Riport

Végigjártuk Kassán a Márai-sétát

rKissNelli

2011. november 22., kedd 19:00
Kassára látogattunk: az író kultuszának építgetésével már a 2012-es kulturális fővárosi évre készülnek a szlovákok.
Hirdetés

Ahogy Budapesten, úgy Kassa esetében sem kell semmi különösre számítani, ha rászánjuk magunkat, hogy a direkt erre a célra készült térkép alapján végigjárjuk a Márai-sétát. Igazság szerint nincs másról szó, csak épületekről. Házakról, ahol Márai megszületett, felnőtt, iskolába járt, kávézott, udvarolt. Az egész séta akár lehangoló is lehet, mivel a legtöbb épület már régen nem a Márai korabeli szerepét tölti be, hanem valami teljesen más – és többnyire nem márais karakterű – haszna van. Úgy járjuk végig a várost, hogy megállunk bizonyos házaknál, megszemléljük őket, és hozzájuk ragasztjuk, hogy „egykori" ez vagy amaz.

Az író kassai szobra
A néni már régen akart egy közös fotót, most összejött
Fotók: Tóth Tibor

Az épületek állapotára többnyire nem lehet panasz, sok műemlékházat (a Márai-séta legtöbb állomását is) szépen rendbe tettek már korábban, de több olyan is van, különösen a mellékutcákban, ami felújításra szorul. Az, hogy az uniós támogatásokat nem nagyberuházásokra, hanem kizárólag renoválásra költi el Kassa, ezek után egyáltalán nem tűnik ostobaságnak.

A „lakosság” viszont finoman szólva is szedett-vedett a házakban: a szülőház földszintjén akad paplan-párna szaküzlet, hangszerbolt és egy lakatlan kirakat a leszedett „Emma” felirat nyomaival (talán női butik?), abban a házban pedig, ahol az író első felesége, Lola élt lánykorában, ma dianetikai központ működik, amit az emeleti ablakok üvegére óriás betűkkel ki is plakátoltak .A hatás – különösen így, Márai nyomában járva a várost – kissé abszurd. Nagyjából úgy képzeljük el, mintha a budai Várban kezdene valaki hasonló vállalkozáshoz. Persze az sem biztos, hogy egy tucatajándékok és mű kézművesáruk boltja, vagy egy méregdrága, de annál kevésbé autentikus étterem méltóbb lenne a hely szelleméhez. De fokozatok azért vannak.

Reméljük, hogy a felújításokkal egy füst alatt az autókat is kitiltják a történelmi belvárosból, most ugyanis az az érzése az embernek, mintha Szlovákia teljes átmenő forgalma a kassai belváros néhány mellékutcájában összpontosulna, a volán mögött pedig kizárólag olyan olasz sofőrök ülnének, akik Romániában tanultak vezetni, és bal lábbal keltek fel. A séta egy része alatt így nem tehettünk mást, mint hogy csendben araszoltunk egymás mögött az egy emberre szabott járdán, miközben attól rettegtünk, hogy ha le találunk róla lépni, a fent említettek kivasalnak – és folyamatosan mentegetőztünk, amiért bámészkodással tartjuk fel a többi járókelőt.

12 Végigjártuk Kassán a Márai-sétát
Titokban abban reménykedtem, hogy majd a Márai-emlékszoba légkörében elkap a régi, polgári Kassa hangulata, de az októberben „ünnepélyes keretek között" megnyitott emlékszoba zárva tartással lepett meg. Az, hogy utómunkálatok miatt újra bezártak, és december elsején nyitnak ki, csak jóval ezután, a főutcai információs kisasszony hosszas nyomozását követően derült ki. Nem tudtam megállni, hogy fel ne idézzem a pécsi kulturális fővárosi év néhány pillanatát, és ezek kapcsán azt az aprócska, de annál idegesítőbb igazságot, hogy ha valamit ünnepélyesen, sajtónyilvánosság és egyéb hivatalos hacacáré kíséretében megnyitnak, még nem biztos, hogy készen is van.

A csalódást az egykori Megay-cukrászda helyén működő kávézóban igyekeztünk kiheverni, ahol Márai feleségével, Lolával megismerkedett. Ennek a mai képe sem volt kifejezetten lehangoló. Kár, hogy senkinek nem jutott eszébe, hogy a nagy múltú cukrászdát valahogy feltámassza, de itt legalább közel járnak az eredeti rendeltetéshez. Bőrhuzatos egyenszékek, a falon Kassát ábrázoló zsírkrétarajzok, a vázákban őszirózsa, a pincér – a névtábláról tudjuk, hogy szlovák – magyarul szól hozzánk, erőltetettség és sértettség nélkül, természetesen. Ez kedves gesztus, és javára is írtuk a helynek, ami ennek dacára még se nem jó, se nem rossz: semmilyen. Nincs jellege egyáltalán. Olyan, ahová mindig be lehet ugrani egy kávéra, de soha nem lehet törzsvendégnek lenni. Egyszóval: teljesíti a globalizációs kritériumokat.

Címkék

Hozzászólások

  1. 2011. november 23., szerda 15:50
    ...nem beszélve arról, hogy az említett Schalkház szállónak is nevét adó család tagja volt Salkaházy Sára, akit meg tavaly avattak szentté. Újabb "kassai vértanú" aki nem a szlovák szentek sorát gazdagítja. Sajnos azonban valószínűleg az épület pusztulását az okozhatta, hogy 1938 ás 1945 között ebben az épületben több revizionista gyűlést, kiállítást és egyéb reprezentatív eseményt is tartottak, így egyfajta szimbóluma lehetett a "magyar uralomnak" Kassán.
  2. verecke 2011. november 23., szerda 00:25
    Elnézést,én egy másik bosszantó eseményrol szeretnék írni,amiket kitéptek a szivunkbol,minden tisztelettel Máray iránt.Sajnos,lassan Kássán már csak nosztalgiázgatunk az osszefuggésekben a régi kedvelt,tipikus kassai,kávéházak,cukrászdák hangulatos szórakozóhelyek emlékeivel kapcsolatban.Nekunk kassaiaknak a felejthetetlen épuletek hangúlatáról.Sajnos,ma már ezekrol a helyekrol csak emlékezunk,akik még ismerjuk a légkorét a sok sok ismert helyne a torténelmi értékeit úgy a Megainak,mint sok más épuletnek,szórakozó helyeknek. Egyet azonban kiemelnék a sok szép torténelmi épuletek kozul.Elsosorban a legjelegzetesebbet a SCHALKHÁZAT,mely régi stílusú épuletek kozott,mint egy domináncia, gyongyszem a Dóm és a Szinház mellett,nem messze egymástól a városkozpontban helyezkedett el.A múlt század hatvanas éveiben építettek helyette egy architektonikailag egy basztard hotel komplexumot,mely egyáltalán nem illik ebbe a kornyezetbe. /Slovan hotel/.Én annak idején,mint fiatal kezdo tervezo,ennek a cégnek az alkalmazotja voltam.Egy építész kollegánk a fomérnoktol kapott egy bizonyos feladatot és minket néhányunkat,mint fiatal fiúkat is kikuldtek vele egyutt bizonyos feladatok teljesítésére.A munkánkat elvégezve visszatértunk a nunkába,de engen nagyon bosszantott,hogy miért kell ily fantasztikus épuletet lebontani.Voltam olyan bátor és megkérdeztem a nagyfonoktol,aki nem volt más,mint architekt Malinovszky,egy nagyszeru kassai lokálpatrióta,aki imádta és szerette a várost/nyugodjon békében/,ezt a válasz kaptam tole:megsúgta,nelégy kíváncsi,mert hamar megoregszel.Ez a kassai pártvezetés parancsa.Ebben a dontésben,meggyozodésem az a legtragikusabb,hogy ossszefugg a magyar torténelmunkkel,hogy nelegyen a szem elott,mint multunk bizonyítéka.Talán ez volt a legnagyobb szálka annak a nacionalista,kommunista torténelemrombólónaknak a szemében,hogy ez az épulet emlékeztetett a város dicso múltjára,mely ennek a hotelnek a homlokzatán fel volt írva,gyonyoru nagybetukkel,hogy SCHALKHÁZ.Gondolom ez az egyik legnagyobb barbár gaztett volt,ennek a gyonyoru épuletnek a likvidálása.Itt semmi mást nem kellett csinálni,csak rekonstruálni az egész épuletet és megmarad a városnak a jellegzetessége és nem a torz képe.Tudjuk,hogy a Grandhotel Schalkhzat hivatalosan 1873.8.14-én nyitották meg.Késobb a Schalkház volt a legkedvetebb találkozó helye,ahol találkozott az európai arisztokrácia,miliomosok,turisták ezrei,uzletemberek,diplomaták,királyok,császárok és államelnokok.Nagyon sokat lehetné még írni torténelmi eseményekrol,melyek lejátszódtam ebben a hotelben.Ez még nem minden.Az elmúlt években modernizálták ezt az ú.n.basztard hotelt és építettek belole egy Hillton nevu hasonló formedvényt.Ezzel is nem,hogy csak tonkretették,de az új Auparkkal véglet befellegzett ennek a városrésznek a jellegzetessége,s ezzel tonkretették a Falszabadúlási teret is.Így van ez,amikor nem viszonyúlok a városomhoz úgy,mint egy igazi lokálpatrióta.A mu a rontás befelyezodott.Befejezésul,csak ennyit:"Aki a múltat nem tiszteli,az nem érdemli meg a jovot sem!"Kossuth.Hozzá merem tenni még azt is,hogy itt nálunk Szlovákiában tokéletesen mukodik a torténelem hamisítás.Vegyuk egy kicsit a politikát,torténelmet,nyelvet,minden rossz,ami magyar.Tisztelettel,Máté János,Kassa.

Új hozzászólás írása

Hozzászólás elküldéséhez előbb be kell jelentkeznie!

Grund friss

Hirdetés

Grund

Egy önjelölt lámparestaurátor

Egy önjelölt lámparestaurátor

2011. november 15., kedd 16:10

Harmath Lászlót múlni nem akaró szenvedély kerítette hatalmába vagy húsz éve, azóta háború előtti lámpákat kelt új életre. A porlepte, csúfnak tűnő torzókban azonnal meglátja a szépet.

A költő saját kérdéseire felelt

A költő saját kérdéseire felelt

2011. november 09., szerda 13:55

Tomaso Kemeny olasz-magyar költő első magyar nyelvű verseskötetének bemutatója elszalasztott lehetőséggé vált. Szkárosi Endre és Szőcs Géza sem vitte túlzásba a tíz éves korában elszármazott Kemeny faggatását.

Azok a gyönyörű Commodore 64-ek

Azok a gyönyörű Commodore 64-ek

2011. november 09., szerda 12:30

Időutazás a nyolcvanas évekbe, amikor ugyan még Kádár volt a rendszergazda, de már egyre inkább minden a computerekről szólt. Kis Róbert ősszámítógépeket gyűjt.

Ez a könyv is csak úgy lett…

Ez a könyv is csak úgy lett…

2011. november 04., péntek 09:23

Mi döntjük el, hol játszódik, mikor játszódik és miről szól. De Bodor Ádám azért megint rajzolt hozzá ezt-azt.

Dizájn

„Szolidan vagyok vagány”

2011. november 04., péntek 08:00

Dizájnboltos sorozatunk mellett útjára indítunk egy másik sorozatot is, amelyben fiatal magyar divattervezőket mutatunk be. Illéssy Lenkére, az ille-olla tervezőjére esett első körben a választásunk.