2013. május 25., Orbán napja

Nézőpontok

A politikus és a társadalom

Nótin Szabolcs

2012. július 10., kedd 08:24
Mindenki találkozott már a következő érvvel politikai beszélgetések során: "az ország minden nehézségéért a politika, a jelenlegi és múltbeli vezetők a felelősek". Valóban így van, vagy csak egy mélyen belénk ivódott feltételes reflex találja meg a bűnbakot?

A politika, a demokrácia és a döntéshozók dilemmáit – közel sem tökéletesen – ismerő emberként egy dolgot tanultam meg: a politikus mindig azt mondja, amit mondania kell. Célja a szavazatok megszerzése, ezért igyekszik minden helyzetben úgy viselkedni, ahogyan a társadalom többsége azt elvárja tőle. A politika nem egy elszabadult hajóágyú, hanem racionális döntéshozók összessége. Minden megszólalás és cselekedet tükröt tart a társadalom elé, hiszen mi szavazzuk a politikust az Országgyűlésbe, ő pedig szeretne minél tovább ott maradni.

A kommunikációs szakemberek annyit csinálnak, hogy figyelik a társadalmat, figyelik az emberek reakcióit. Vajon hogyan lehet népszerű egy döntés vagy egy beszédben elhangzó fordulat? Vajon mennyiben szolgálja a politikus újraválasztását egy-egy jól eltalált üzenet? Közvélemény-kutatások, elemzések, sajtószemlék, kommunikációs és szakpolitikai stratégiák állnak a politikus rendelkezésére, hiszen a demokrácia kikényszeríti azt a fajta társadalmi visszacsatolást, amitől még ő sem rugaszkodhat el. Ha ezt mégis megtenné, akkor rövid úton kiszavaznánk a politika nevű valóságshow-ból.

A politikusnak épp a választások miatt alapvető érdeke javítani a társadalom helyzetén. Ha választások előtt elkezd pénzt osztani, akkor a tömegek újabb négy évet adnak neki. A választók jelentette korlátokon túl azonban a gazdasági realitásoknak is meg kellene felelnie, így választási helyzetben mindig a következő kérdéssel találja magát szembe: helyezzem előtérbe a társadalom rövidtávú érdekeit, ami egybeesik az újraválasztásom esélyeinek javításával, vagy a fenntartható gazdasági fejlődés mellett álljak ki és keressek más munkát? A politikus azonban nem egy elvont fogalom, hanem ugyanolyan ember, mint mindenki más, így feláldozza a gazdasági realitásokat a szavazatszerzés érdekében.

Tegyük fel magunknak a kérdést: vajon tényleg a mindenkori vezetést kell hibáztatni saját életünk nehézségei miatt? Nem éppen a választók és véleményvezérek azok, akiknek messzebb kellene látni? Minden politikus – pártpolitikai hovatartozás nélkül – meg fogja hozni az említett döntést, ha a társadalom és a véleményvezérek nem fejezik ki nemtetszésüket. Persze nehéz szót emelni a fenntarthatatlan adócsökkentés, vagy a szociális juttatások emelése ellen, hisz szükséges ehhez egyfajta bátorság, elhivatottság és nem utolsósorban józan érvelés.

Ha képesek lettünk volna messzebb tekinteni a jövő havi fizetésünknél, akkor már jóval korábban lebonthattuk volna a fenntarthatatlan jóléti államunkat és már rég kikerültünk volna a megszorítás-túlköltekezés egymást követő spiráljából. Ehelyett azonban még a következő generációk is az általunk felhalmozott államadósságot fogják törleszteni.

Véleményem szerint a jelenlegi vezetés költségvetési stabilitási célja jó irány. A hosszú távú sikerekhez viszont szükség van a véleményvezérek és a társadalom megértésére is, hiszen választási helyzetben újból meg fog jelenni a pártok szociális populizmusa és ígéretversenye.

A megértéshez alapot biztosíthat az elmúlt húsz év tanulsága, amit nekünk kell levonni. Ha nem így lesz, akkor kijelenthetjük, hogy a politikus semmit sem változott, a társadalom pedig semmit sem tanult.

Címkék
Hirdetés
Hirdetés

Korábbi bejegyzések

További feliratkozási lehetőségek

Címkefelhő

/