Olimpiai élmények

Visszatért, mert az ezüst az semmi

Ballai Attila (Madrid)
Ballai Attila (Madrid)

2012. augusztus 09., csütörtök 18:26
Nyomtatás
Ha arról kellene rangsort felállítanom, hogy a magyar olimpiai bajnokok közül ki küzdötte fel magát a dobogó tetejére a legreménytelenebb helyzetből, a legmélyebb gödörből, az első két helyre Takács Károlyt és Halassy Olivért tenném. Előbbinek a jobb kézfejét egy hadgyakorlaton leszakította a gránát, így megtanult ballal lőni, utóbbi gyermekkorában, villamosbalesetben a lábfejét veszítette el, ezért választotta a vízilabdát, hogy fogyatékossága miatt semmiféle hátrányt ne szenvedjen. A harmadik helyezettem csütörtök kora délután óta Risztov Éva, a 10 kilométeres nyílt vízi úszás londoni aranyérmese.

Kereken tíz esztendeje ismerkedtünk meg, a 2002. augusztusi, berlini Európa-bajnokságon. Ahol a nem egészen tizenhét éves kislány a nagyok között máris négy ezüstérmet nyert, és az első három döntője után monoton sírva fakadt. Csakhogy nem örömében, hanem bánatában. Már akkor látszott, hogy a siker, a győzelem megszállottja. Egy ideig szótlanul néztem, amint perben, haragban áll a riválisokkal, a fél világgal, de leginkább talán saját magával, aztán a harmadik zokogásakor odaléptem hozzá, és azt mondtam neki: Éva, lehet, hogy ezek pályafutásod legszebb pillanatai, próbáld kicsit élvezni őket.”

Egészen mostanáig úgy tűnt, igazam volt. Szerencsére azonban tévedtem.

A negyedik berlini ezüst után Risztov már azzal kezdte a nekem adott nyilatkozatát, hogy „,most örülök”, de a szemei másról árulkodtak. Mint egy évre rá, a barcelonai vb-n is, ahol háromszor csapott a célba másodikként. 400 vegyesen például Európa-csúccsal, de a világ ellen az is kevés volt. Legalábbis neki, és örök elégedetlenségével egyre mélyebbre süllyesztette magát. Végigkönnyezte az athéni olimpiát és a 2005-ös montréali vb-t is, de érem már egyiken sem jutott neki, és a csapatban is önkéntes, belső száműzetésbe vonult.

2005 októberében aztán bejelentette a visszavonulását. Az úszószakma egyértelmű sajnálatára és némi megkönnyebbülésére. Mert általános volt a vélemény, hogy a természet erőin és törvényein nem lehet erőszakot tenni, az ő zömök, sűrű testalkatával képtelenség versenyezni a nyúlánk, halszerű vetélytársakkal. El kellene mennie hosszú távra – mondták többen is, Éva azonban a szárazföld felé vette az irányt.

Belekapott a technikai sportokba, a női fociba – a tehetsége utóbbihoz meg is volt. Az eltökéltsége meg mindenhez, a kitartása pedig, ekkor úgy tűnt, semmihez. Pontosabban semmihez, ami csak helyi értékű sikert eredményezhetett. Mert az a legkilátástalanabb időszakában sem érdekelte. Amikor semmije sem volt, valószínűleg akkor is a mindent hajszolta.

2009 tavaszán egyszer csak visszatért. Fejest ugrott a nyílt vízbe, és egyre komolyabb eredményei mutatták, jóval szilárdabb elhatározás ez, mint újabb, múló női szeszély. A környezetében lévők egyöntetűen állították, hogy elképesztő munkát végez, hisz megérezte a vérszagot. A tavalyi, sanghaji világbajnokságon vívott is egy párbajt, ami a bírák szerint úgy kezdődött, hogy Risztov visszaütött. Kizárták a versenyből, de ő ezen is túllépett. Mert már nem holmi vb-t akart nyerni, hanem olimpiát. És legbelül ekkor érezhette először, hogy ez nem puszta ábránd, ez sikerülhet. Sikerülnie kell, sikerülni fog. Mert a 10 kilométer nem a hableányok terepe, hanem a fanatikusoké. Nem véletlen, hogy e műfajban olyan győztest is ismertünk, aki szegycsontrepedésig kínozta magát.
Fotó: Illyés Tibor / MTI


Risztov az idén májusi, debreceni kontinensviadalon 1500 gyorson tovább gyarapította ezüstjei számát, és amikor felvetettem neki, most sokkal boldogabbnak látom, mint hajdan Berlinben, tényleg széles mosollyal mondta: „Még szép, egyéni rekordot úsztam, százévesen”.

Persze csak alig huszonhét az a száz, de női úszó számára kétségtelenül kor, ezért Éva csütörtök reggel úgy indulhatott el a Hyde Parkba, hogy most vagy soha.
Fotó: Europress/Getty


Bár azt hiszem, a soha nála nem is létezik, értelmezhetetlen. Lehengerlő versenyzéssel, az élen tempózva, minden támadást visszaverve győzött. Amire mindig is vágyott, azt hét esztendővel a visszavonulása után valóra váltotta.

Csatlakozott a győztesek táborához. Most és mindörökké.

Címkék

Hasonló tartalmak

Hirdetés
/