Ott vagyunk

Diadalmasan zárul a Kemény-korszak, 14-8

Koroknai Gergely

2012. augusztus 12., 13:10
A magyar vízilabda-válogatott magabiztosan verte a spanyolokat az ötödik helyért, így győzelemmel búcsúzhattak vasárnap a londoni olimpiától. Kásás Tamás már biztos, hogy befejezi, de Kemény Dénes szövetségi kapitány számtalan visszavonulóról tud.

Nem sikerült a bravúr a Kemény Dénes vezette férfi vízilabda-válogatottnak a londoni olimpián, hiszen nem állhattak fel negyedszer is a dobogó legfelső fokára, de még érmet sem szereztek. Végül az ötödik helyet szerezték meg a legények, magabiztosan, 14-8-ra legyőzve Spanyolországot a vasárnapi helyosztón. A győzelemmel záruló felemás sorozat azonban nemcsak az olimpia, egy korszak végét is jelenti számukra.

A mérkőzésen végig remekül védekeztünk, mind mezőnyben, mind a kapuban klasszis teljesítményeket láthattunk – utóbbi pozícióban Nagy Viktor lehetett végig a medencében, és káprázatos formát elkapva jóval 50 százalék fölött védett. Az első negyedben a magyar csapat tempóját nem tudták felvenni a spanyolok, elsősorban Hárai Balázs és Steinmetz Ádám villogott centerből, sőt ha Varga Dénes nem rontja el a rá rótt ötméterest, még nagyobb lehetett volna a különbség. A második játékrészben inkább emberelőnyös gólok domináltak, de így sem tudtak zárkózni Marc Minguellék – olyannyira nem, hogy eggyel tovább nőtt az előny, 7-3-ra.



A szünet után a harmadik 8 percet még megnyomták a fiúk, igazi örömjátékkal rukkoltak elő, és nyerték a negyedet 5-1-re, az utolsó negyedben pedig már a lazítás is belefért, de a vezetés cseppet sem volt veszélyben.

Az ötödik hely nem túl előkelő ugyan, de panaszra nem lehet okunk, 1997 óta Kemény Dénes kezei alatt a magyar vízilabda-válogatott mindent megnyert, amit csak lehet, sőt mindenből több éremmel is gazdagították a vitrint. 2000-ben, 2004-ben és 2008-ban olimpiai bajnokok voltak a Kemény-legények, 2003-ban világbajnokok, 1997-ben és 1999-ben pedig Európa-bajnokok. De a listát a további érmekkel és helyezésekkel nagyon hosszan sorolhatnánk még. Az azonban biztos, hogy ez a korszak most lezárult; Kemény Dénesnek az év végéig van érvényes szerződése mint szövetségi kapitány, a válogatott keretből pedig több meghatározó játékos vélhetően visszavonul – Kásás Tamás biztosan. A csapatépítés időszaka következik majd, sok ismert arctól búcsúzunk, sok ismeretlent „kell” majd megszeretnünk, akiknek rendkívül sikeres eredménylistához kell majd felnőniük. Ez azonban még a bizonytalan jövő, búsulni nincs okunk, a Kemény Dénes vezette férfi-vízilabdaválogatott emelt fővel, remek játékkal fejezte be szereplését Londonban.

KEMÉNY DÉNES „Hogy mi London tanulsága? Vannak érzéseim, benyomásaim, gondolataim, de úgy vélem, ha az olimpiát később értékelem, akkor sem lesz késő. Azt most is elmondhatom, hogy először is büszkeség munkál bennem, hogy a játékosok ebben a lelkiállapotban ezt a két utolsó mérkőzést meg tudták nyerni. Az pedig mindenképpen szomorúság, hogy hol egy lövés, hol egy védés, hol egy blokk hiányzott ahhoz, hogy ma nem éremért játszottunk. Hányan nem folytatják az olimpiai bajnokaink közül? Ezt tőlük kell megkérdezni, nekem jó néhányan a tegnapi tréning után azt mondták: ez volt életük utolsó válogatott edzése. Ebből én arra gondolok, hogy ez a mai volt életük utolsó válogatott meccse.”

KÁSÁS TAMÁS „Az biztos, hogy én ma játszottam utoljára a válogatottban, s úgy gondolom, hogy a vízilabdás pályafutásomnak is vége van. Amikor ma bemutattak, vízbe ugrottam, alig bírtam visszatartani a könnyeimet, tudván, eljött a búcsú ideje... Hihetetlenül megható pillanat volt, aztán a meccsen már tudtam koncentrálni, de akkor is olyan volt az egész, mintha egy álomvilágban lettem volna. Szürreális volt az egész, de így, hogy győztünk, szép volt. Magán az olimpiai tornán, ahová nagy céllal jöttünk, végső soron ma is az történt, ami jelenleg van a pólóban, ami a valós helyzet, ami az igaz.”

(MTI)



A mérkőzés részletes összefoglalója

Varga Dénes révén elhoztuk a labdát az első negyed elején, az első találatra azonban több mint két percet kellett várni. Az első gólt Kiss Gergő jegyezte a harmadik percbe érve egy távoli lövéssel, majd emberelőnyös helyzetből Steinmetz Ádám növelte kettőre előnyünket. Nálunk Nagy Viktor kezdett a kapuban, és kifejezetten jól védett, így öt és fél percig gól nélkül tartottuk a spanyolokat, túlélve egy kettős emberhátrányt is. Blai Mallarach Güell emberelőnyből zörgette meg a hálót. Varga Dénes hagyott ki egy ötméterest, közelebb azonban nem jöttek a spanyolok, sőt Hárai Balázs két góljával 4-1-re vezettünk az első nyolc perc végén. A centerek játéka kiemelkedő volt, négy találatunkból hármat ők szereztek.

Varga Dénes (kékben) és Javier Garcia Gadea harcol a labdáért
Varga Dénes (kékben) és Javier García Gadea harcol a labdáért
Fotó: Illyés Tibor / MTI


A második játékrész hasonlóan indult, mint az első: mi hoztuk el a labdát a ráúszásnál (Kásás Tamás), gól azonban jó ideig nem született. Két és fél perc után Marc Minguell törte meg a sort egy emberelőnyös találattal, de a negyed további része is a fórban szerzett gólokról szólt – előbb Varga Dániel, majd Albert Espanol volt eredményes, míg Biros Péter ötméteresből tartotta a háromgólos különbséget (6-3). A szünet előtt tovább tudtuk növelni az előnyünket. Madaras Norbert elképesztően távoli bombája jelentette a hetediket, de ehhez kellett Nagy Viktor remek formája is a kapuban, aki nagyon jó ütemérzékkel mozdult ki, ha kellett – 64 százalékkal védett.

Biros Péter (balról-jobbra), Kásás Tamás, Nagy Viktor (kapus) és Kiss Gergely védekezik
Biros Péter (balról jobbra), Kásás Tamás, Nagy Viktor kapus és Kiss Gergely védekezik
Fotó: Illyés Tibor / MTI


A harmadik negyed kezdetén Varga Dénes korán indult a labdáért, így a spanyolok vezethették az első támadást, de ez sem hozott szerencsét nekik. Ahogy az sem, hogy Daniel López Pinedo helyén Inaki Aguilar kezdett a kapuban – Biros Péter büntetett emberelőnyből a második perc végén. A sort Varga Dénes folytatta (9-3), majd Steinmetz Ádám kapufás góljával rövid időre hétre nőtt a különbség. Marc Minguell szépített 10-4-re, a játék képe azonban nem változott, maradtunk fölényben. Hárai egy csavart kapufára vágott, de rögtön utána ő hozta ziccerbe Hosnyánszky Norbertet, aki nem tudott hibázni, mint ahogy Varga sem Kiss Gergő fantasztikus passza után. A harmadik negyedet is mi nyertük, nem is akárhogy, 4-1 és 3:2 után 5-1-es játékrészt tudhatunk magunk mögött, ezzel 12-4 a javunkra 24 perc után.

Negyedszer Biros Péter próbálkozott a ráúszásnál, de Albert Espanol gyorsabb volt nála. Marc Minguell lövését Nagy kiszedte ugyan a gólvonalról, ám a bírók bent látták, így 12-5-re zárkóztak fel a spanyolok, majd Felipe Perrone dobhatott üres kapura egy elrontott védekezést követően. Az álmos kezdés után viszont sikerült összerázódni, Hosnyánszky a korábbi, talán indokolatlan csavar után hajszálpontosan lőtte ki a sarkot, míg Kiss Gergely centerből hozta vissza a 8 gólos különbséget (14-6). Az utolsó három percre kicsit már kiengedtek a Kemény-legények, de Alberto Espanol és Iván Pérez találata már csak szépségtapaszt jelentett a spanyol gárda számára – a vége 14-8, így magabiztos győzelemmel búcsúzva ötödik helyen zárt a magyar vízilabda-válogatott a londoni olimpián.

ELŐZMÉNYEK

A magyar férfi vízilabdacsapat múltja páratlanul fényes, a pekingi olimpia utáni időszak azonban már a hanyatlás korszaka volt. A 2009-es római vb-n az ötödik, két évvel később Sanghajban a negyedik helyet szerezték csak meg a póló császárai, de az Eb-k sem sikerültek sokkal jobban: 2010-ben Zágrábban lemaradtak a dobogóról, idén Eindhovenben pedig egy reménykeltő bronzérem jutott csak a Kemény-legényeknek.

És sajnos a londoni olimpia sem indult túl jól, az első két meccsen Szerbia (10:14) és Montenegró (10:11) is győzött ellenünk – előbbi meglehetősen simán, így nagy hajrá kellett ahhoz, hogy egy megfelelő továbbjutó helyre kerüljön a válogatott. A románok (17:15) és a britek (17:6) nem jelentettek gondot, Amerika ellen pedig régóta nem látott remek játékkal állt elő a válogatott (11:6). A lendület azonban nem tartott ki az egyenes kieséses szakaszban, ahol az olaszok következtek, és nagy csatában 11:9-re le is győztek minket.

Rafael Aguilar Morillo tanítványai a támadó oldalon erődemonstrációt tartottak saját csoportjukban: 52 találatig jutottak, igaz védekezésben nem voltak túl erősek 42 kapott góllal. A kazahok ellen simán hozták a kötelezőt (14:6), a horvátoktól alig kaptak ki (7:8), az ausztrálok (13:9) és a görögök (11:9) nem jelentettek nekik akadályt, de az aranyért menő olaszokkal ők sem tudtak mit kezdeni (10:7). A negyeddöntőben Montenegró állította meg őket egy 11:9-es győzelemmel, a helyosztón viszont verték Amerikát, igaz nem olyan nagy fölénnyel, mint mi, hiszen csak 8:7-re nyertek.

Némi vigaszt persze jelenthet, hogy a taljánok végül a döntőig meneteltek (legyőzték Szerbiát is), ugyanakkor a tény, hogy a legjobb esetben ötödikek lehetünk, nem túl boldogító, főleg hogy az ausztrálok elleni 10:9-es győzelem a helyosztón sem volt túl magabiztos. Ráadásul a spanyolok ellen sem lesz egyszerű dolgunk, már csak azért sem, mert a jelenlegi mezőnyben mindenki minket, az elmúlt három olimpia egyeduralkodóját akarja megverni.

Ám ha már az aranyciklus véget ért, bízzunk benne, hogy egy másik sorozat életben marad: 1992 volt az utolsó alkalom, hogy világversenyen nem voltunk ott az első ötben.

Fotó: Europress/AFP
Hirdetés