Visszatért, mert az ezüst az semmi

Ballai Attila (Madrid), 2012. augusztus 9., csütörtök 18:26, frissítve: csütörtök 18:39
Ha arról kellene rangsort felállítanom, hogy a magyar olimpiai bajnokok közül ki küzdötte fel magát a dobogó tetejére a legreménytelenebb helyzetből, a legmélyebb gödörből, az első két helyre Takács Károlyt és Halassy Olivért tenném. Előbbinek a jobb kézfejét egy hadgyakorlaton leszakította a gránát, így megtanult ballal lőni, utóbbi gyermekkorában, villamosbalesetben a lábfejét veszítette el, ezért választotta a vízilabdát, hogy fogyatékossága miatt semmiféle hátrányt ne szenvedjen. A harmadik helyezettem csütörtök kora délután óta Risztov Éva, a 10 kilométeres nyílt vízi úszás londoni aranyérmese.

Kereken tíz esztendeje ismerkedtünk meg, a 2002. augusztusi, berlini Európa-bajnokságon. Ahol a nem egészen tizenhét éves kislány a nagyok között máris négy ezüstérmet nyert, és az első három döntője után monoton sírva fakadt. Csakhogy nem örömében, hanem bánatában. Már akkor látszott, hogy a siker, a győzelem megszállottja. Egy ideig szótlanul néztem, amint perben, haragban áll a riválisokkal, a fél világgal, de leginkább talán saját magával, aztán a harmadik zokogásakor odaléptem hozzá, és azt mondtam neki: Éva, lehet, hogy ezek pályafutásod legszebb pillanatai, próbáld kicsit élvezni őket.”

Egészen mostanáig úgy tűnt, igazam volt. Szerencsére azonban tévedtem.

A negyedik berlini ezüst után Risztov már azzal kezdte a nekem adott nyilatkozatát, hogy „,most örülök”, de a szemei másról árulkodtak. Mint egy évre rá, a barcelonai vb-n is, ahol háromszor csapott a célba másodikként. 400 vegyesen például Európa-csúccsal, de a világ ellen az is kevés volt. Legalábbis neki, és örök elégedetlenségével egyre mélyebbre süllyesztette magát. Végigkönnyezte az athéni olimpiát és a 2005-ös montréali vb-t is, de érem már egyiken sem jutott neki, és a csapatban is önkéntes, belső száműzetésbe vonult.

2005 októberében aztán bejelentette a visszavonulását. Az úszószakma egyértelmű sajnálatára és némi megkönnyebbülésére. Mert általános volt a vélemény, hogy a természet erőin és törvényein nem lehet erőszakot tenni, az ő zömök, sűrű testalkatával képtelenség versenyezni a nyúlánk, halszerű vetélytársakkal. El kellene mennie hosszú távra – mondták többen is, Éva azonban a szárazföld felé vette az irányt.

Belekapott a technikai sportokba, a női fociba – a tehetsége utóbbihoz meg is volt. Az eltökéltsége meg mindenhez, a kitartása pedig, ekkor úgy tűnt, semmihez. Pontosabban semmihez, ami csak helyi értékű sikert eredményezhetett. Mert az a legkilátástalanabb időszakában sem érdekelte. Amikor semmije sem volt, valószínűleg akkor is a mindent hajszolta.

2009 tavaszán egyszer csak visszatért. Fejest ugrott a nyílt vízbe, és egyre komolyabb eredményei mutatták, jóval szilárdabb elhatározás ez, mint újabb, múló női szeszély. A környezetében lévők egyöntetűen állították, hogy elképesztő munkát végez, hisz megérezte a vérszagot. A tavalyi, sanghaji világbajnokságon vívott is egy párbajt, ami a bírák szerint úgy kezdődött, hogy Risztov visszaütött. Kizárták a versenyből, de ő ezen is túllépett. Mert már nem holmi vb-t akart nyerni, hanem olimpiát. És legbelül ekkor érezhette először, hogy ez nem puszta ábránd, ez sikerülhet. Sikerülnie kell, sikerülni fog. Mert a 10 kilométer nem a hableányok terepe, hanem a fanatikusoké. Nem véletlen, hogy e műfajban olyan győztest is ismertünk, aki szegycsontrepedésig kínozta magát.

Fotó: Illyés Tibor / MTI


Risztov az idén májusi, debreceni kontinensviadalon 1500 gyorson tovább gyarapította ezüstjei számát, és amikor felvetettem neki, most sokkal boldogabbnak látom, mint hajdan Berlinben, tényleg széles mosollyal mondta: „Még szép, egyéni rekordot úsztam, százévesen”.

Persze csak alig huszonhét az a száz, de női úszó számára kétségtelenül kor, ezért Éva csütörtök reggel úgy indulhatott el a Hyde Parkba, hogy most vagy soha.

Fotó: Europress/Getty


Bár azt hiszem, a soha nála nem is létezik, értelmezhetetlen. Lehengerlő versenyzéssel, az élen tempózva, minden támadást visszaverve győzött. Amire mindig is vágyott, azt hét esztendővel a visszavonulása után valóra váltotta.

Csatlakozott a győztesek táborához. Most és mindörökké.

hirdetés
Legolvasottabb
Legfrissebb
  1. 1
  2. 2
  3. 3
  4. 4
  5. 5
  6. 6
  7. 7
  8. 8
  9. 9
  10. 10
  11. 11
  12. 12
  13. 13
  14. 14
  15. 15
  16. 16
  17. 17
  18. 18
  19. 19
  20. 20
  21. 21
  22. 22
  23. 23
  24. 24
  25. 25
  26. 26
  27. 27
  28. 28
  29. 29
  30. 30
  31. 31
  32. 32
  33. 33
  34. 34
  35. 35
  36. 36
  37. 37
  38. 38
  39. 39
  40. 40
  41. 41
  42. 42
  43. 43
  44. 44
  45. 45
  46. 46
  47. 47
  48. 48
  49. 49
  50. 50
  1. 07:00
  2. 06:30
  3. 06:00
  4. 04:49
  5. 00:01
  6. 23:28
  7. 23:20
  8. 22:57
  9. 22:35
  10. 22:34
  11. 22:26
  12. 22:18
  13. 22:11
  14. 22:05
  15. 21:59
  16. 21:47
  17. 21:46
  18. 21:32
  19. 21:30
  20. 21:19
  21. 21:07
  22. 20:56
  23. 20:41
  24. 20:40
  25. 20:28
  26. 20:20
  27. 20:14
  28. 20:07
  29. 20:02
  30. 20:00
  31. 19:59
  32. 19:57
  33. 19:55
  34. 19:47
  35. 19:40
  36. 19:32
  37. 19:28
  38. 19:27
  39. 19:19
  40. 19:16
  41. 19:08
  42. 19:06
  43. 19:03
  44. 18:53
  45. 18:37
  46. 18:32
  47. 18:27
  48. 18:20
  49. 18:07
  50. 18:02

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása