ma
hószállingózás
Min: -21°C
Max: -9°C
Archívum - Magyarnemzet
Új utat mutat a Politico
Brazíliában is követik Jim VandeHei és társai példáját
A digitális technológia fejlődése és a hírek közlésének felgyorsult üteme egyre inkább próbára teszi a nyomtatott újságírást. Próbálnak ugyan alkalmazkodni a körülményekhez, de előbb-utóbb mindnek be kell látnia, hogy nem képesek állni a versenyt, ha nem jelennek meg a virtuális térben.
Nelson Tenure, a Rio de Janeiróban megjelenő, 119 éve alapított lap, a Jornal do Brasil (JB) tulajdonosa szeptember elsejétől kizárólag digitális formában jelenteti meg lapját. A brazil napilapok egyesületének (ANJ) vezetője szerint rossz üzleti döntések miatt esett vissza a lap nyomtatott változatának eladási példányszáma. Tenure nem törődik az ANJ véleményével, és megy a saját feje után. De csak látszólag. Brazíliában a JB volt ugyanis az első olyan lap, amelyik még 1995-ben szerencsét próbált az interneten is. Neki volt igaza, mert ma már életképtelen az az újság, amelyik nincs jelen a virtuális szférában. Tenure most is biztosra veszi, hogy megint követni fogják a példáját. Olvasói mindenesetre hajlandók megadni a havi 4,4 eurónak megfelelő összeget.
A JB tulajdonosa talán ismeri és olvassa is az egyik egyesült államokbeli új webes felületet, amely látványos és rendkívül gyors sikert ért el új stratégiájával és piaci taktikájával. A 39 éves Jim VandeHei, a The Politico című digitális újság vezetője tapasztalt társaival olyan nagy múltú fővárosi és New York-i lapot hagyott faképnél, mint a The Washington Post és a The Wall Street Journal. A hat alapító 2006-ban döntött úgy, hogy kilépnek jó hírű lapjuktól, és a maguk lábára állva próbálnak szerencsét. A három és fél éve működő webes felület új ötletei nagyon is beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Átvették a tévécsatornák módszereit, és igyekeznek a döntéshozók közelébe vinni az olvasókat. Ott vannak a parlamenti folyosókon, és egy-egy történelmi pillanat hevében elsőként tudakolják a törvényhozóktól az ülésteremben történtek, döntések okait. Nem csoda, hogy minden versenytársuknál, olykor még maguknál a tévécsatornáknál is gyorsabban dolgoznak. VandeHei biztosra veszi, hogy az egyéni újságírásé a jövő. Szigorúan betartva a hármas újságírói mottót – gyorsan, tisztességesen és elsőként (fast, fair and first) –, 2007 májusában, amikor kényszerűségből a kis és nagy lapok is sorra bocsátották el a munkatársakat, ők már folyamatosan vették fel az új kollégákat. Most még csak 145 újságírót alkalmaznak, de további bővítést terveznek. A siker másik lényeges magyarázata, hogy nagyon jól megválasztották az indulás pillanatát. Rendkívül izgalmasnak és hosszúnak ígérkezett az Obama– Clinton-versenyfutás az elnökjelölti pozícióért.
Bár még csak szerény – 25 százalékos – a nyereségük, de így is 3-4 millió állandó ingyenes olvasót tartanak számon az előfizetőkön kívül. Harminckétezer példányban kiadnak egy tömör nyomtatott változatot, ebből származik a bevételek 50-60 százaléka, ingyenes változatot is osztogatnak több nagyvárosban, a többi bevétel a reklámokból származik. A The Politico befolyására mi sem jellemzőbb, mint hogy Rahm Emanuel, Obama jobbkeze és Nancy Pelosi, a képviselőház elnöke is naponta olvassa lapjukat. Ennek tudatában pedig sokan helyezik el náluk szívesen a hirdetéseiket.
A JB tulajdonosa talán ismeri és olvassa is az egyik egyesült államokbeli új webes felületet, amely látványos és rendkívül gyors sikert ért el új stratégiájával és piaci taktikájával. A 39 éves Jim VandeHei, a The Politico című digitális újság vezetője tapasztalt társaival olyan nagy múltú fővárosi és New York-i lapot hagyott faképnél, mint a The Washington Post és a The Wall Street Journal. A hat alapító 2006-ban döntött úgy, hogy kilépnek jó hírű lapjuktól, és a maguk lábára állva próbálnak szerencsét. A három és fél éve működő webes felület új ötletei nagyon is beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Átvették a tévécsatornák módszereit, és igyekeznek a döntéshozók közelébe vinni az olvasókat. Ott vannak a parlamenti folyosókon, és egy-egy történelmi pillanat hevében elsőként tudakolják a törvényhozóktól az ülésteremben történtek, döntések okait. Nem csoda, hogy minden versenytársuknál, olykor még maguknál a tévécsatornáknál is gyorsabban dolgoznak. VandeHei biztosra veszi, hogy az egyéni újságírásé a jövő. Szigorúan betartva a hármas újságírói mottót – gyorsan, tisztességesen és elsőként (fast, fair and first) –, 2007 májusában, amikor kényszerűségből a kis és nagy lapok is sorra bocsátották el a munkatársakat, ők már folyamatosan vették fel az új kollégákat. Most még csak 145 újságírót alkalmaznak, de további bővítést terveznek. A siker másik lényeges magyarázata, hogy nagyon jól megválasztották az indulás pillanatát. Rendkívül izgalmasnak és hosszúnak ígérkezett az Obama– Clinton-versenyfutás az elnökjelölti pozícióért.
Bár még csak szerény – 25 százalékos – a nyereségük, de így is 3-4 millió állandó ingyenes olvasót tartanak számon az előfizetőkön kívül. Harminckétezer példányban kiadnak egy tömör nyomtatott változatot, ebből származik a bevételek 50-60 százaléka, ingyenes változatot is osztogatnak több nagyvárosban, a többi bevétel a reklámokból származik. A The Politico befolyására mi sem jellemzőbb, mint hogy Rahm Emanuel, Obama jobbkeze és Nancy Pelosi, a képviselőház elnöke is naponta olvassa lapjukat. Ennek tudatában pedig sokan helyezik el náluk szívesen a hirdetéseiket.
Hirdetés
A nap képe
