásunk – mondja Petis László, a Széchenyi-futam főszervezője.
Olyan közlekedési eszközök tervezésére és építésére biztatták az ország valamennyi felsőoktatási intézményének hallgatóját, amelyek kizárólag alternatív, környezetbarát meghajtással üzemeltethetők. Az alapgondolat születésekor remélni sem merték, hogy néhány év elteltével ilyen sikeres lesz a kezdeményezésük. Az Európai Unió a kreativitás és innováció évében ajánlott programjai közé válogatta a Széchenyi-futamot.
Az idei versenyre nyolc kategóriában összesen harminc csapat nevezett be, ami annak is köszönhető, hogy a szervezők feltalálóknak, cégeknek is megadták az indulás jogát. Az összdíjazás ebben az évben is milliós nagyságrendű, azonban a válság itt is érezteti a hatását. A verseny megrendezésére a szokásosnál is nehezebb volt összegyűjteni a pénzt.
De nem csak a futam rendezői küzdenek anyagi gondokkal. Balázs Roland, a Gasboards Team egyik csapattagja az, aki elhozta a budapesti Feneketlen-tóhoz az új motort. Az idén indulnak először a győri rendezvényen, a tavalyi futamra még nem tudták összeállítani „versenygépüket”. Bár még most is kérdéses az indulásuk, nem aggódnak. Motorkerékpárjukat egy-két nap alatt be tudnák fejezni, de pénz híján ez kicsit tovább fog tartani.
– Mindenki a környezetvédelem fontosságáról beszél, azonban nagyon kevesen tesznek érte valamit – mondja a közlekedésgépészetit végzett Balázs Roland. – Az elektromos meghajtású járműveké a jövő. Néhány év múlva sokkal több lesz a miénkhez hasonló közlekedési eszköz.
A kipróbált elektromos segédhajtással ellátott kerékpár igazán egyszerűen működik. A kormányrúd alatt található kapcsolóval indítható a hátsó kerékbe elhelyezett villanymotor, amelyet a csomagtartóra szerelt speciális akkumulátor lát el árammal, így akár „robogóként” is üzemeltethetjük a kerékpárt. Jogosítvány sem kell hozzá, hiszen mégiscsak biciklin ülünk.
– Éppen ebben rejlik a zsenialitása ennek a szerkezetnek – mondja Balázs Roland, aki pár éve kezdett el foglalkozni járművek átalakításával. – Ausztráliában élő nővéremtől kaptam ajándékba egy motoros gördeszkát. Motorjának hangereje elérte a százhúsz decibelt, ami egy repülőgép sugárhajtóművének zajszintjével egyenértékű. Ezt alakítottam át először elektromos meghajtásúvá, aztán következett a bicikli.
Ez azonban csak összefogás eredményeként született meg. A Széchenyi-futamra készülő csapatuk héttagú. Ismerősök útján sok külső segítséget szereztek, szponzorokat, ők elsősorban tárgyi támogatást adnak a Gasboardsnak. A csapat jobban örül egy hiányzó fogaskeréknek, láncnak, mint a pénzbeli juttatásnak, bár Balázs Roland elismeri, minden forint számít.
– Édesanyám is segít. Végigjárja a szomszédokat, begyűjt minden olyan alkatrészt, amelyre ott már nincsen szükség – meséli.
Fejlesztőműhelyüket is az egyik támogatónak köszönhetik, de még így is kétszázezer forint hiányzik, hogy elkészüljön a versenyre szánt jármű. Bizakodnak, sőt remélik, hogy meg tudják nyerni a futamot, bár nem ez a fő céljuk, hanem hogy az emberek felismerjék a lehetőségeket az újfajta közlekedési módban. A technikai feltételek már adottak ahhoz, hogy környezetbarát autók és motorok járják az utakat, de az olajban még mindig elég nagy üzlet van ahhoz, hogy lassítsa az átállást.
Balázs Roland megemlíti, hogy tervbe vették egy elektromos meghajtású autó építését is. A jármű „alapja” már megvan, ingyen jutottak egy régi Fiat–500-ashoz.
Nem a Széchenyi-futam az egyetlen, amelynek a környezetvédelem áll a középpontjában. Szintén hazai kezdeményezés a miskolci Bosch elektromobil-verseny. Az egyik legnagyobb nemzetközi rendezvény pedig a Franciaországból kiinduló Shell Eco-maraton. Az üzemanyag-takarékosságról szóló verseny huszonöt éves múltra tekint viszsza, a legelismertebb egyetemek csapatai vesznek részt rajta. Az indulók egy liter benzinnel vágnak neki a pályának, átlag 30 kilométeres óránkénti sebességgel haladnak. Az a győztes, aki a legnagyobb távot tudja megtenni. A rekordot egy francia egység állította fel 2005-ben. Szinte hihetetlen, de egy liter üzemanyaggal 3680 kilométert tettek meg. Tavaly már magyar indulója is volt a maratonnak. A Budapesti Műszaki Főiskola (BMF) Bánki Donát Gépész- és Biztonságtechnikai és Mérnöki Karának csapata 176 kilométert teljesített, ami a 89. helyre volt elegendő.
Fellelkesülve az eredményen már az ez évi kocsit kezdték építeni a főiskola alagsorában. Belépve a műhelybe, takarófóliával körbevett hajótestre hasonlító elemet pillantok meg. A csapattól megtudom, hogy amit látok, az a készülő jármű alsó borítása.
– Sokat tanultunk az első autó készítése során, így a következő évre sokkal jobb konstrukcióval rukkolunk elő – mondja Sági Viktor, a JFSZ-Team tagja. – Addig is minden versenyen elindulunk, az idei Széchenyi-futamra még az átalakított Shell Ecó-s járművel nevezünk.
Az autó anyag- és gyártási költségei elképesztő összegeket emésztenek fel. Az akkumulátorok által meghajtott autó vázát képező könnyű alumíniumötvözet csaknem harmincezer forintba kerül, pedig mindössze tizenegy kilóra van szükség. További költségeket jelent az anyag hegesztetése, és gondolni kell a biztonságra is. A kötelező tűzállóruha több százezer forintba kerül, és a hatpontos biztonsági övért is tízezreket kellett kifizetni.
– Az idén hobbi kategóriában indulunk, mivel a költségvetésünk négyszázezer forint körüli volt – fűzi hozzá Sági Viktor. (A versenyautó kategóriákban a költségvetés összege elérheti a négy-öt milliót is – a szerk.) – A szponzorok felkutatása és beszervezése a csapattagok dolga, általában e-mailen jelentkezünk a cégeknél.
– Ötvenből durván a fele jelzi, hajlandó-e leülni velünk – teszi hozzá Vörös Vivien, a JFSZ-Team egyik hölgy tagja.
De a válasz általában mindenhol ugyanaz: szívesen segítenének, de nincs rá pénzük.
Szponzoraik elsősorban eszközökkel, alkatrészekkel járulnak hozzá a sikerhez. A nehézségek ellenére a csapat szívvel-lélekkel dolgozik. A tavalyihoz képest megduplázódott a létszámuk is. Harmincan vannak, s mindenkinek az a célja, hogy elkészüljenek egy-egy versenyre. A tervezéstől a modellezésig mindent az egyes karokon tanuló hallgatók csinálnak.
Az alagsorból átmegyünk a jóval tágasabb szerelőműhelybe. A bejárat mellett egy Ford A-modell karosszériája fekszik, a helyiség félemeletén pedig megpillantjuk a Széchenyi-futamra várakozó autót. A kerék és a meghajtóegység még beszerelésre vár. A pedálok hiányoznak belőle, a kuplungolás és a gázadás a vezető melletti karok segítségével történik. A futamon újabb értékes tapasztalatokra lehet majd szert tenni, amelyeket a jövőbeni autók építése során lehet kamatoztatni. A versenyen megpróbálják kihozni a legtöbbet az autóból, a jó helyezés nagy lökést adhat a csapatnak.
Hirdetés
Szavazás