2014. április 18., Andrea, Ilma napja

Végzetes következményei lehetnek, ha tovább éheznek

Pálffy Renáta
csis.org
2012. május 12., szombat 19:19
Az elmúlt években világszerte problémákat okozott az élelmiszer-ellátásban és az árak terén tapasztalható bizonytalanság. Az érintett nemzetek kormányai és a nemzetbiztonság a jövőben további kihívásokkal nézhet szembe, melyek az élelmiszerhiányból erednek.

Egyes vélemények szerint a 2011-es arab tavaszhoz vezető eseményeket részben az élelmiszerhiány váltotta ki, amely Líbia, Egyiptom, Tunézia, Jemen és Szíria népeit is sújtja. A 2011-es történelmi csúcs után az árak stabilizálódtak, és arra lehet számítani, hogy idén kissé alacsonyabbak is lesznek. Minderre az élelmiszer-előállításban élen járó országok úgy reagálnak, hogy fokozzák a termelést. Ugyanakkor a bizonytalanság továbbra is tart, különösen a váratlan időjárási helyzetektől és katasztrófáktól tartanak.

A gyenge államokban várható, hogy az élelmiszer-ellátással kapcsolatos gondok súlyosbodni fognak a nem megfelelő kormányzati intézkedéseknek és az infrastruktúra hiányának köszönhetően, valamint azért, mert nem tudnak megfelelően reagálni a humanitárius vészhelyzetekre, a természeti katasztrófákra, mint a szárazság vagy az áradás. Emellett fontos megjegyezni, hogy bár az élelmiszerhiány nem feltétlenül nevezhető az országokban dúló konfliktusok közvetlen okának, de jelentős szerepet játszhat a nyugtalanságban és a tomboló erőszakban.

Több állam, melynek stabilitása megingott – ideértve Észak-Koreát, Iránt és Szomáliát – napjainkban szembesülnek olyan problémákkal, melyek az élelmiszer-ellátás hiányosságaiból és az éhezésből erednek. Ez a tendencia 2013-ban valószínűleg folytatódni fog, hacsak nem következnek be drasztikus változások a kormányzásban. A folyamatos bizonytalanság a táplálékellátásban állandó akadály lesz a globális stabilitás előtt.

Észak-Korea

Észak-Korea a pusztító éhínség éveit éli meg: az emberek alultápláltak és élelmiszerhiány uralkodik. A 2011-es áradást követően a termelési eredmények romlottak, nagy hiányt hagyva a gabona és a rizs iránti keresletben. A napi élelmiszer-segélyezést a kormány 500 kalóriára csökkentette, ami a harmada a napi szükségletnek. Egy népnek, amely hosszú ideje éhezéssel küzd, ez rettenetes csapás volt. Az alultápláltság a gyerekek körében megdöbbentő arányokat ölt.

A kilencvenes évek közepén is hatalmas éhínség tört ki szintén az áradások következtében, mely lerombolta a terményeket, és elpusztította az élelmiszer-tartalékokat. Közel egymillió ember halt éhen. Azóta az országban elhúzódik a táplálékhiány, de még mindig nem volt tömeges lázadás vagy felkelés. 2009-ben ugyanakkor az észak-koreai valuta (von) leértékelődése családokat tett nincstelenné. Azok is kimerültek, akiknek volt is egy kevés megtakarításuk, amely segíthetett volna, hogy megbirkózzanak a problémákkal.

Az észak-koreai rezsimváltással marad a kérdés, hogy képesek lesznek-e kezelni az élelmezési helyzetet. Az Egyesült Államok 2009-ben megszüntette az élelmiszer-segélyezést, miután megrekedtek a tárgyalások Észak-Korea nukleáris programjáról. Ugyanakkor idén február 29-én Phenjan beleegyezett, hogy felfüggeszti urándúsítási programját, leállítja a nukleáris fegyverek tesztelését és visszaengedi a nemzetközi megfigyelőket az országba. Cserébe az Egyesült Államok folytatta az élelmiszersegély küldését.

Észak-Korea áprilisban azonban ismét a nemzetközi figyelem középpontjába került, az április 13-án kudarcba fulladt rakétakísérletet követően elindult a diplomáciai adok-kapok a kommunista ország, valamint az ENSZ, Dél-Korea és az Egyesült Államok között. Washington a műholdfelbocsátásnak mondott rakétakísérlet miatt leállította az Észak-Koreának szánt élelmiszersegélyt. Phenjan az ország elleni szankciók ellenére sem enged, folytatja nukleáris kísérleteit. Sőt, később már arról szóltak a hírek: Észak-Korea nagy teljesítményű mobil fegyverekkel képes lenne csapást mérni az Egyesült Államokra.


Irán

Irán egy másik ország, mely az élelmiszerhiány miatt fokozott társadalmi feszültséggel nézhet szembe. Az iráni népesség mintegy ötöde a mezőgazdaságból él, de az ország egyre inkább az élelmiszerimporttól függ. Az elmúlt tíz évben az élelmiszer-behozatal a négyszeresére nőtt. Az alapvető élelmiszerek ára 40 százalékkal emelkedett, és ez tovább nőhet, ha a fizetőeszközük (riál) értéke tovább esik.

Belgium, Csehország és Hollandia még februárban leállította az Iránból származó olajimportot, Görögország, Spanyolország és Olaszország pedig csökkentette vásárlásait.

Irán áprilisban leállította Németországba irányuló olajszállításait, és mintegy száz európai uniós vállalat termékeinek importját tiltotta meg.

Május 3-án az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja figyelmeztetést küldött Iránnak és Észak-Koreának atomprogramjaikkal kapcsolatban.

Az Egyesült Államok legutóbbi szankciói, melyekkel az iráni központi bankkal együttműködő pénzintézeteket sújtották, az ország élelmiszer-ellátásában további zavart okozhatnak. Az élelmiszer-termelők ugyanis aggódhatnak amiatt, hogy az ország nem lesz képes fizetni nekik, hiszen az olajbevételeik csökkentek és a fizetőeszközük is egyre értéktelenebb. Nemrégiben arról szóltak a hírek, hogy Irán elmulasztotta az olyan alapvető importtermékek kifizetését, mint amilyen a rizs.

A szankciókra adott válaszként sok iráni háztartás váltja megtakarításait riálról dollárra, tovább rontva ezzel a riál értékét, és csökkentve a vásárlóerőt. Az Iránban jellemző zűrzavarra – a kormányokban és a társadalmi mozgásban bekövetkezett óriási változásokra – tekintettel egyre inkább növekszik a nyomás az iráni vezetésen, hogy harcoljon az élelmiszerárak emelkedése ellen, és teremtsen stabilitást. Ez bonyolultabb lehet az elmúlt évek erőfeszítéseinek fényében, melyek arra irányultak, hogy csökkentsék a lakosság élelmiszer-támogatását.

Szomália

Az elmúlt két évben aszály és éhínség sújtották Szomáliát. Az ország nagymértékben rá van szorulva az élelmiszersegélyekre és az importra, holott megvannak az adottságai ahhoz, hogy mezőgazdasági szempontból produktív ország legyen. Sok gazdát elkergettek a földjeikről. Majdnem egymillió szomáliai menekült el a szomszédos Kenyába és Etiópiába. A kenyai Dadaab táboraiban a menekültek fele gazdálkodó volt.

Az al-Shabaab szomáliai szélsőséges iszlamista csoport és az Afrikai Unió szomáliai missziója között nem szűnnek a konfliktusok, és a kenyai, valamint az etiópiai erőkkel is feszült a viszony. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a Szomália irányítását célul kitűző al-Shabaab számos humanitárius csoport segítségét megtagadja, az Egyesült Államok pedig csökkentette az élelmiszersegélyt, és nem engedi, hogy a menekült szomáliaiak amerikai bankokon keresztül pénzt utaljanak hazájukba, mert attól félnek, hogy a segítség végül az al-Shabaab lázadóinál kötne ki.

Sokan saját és gyermekeik életét kockáztatva próbálnak elmenekülni a szomáliai éhezés elől. A próbálkozás gyakran tragédiába torkollik.

A menekülthelyzettel kapcsolatban olyan aggodalmak is élnek, hogy a szomáliaiak kivonulását az al-Shabaab arra használja, hogy így szivárogjon be Kenyába. A kenyai hatóságok megpróbálják azonosítani az al-Shabaab-tagokat, ami erőszakot szül a táborokban. Az eredmény, hogy a menekültek két tűz közé szorultak, mindkét oldal zaklatja őket.

Ezekben az országokban, ahogy sok más országban is a világon, nagy szükség lesz gyorssegélyekre 2013-ban. Lehetetlen megmondani, hogy az élelmiszerárak és -ellátás ingadozása hol vezet még bizonytalansághoz. Mindazonáltal az világos, hogy nagyon sok országban adottak a feltételek: az élelmiszerhiány és a magas árak könnyen szikrát jelenthetnek a zavargások fellobbanásához.

Hirdetés
Hirdetés