Olimpiai élmények

Sidi nem konfliktuskerülő fajta

Deák Zsigmond
Deák Zsigmond

2012. augusztus 07., kedd 08:30
Ellopták az irányzékát, mégis pontszerző lett, s a kis magyar sportlövőcsapat három hatodik helyét annak tudta be, hogy a MOB távol tartotta Londontól a hazai szakszövetség vezetőit – Sidi Péter nem az a klasszikus konfliktuskerülő fajta. Kérdés, nem kellene-e neki minimális kompromisszumokat kötnie a három olimpián is elpuskázott éremszerzés érdekében.

Ha finoman fogalmazunk, sem eszik egymás tenyeréből a magyar sportlövészet jelenlegi kirakatembere, a világ- és Európa-bajnok Sidi Péter a honi szövetség vezetőivel, élükön Krzyzewsky Miklós elnökkel. Ellentétük évekkel korábbra nyúlik vissza, a kiváló puskás szókimondásával rendre fegyelmiket vont a saját fejére, de érdemi büntetést nem kapott. Szerinte az irányítók semmit sem tesznek a sportág hazai hanyatlásának megakadályozásáért, csak utazgatnak a világversenyekre, s ha így folytatódik, egyszemélyessé válik a lövészet, amit maga az „egy személy”, vagyis Sidi sem akar. Tavaly nyáron nyilatkozatháborúba torkollott a konfliktus, majd januárban a Hungaria Openen-perbe, ugyanis a viadalnak otthont adó győri létesítményre hajnalban Krzyzewskyt gyalázó plakátokat ragasztottak, s a térfigyelő kamera felvételén egy „Sidi-szerű” alak látható hajnali akciója közben. Az ügy az olimpia miatt ellaposodott, de közben Krzyzewsky nehezményezte, hogy ő az egyetlen szövetségi elnök, akit a Magyar Olimpiai Bizottság nem utaztatott ki Londonba.

Sidi Péter világ- és hatszoros Európa-bajnok, emellett számszeríjászatban szintén többszörös vb- és Eb-első, kétség kívül kivételes klasszis. Csoda, hogy ebben az idegi sportágban a „harc” mellett tudott a célzásra is koncentrálni. A jelek szerint kissé elszakadt a cérnája, idei eredményei nem értek fel az előző két év tündöklésével ebben a mostani ötkarikás szereplésben – mármint az éremszerzés elmaradásában vastagon benne vannak jogos vagy felesleges csatározásai.

S ehhez jön még a londoni lopásos történet. Miután Sidi 13. lett légpuskában, 11. fekvő testhelyzetben, s végül 6. összetettben, azzal fogadta a magyar sajtót, hogy előző nap meglovasították az első irányzékát, s további alkatrészeit az edzésen. E személyre szabott, finom fegyvertartozékok milliméterre gyártottak, s bár lőtér szervizében kapott pótlást, a beállítások nem voltak az igaziak. „Olyan, mintha egy Forma–1-es autó kormányát lopnák el, s egy Trabantét tennék be a helyére” – hozott érzékletes hasonlatot Sidi. Véleménye szerint egy ellenfele állhat a háttérben.

Nincs okom, szándékom és módom sem meghazudtolni a versenyzőt, de ha tényleg a „kormányát” vitték el, akkor én a helyében ordítva követeltem volna igazságot, minden követ megmozgatva, hiszen ezen múlik a medálja. Ő viszont – pedig az eddigiekből kiderülhetett, hogy egyáltalán nem kerüli a konfliktust – elmondása szerint jelentette ugyan az esetet a versenybíróságnak, de „nem akartunk neki túl nagy feneket keríteni, hogy ne vonja el a figyelmemet”. A kérdésre, hogy ilyesmire akadt-e már példa, azt felelte, húsz éve járja világ és az ország lőtereit, de még nem. A versenye egyébként nem úgy alakult, mintha zavarta volna bármi, sokáig a második-harmadik helyen állt, aztán a térdelő testhelyzet végén becsúszott neki pár gyengébb lövés. Három társával szét kellett lőnie a döntőbe jutást jelentő nyolcadik helyért, ezt izgalmas körülmények között megoldotta, majd a fináléban a második legjobb eredményt érte el, így két pozíciót előrelépett. Ez sokkal inkább utal pillanatnyi koncentrációhiányra, mind félig-meddig idegen fegyverre, hiszen akkor inkább az elején rontott volna többet az új eszköz szokatlansága miatt.

Hangsúlyozom még egyszer, elhiszem, hogy úgy történt, ahogy Sidi mondja, csak akkor számomra illogikusak a reakciói. Az viszont már nem, hogy érdeklődésemre, hogyan vonná meg a három hatodik helyet hozott kis magyar sportlövő küldöttség mérlegét, azt felelte, kiváló a szereplés, s köszönet illeti a MOB-ot, hogy távol tartotta a sportági vezetést Londontól.

Krzyzewskyt tehát nem tudja feledni, pedig ha megteszi, talán a dobogóról integethetett volna, egy sokkal nyugodtabb felkészülést követően. Ám ezt már sosem tudjuk meg, mint ahogy azt sem, hová tűnt az irányzék.

Hirdetés