2013. május 19., Ivó, Milán napja

nyokki

Pásztortarhonya

nyokki
nyokki

2012. január 24., kedd 10:00
Pepecselős munka, de egyszerűek a hozzávalók; ízes és jól eláll; nagyobb mennyiséget is lehet egyszerre készíteni. Egy pszeudonépi étel, a pásztortarhonya, 19. századi recept alapján. Érdemes kipróbálni!

Ezt az egytálételt édesanyámtól tanultam. Egyetemista koromban, később fiatal felnőttként igen gyakran előfordult, hogy a barátaimmal egy-egy hétvégére elvonultunk valahova vidékre, tarokkozni. „Ottalvós” jelleggel. Anyám sokszor kérdezte, hogy „hát enni mit fogtok, kisfiam"? Mondtam neki, majd csak lesz valahogy, mama, akinek az isten bárányt adott, legelőt is ad hozzá, de ő nem érte be ennyivel, meg-megesett, hogy betett egy tízliteres fazék pásztortarhonyát a csomagtartóba, hogy "aztán éhen ne haljatok nekem, kisfiam"! El is fogyott minden alkalommal, gyakran nem is volt elég ...

Amikor főzni kezdtem, többször elgondolkodtam ezen a pásztortarhonyán, érdekelt volna a genezise. Kérdezgettem volt nagyanyámat, aki azt állította, hogy ő az édesanyjától tanulta, pontosan ebben a formában (meg is leltem a rám hagyott dédi-féle receptkönyvben), minden alkalommal hozzátéve, hogy a dédi nem szeretett ilyet csinálni, mert „pripravás” étel. Ez utóbbi egy tót vendégszó a (felvidéki) magyarban, annyit tesz, hogy pepecselő munka, sok előkészület kell hozzá (pripraviť = készít, készül). Dédanyám a Felvidéken élt, részben tót nyelvi közösségben, ha nem is kétnyelvűen, de mindenképpen igen sok vendégszóval. Ez mindösszesen annyit eredményez, hogy a pásztortarhonya, neve dacára, nem pásztorétel, még csak nem is népi. A Felvidéken nem volt nagyállattartó pásztorkodás, és kötve hiszem, hogy a ridegpásztornak házi eltett lecsója lett volna bármikor. Disznóhús is jóval ritkábban kerül az asztalra, mint a történelmi haza más vidékein. Nagyon valószínű ennélfogva, hogy a pásztortarhonyát egy fantáziadús háziasszony „találta fel” valamikor az 1800-as évek végén.

míz a pásztortarhonyához

Tényleg elég pripravás fogás. Külön-külön készítendők a hozzávalók: úgymint tarhonya, pörkölt, dinsztelt gomba, lecsó. [A lecsó alatt az év túlnyomó részében persze nem friss lecsó értendő, hanem befőttként eltett. Önmagában a lecsó nyilván túl értékes ahhoz - szerintem nemzeti kincs - hogy eltett formában együk, azt kiváló kerti zöldségből, vadonat-frissen kell készíteni, nyáron, amikor van paprika-paradicsom (erről majd máskor részletesen). A tarhonyába viszont egészen nyugodtan bele lehet keverni az eltett változatot is, akár ilyentájt, télen is.]

Hozzávalók: 50 dkg tarhonya, 70-80 dkg dagadó, 4 db kisujjnyi szelet füstölt zsírszalonna, 50 deka csiperke, 1 evőkanál pirospaprika, 1 teáskanál frissen tört feketebors, 1 üveg házi lecsó (körülbelül fél liter), két nagyobb fej vöröshagyma.

A fent megadott mennyiségek ezúttal csak iránymutatásul szolgálnak. Én a fenti módon tartom harmonikusnak, de aki több hússal vagy paprikával – esetleg több lecsóval – szereti, nem fog megártani neki a kisebb módosítás. Ezen túlmenően: lehet disznócombból is készíteni, például ha a gyerekek nem szeretik a szaftosabb húst, de én sokkal jobban kedvelem dagadóból, kell a fogáshoz a zsír íze is, érzete is.

a pörkölt a folyamat elején

 

Kezdődhet a priprava: a húst kockára vágjuk, és hagyományos módon, hagymán lepirítva kis zsíron vagy olajon pörköltet készítünk belőle. A piros paprikából most jóval kevesebbet rakjunk bele, mintha pörköltbe menne, legyen mondjuk csak a fele, nem harmonikus, ha ez az étel paprikában úszik, tudniillik elnyomja a többi összetevő, főleg a gomba ízét.

A gombát egy milliméter vastag szeletekre vágjuk. Ne legyen túl vékony, az a cél, hogy kisebb, de harapható méretben maradjon meg az ételben. Kevés olajon simán ledinszteljük, ha eltűnt az összes lé alóla, félrerakjuk.

mindent félmelegen keverünkA szalonnát kis kockára vágjuk, serpenyőben kiolvasztjuk és egész enyhén megpirítjuk. A tarhonya lesz a neheze, ehhez nem árt némi gyakorlat. (Közbevetőleg egy szokatlan gondolat: természetesen, mint a legtöbben a kulináriában, én is úgy gondolom, hogy a házi készítésű, termesztésű hozzávaló mindig jobb, mint a „bolti”, azaz gyári. A tarhonyát kivételnek tartom. A gyári tarhonya olyan „feszes” tud maradni, olyan testet és karaktert ad az ételnek, amit házitésztánál még sosem sikerült elérnem. Persze lehet, hogy csak nem volt szerencsém a különféle Mari-néni-tarhonyákkal.) Ugyanúgy kell majd a tészta-víz arányt méricskélni, mintha rizst főznénk, ezért nem árt egy nagyobb mérőedény kéznél. Előbb nagy lábasba öntünk vagy három evőkanállal a kiolvasztott zsíron, megvárjuk, míg sercegni kezd, beleöntjük a tarhonyát, és állandó keverés-rázás mellett homokszínűre pirítjuk (galéria). Nem szabad magára hagyni, az állandó keverés állandó keverést jelent, nem mást! Mikor elérte a kívánt pirultsági fokot, felöntjük vízzel. Az én tapasztalatom szerint a következők az arányok (ezt azt hiszem érdemes megszívlelni): egy egység házi tarhonyához egy egész egyharmad egység vizet; gyermelyi tésztához egy és háromnegyed egységet; minden más magyar gyári termékhez pedig másfél egységet adjunk. Én is másfelet adtam ezúttal. Néha lehet látni a boltokban olasz tarhonyát, ezzel még nem próbálkoztam; más nemzetnél pedig nem tudok róla, hogy lenne ilyen tésztaféleség, de kapni semmiképpen nem lehet. Megsózzuk, felforraljuk, közben kétszer-háromszor átkeverjük, hogy ne ragadjon le. Felforrás után egész kis lángra tesszük, szorosan lefedjük. Körülbelül fél óra alatt fog megpuhulni.

savanyú zöld paradicsommal

 

Mikor minden elkészült (a pörköltnek kell másfél óra a hagyományos módon, nagyserpenyőben; és körülbelül egy óra kuktában), akkor a tarhonyába – mindent langyosan – bekeverjük előbb a maradék kiolvasztott zsírt és szalonnakockákat, majd a lecsót, utána a gombát, végül a húst szaftostul. Az egészet alaposan, de óvatos mozdulatokkal átkeverjük, borsozzuk, és ha még kell, kóstolás után sózzuk is. Jót tesz neki két-három óra (vagy akár egy nap) állás.

Van, aki a lecsó miatt savanyúság nélkül eszi, én mindig azzal szoktam, jól megy hozzá az ecetes hagyma vagy a savanyú zöldparadicsom. Nagyon ízletes, nagyon laktató étel, érdemes megpróbálkozni vele.

 

zsánerkép :) 10 Pásztortarhonya

Címkék

Hozzászólások

  1. nyokki 2012. február 02., csütörtök 10:17
    Khm. Ez nem úgy tűnik, mintha sikerülne. Azt hiszem, eljött az ideje, hogy minden érintettől elnézést kérjek (a nevükben).
  2. nyokki 2012. január 27., péntek 08:53
    Eltűnt innen tegnap éjjel egy sor hozzászólás. A szoftverfejlesztők szerint valamilyen adatbázis-hibáról van szó, dolgoznak rajta, hogy visszaálljon az eredeti állapot.
  3. nyokki 2012. január 25., szerda 09:58
    kérdés: köszönöm, német tarhonyát még nem láttam, pedig éltem is náluk. Legközelebb utánanézek, ha kint járok.
  4. kérdés 2012. január 24., kedd 22:18
    Édesanyám is csinált rendszeresen, de csak húsostarhonyának hívtuk.

    Apósom alföldi földmíves-pásztorcsaládból származik, gyakori étele a pásztortarhonya. Leírnám, ahogy készíti, hiszen más vidék, más szokás.
    A lábaskában olvaszt szalonnát, majd féloldalra fordítja a láboskát. Ahol a zsír összegyűlik, ott megpirítja folytonosan kevergetve a tarhonyát.
    Amikor egyenletesen megpirult, billent egyet a láboskán. A másik felébe folyó zsíron megpirít apróra vágott hagymát, azt is foyltonosan kevergeti.
    ha az illata jelzi, rádobja a még mindig félrebillentett láboskába, a hagymára az apróra vágott krumplit, majd sercegteti kicsit, mielőtt felöntené épp annyi vízzel, hogy majd elfője az összes levét. Ekkor rak csak bele pirospaprikát, sót és a fedőt rá.
    Ha kész, hagyja félórát állni.
    Apósom mostanság lesz 95 éves, a nagyszülei is így csinálták.

    A tarhonya létezik német nyelvterületen.
    A svájciak Riebeli-nek hívják, a németeknél a Hochzeit Nudel tésztacsaládban, Suppen Graupen név alatt kapható.
    Mindkettő jó, 'hazai' minőségű.
    A törökök, jugók is ismerik, veszik, nemcsak a németajkúak, magyarok.
  5. Hungary_en 2012. január 24., kedd 17:48
    Hát én nem vagyok ínyenc, de szeretem a pásztortarhonyát valamint a marhapörköltet is.
    Előfordult már többször is, hogy a cégünknél az ebédlőben marhapörkölt volt, másnap pedig pásztortarhonya lett. Isteni finom volt mind a kettő. Azért tudtak valamit az elődeink azokban az ínséges időkben.

Új hozzászólás írása

Hozzászólás elküldéséhez előbb be kell jelentkeznie!

További feliratkozási lehetőségek
Hirdetés

Korábbi bejegyzések

Bemutatkozás

"az öcsém nem tudta kimondani a Viktort, az ő ajkán Iki lett belőle - rajtam ragadt."


(Bármely bejegyzésnél az utolsó képre kattintva a feljövő galériában megtekinthető a bejegyzés összes képe, nagyobb méretben.)

/