Olimpiai élmények

Katinka ezt bizonyára nem gondolta végig

Ballai Attila (Madrid)
Ballai Attila (Madrid)

2012. július 31., kedd 21:22
Az olimpiai úszóprogramot előzetesen tanulmányozva úgy tűnt, a keddi lehet az egyik legerősebb napunk, Cseh Lászlóval és talán Biczó Bencével 200 pillangón, Hosszú Katinkával és esetleg Verrasztó Evelynnel 200 vegyesen. Ehhez képest előbbi fináléban magyarnak híre-hamva sincs, utóbbiba pedig Hosszú az ötödik idővel bejutott ugyan, de fontolgatni kezdte, hogy visszalépjen a kilencedik Verrasztó javára és a saját maga üdvére.

Nehezen érthető fejlemények. Cseh Lacié is az, aki kiesését és teljesítményét még hétfő este, becsülendő önkritikával úgy illette, hogy nagy sz.r volt, ilyet még nem élt át, mintha nem vitték volna előre a karjai. Az bizony egy úszó számára, ráadásul az olimpián igen kellemetlen. Hisz ha Szilágyi Áron kapcsán azt fejtegettük, micsoda áldás, hogy egy élsportoló éppen pályafutása legfontosabb pillanatában képes a legjobb teljesítményére, akkor szegény Cseht szinte folyamatosan – jó, a pekingi három ezüst kivételével – pofozza a sors. 2004-ben, Athén előtt lábát törte, 2009-ben, a római vb idején súlyos gyomorrontással küszködött, két évre rá, Sanghajban, ismét csak a vb-n, úgy rászakadt az asztmája, mint még soha. Most pedig nem vitték a karjai. Pedig Laci nagy küzdő és nagy versenyző, de egy komoly sportolói erénynek híján van: a szerencsének. Már ha mindez azon múlik.

Fotó: Europress/AFP


Hosszú Katinka ugyanebben a számban az ötödik helyen tempózott a biztos döntős tagságig, ám utána azt fontolgatta, hogy lemondjon róla. Ami elsőre képtelen ötletként hat, de akadt már rá példa az úszótörténelemben. Az 1994-es római vb-n a toronymagas favorit, Franziska van Almsick 200 gyorson elszórakozta a középdöntőt, csupán kilencedik lett, a német csapatvezetés azonban nyomást gyakorolt a nyolcadik Dagmar Haséra, aki átadta ,,Franzinak” a helyét. Vitatható, de mindenki számára hasznos lépésnek bizonyult, hiszen Hase a hírek szerint fájdalomdíjként komoly pénzt zsebelt be érte, és úgyse nyert volna, Almsick ellenben a fináléban világcsúccsal diadalmaskodott.

A mi londoni esetünkre ez az analógia azonban több okból sem volt alkalmazható: 1. nincs deklarált központi akarat; 2. Hosszú senkitől nem kapott volna egy fityinget sem; 3. Verrasztó nemhogy világrekordra nem esélyes, hanem éremre sem.

Katinka ezt így bizonyára nem gondolta végig, ám miután kedd délelőtt 200 pillangón is simán vette az időfutamot, végre elszánta magát: este áll mindkét próba elé. Nem vitás, ez az egyetlen helyes út, hisz ha megsajnálta Verrasztót, azért ajándékozott volna döntőt neki, az az olimpián vétkes nagylelkűség, a magyar úszóválogatott különben sem humanitárius alapon szerveződő közösség.

A logikus magyarázat persze úgy szólt, hogy a 200 vegyes döntője és a 200 pillangó elődöntője között háromnegyed órányi a különbség, de ez sem a rendezők szeszélye folytán alakult így tegnap, hónapok óta pontosan ismerjük a menetrendet. Róma világbajnoka pedig csak nem abban bízott, hogy az egyik számban úgyis pocsékul úszik majd, és a probléma magától megoldódik?

A jelek szerint azért nem. Más kérdés, hogy 200 ,,pillén” kilencedikként végül kiszorult a szerdai döntőből - Jakabos Zsuzsanna ötödikként kvalifikált, de bizonyára fel sem vetődik benne, hogy átadja e pozíciót -, bár így lett volna igazi blama, ha a vegyest, ahol nyolcadikként zárt, önszántából kihagyja.

A hét végétől viszont tényleg pihenhet, akár jövő július 28-ig. Akkor ússzák a barcelonai világbajnokság 400 vegyesének a döntőjét.

Már most tudni lehet.



Hirdetés