2013. május 24., Eszter, Eliza napja

Nézőpontok

Szakadópárt 2011

Molnár Csaba Gábor
Molnár Csaba Gábor

2011. október 24., hétfő 12:23
A magyar szocialisták 22 éves történetének több részlete vitás lehet, azonban aligha maradhat ki külön fejezetként az utódpárt történetéről írható könyvekből a 2010-es kormányváltás utáni időszak. A folyamat végkimenetele, a totális megsemmisüléstől kezdve a – pártvezetés 2014-re vonatkozó kommunikációjában átvinni vágyott – váltópárttá erősödésig, beláthatatlan a mai helyzetben.

A baloldal eddigi önsors-rontásának eredményei azonban egyértelműek: az MSZP támogatottsága az utóbbi időben kaotikusan mozog az 5-től és 17-ig tartó sávban. Ráadásul Szili Katalin kilépése és Gyurcsány Ferenc – korábban elnökölt pártjának – kivéreztetésre emlékeztető robbantása után sem biztos, hogy a megmaradó törésvonalak mentén a jövőben nem szalámizza fel magát további részekre a Magyar Szocialista Párt.

Hirdetés

Gyurcsány Ferenc ügyészségi kihallgatásoktól mentes szabadidejében továbbra is a baloldal megosztására koncentrálhat, végeláthatatlan kommunikációs zsákutcába terelve a megmaradt MSZP-t is. A következő hónapokban a mártírrá válásával próbálhat majd Gyurcsány megszabadulni hitelvesztéssel terhelt múltjától, legnépszerűtlenebb politikusi karakterétől. Eközben a kialakulóban lévő „csengőfrász" más szemszögből sem kecsegtet sok pozitívummal, hiszen a baloldalon minden második ember vádlóan, minden második pedig dicsérően állhat Gyurcsány Ferenc elé az MSZP-ből való kilépése után. Kérdéses lehet ugyanakkor az is, hogy a baloldalon hűn áhított „olajfa koalíció" milyen háttéralkukkal közeledik vagy távolodik a Demokratáktól.

Nem lesz egyszerű Mesterházy Attila dolga sem, hiszen pártelnöki mérlegének egyik serpenyőjében az utóbbi időben többször megkérdőjelezett eredménye, az MSZP vezető ellenzéki szerepének megőrzése áll, miközben a párt legnagyobb bukásai és szakadásai nagyobb súllyal szerepelhetnek ezzel szemben. Az utóbbi hónapok konfliktusainak Gyurcsányra tolásával ezidáig sikeresen húzhatta az időt bukásának felismeréséig, ugyanakkor kérdéses, hogy a pártszakadás után mekkora esélye lehet a szocialistáknak lemosni magukról az őszödi terhet, és találhatnak-e olyan meggyőzhető szavazót, aki észreveszi, hogy a párt már nem csak belülre, saját táborának kommunikál.

Egyelőre a jó ideje földre rogyott baloldal minden egyes taktikai lépésével messzebb kerül a kormányzati alternatíva hiteles képviseletétől, belharcai az eddiginél élesebb külső viszályokká alakulhatnak, a háttérben megbújó későbbi összeborulás pedig érdekellentéteket, miközben az egyre növekvő megosztottsága miatt a politikai tábor is növekedésének felső határait súrolja.

Hirdetés
Hirdetés