Irán határozottan visszautasította egyes tisztségviselői és szervezetei nevének összekapcsolását a „Thaiföldön, Indiában, Grúziában és Azerbajdzsánban izraeli célpontok ellen elkövetett állítólagos terrorcselekményekkel” – írta az iszlám köztársaság ENSZ-hez akkreditált nagykövete. Mint azt megírtuk, elkészült Izrael legfejlettebb, négyszintes, 1600 ember befogadására alkalmas légoltalmi bunkere Tel-Avivban; hivatalos források szerint az átadás időzítésének nincs köze az egyre feszültebbé váló iráni–izraeli kapcsolatokhoz. Az amerikai kormány „gyorsan halad” új, Irán elleni szankciók kidolgozásával, s ezekkel azt szándékozik kikényszeríteni, hogy Teherán hagyjon fel katonai célú nukleáris programjával – jelentette ki szerdai képviselőházi meghallgatásán Hillary Clinton amerikai külügyminiszter.

Amosz Jadlin szerint a döntés pillanata akkor jön el, amikor már a küszöbön áll az iráni létesítmények elrejtése egy sikeres támadás elől. A probléma a támadáshoz Izraelnek és Amerikának rendelkezésére álló idő eltérésében van. Az Egyesült Államokkal szemben Izrael nincs biztonságos távolságban Irántól, és nem rendelkezik az amerikai légierő modern bombázóival és vadászgépeivel. Amerika végre tud hajtani egy nagy légi hadjáratot a lopakodó technológia és óriási mennyiségű robbanószer alkalmazásával, nagy mélységbe lehatoló bombákkal, azaz messze többre képes, mint amit Izrael elérhet a saját arzenáljával.

Ez több időt ad Amerikának, mint Izraelnek annak meghatározására, hogy elérkezett-e már a döntés pillanata. Amint ez a pillanat közeledik, az eltérő amerikai és izraeli menetrendek feszültségforrássá válnak. Azt kérni az izraeli vezetőktől, hogy alkalmazkodjanak az amerikai menetrendhez, és ezzel hagyják elmúlni a saját izraeli csapáshoz alkalmas időpontot, azt jelenti, hogy gyakorlatilag Washingtonra bízzák Izrael biztonságát. Ez óriási bizalmat követel meg az iráni atombombával szembenéző izraeliektől.

Kőkemény biztosítékra van szükség az Egyesült Államok részéről arra nézve, hogy ha Izrael tartózkodik a cselekvéstől, amikor még megteheti, akkor az amerikaiak – ha minden kötél szakad – maguk akadályozzák meg az iráni nukleáris hatalom létrejöttét – írta Amosz Jadlin, aki pilótaként 1981-ben részt vett az iraki Ozirak atomreaktor lebombázásában.

Az írást Barack Obama amerikai elnök és Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő hétfői washingtoni találkozója elé időzítették.