Ellenzéki esélyek

„A baloldali pártok nagy részét a Fidesz pénzeli”

Lakner Dávid, 2016. február 8., hétfő 16:17, frissítve: hétfő 16:17
Szombaton ismét az összefogásról vitázott az ellenzék: igaz, ezúttal a liberálisok domináltak, a baloldalnak nemigen osztottak lapot. A Szabadság és Reform Intézet budapesti rendezvényén újból az volt a kérdés: „büdös hozzávalókból” összeállhat-e valami ehető étel?

Mondj jobbat – ezzel a címmel rendezett konferenciát a Szabadság és Reform Intézet (SZRI), hangsúlyozottan azzal a szándékkal: a résztvevők ne csak a másik javaslatát kritizálják, de tegyenek le jobb ajánlatot is az asztalra arról, miként lehetne 2018-ban legyőzni a Fidesz-kormányt. Igaz, hiába tették már fel a rendezvény alcímében a kérdést, miszerint miként is lehet leváltani a Fideszt, az ötszáz napos programot meghirdető Bokros Lajos egyedül maradt: a többiek továbbra sem kívántak hosszabban beszélni arról, milyen konstrukció verhetné meg három év múlva a mostani kormánypártokat. Pedig a Modern Magyarország Mozgalmat vezető, egyben az SZRI kuratóriumát elnöklő Bokros mindent megtett, hogy kezdeményező pozícióba kerüljön: felvázolta, miként vált meghaladottá a bal-jobb felosztás, magát pedig a Fidesz következetes ellenfeleként meghatározva vázolta fel a kormányváltás menetrendjét.

Gonosz populisták és jó modernek

A szombati konferenciát Bokros rögtön gazdaságpolitikai elemzéssel nyitotta: szerinte egy zárt ország fejletlenből nem válhat fejletté, ehhez nyitottá is kell válnia. Példaként kedvenc országát, Kínát hozta fel, ami elmondása szerint 2030-ra a fejlett és nyitott gazdaságok között lehet, míg Magyarországot fenyegeti, hogy a fejletlen és zárt kategóriába lesz sorolva. Bokros szerint pedig a fejlődéshez a liberális demokrácia nem megkerülhető.

Bokros szerint már a bal-jobb felosztás is meghaladott, és inkább populistákról és modernekről érdemes beszélni. Minderre példaként mondta, hogy hiába a jobboldali besorolás, a Nemzeti Front vezetőjére, Marine Le Penre is „a régi kommunisták szavaznak”. A korábbi MSZP–SZDSZ kormány alatti gazdasági miniszter ezután hosszan fejtegette, kik a populisták és kik a modernek, ebben azonban nem volt sok köszönet: ha a címkék nem lettek volna elegendőek, a két különböző térfél meghatározásából világosan kiderült, hogy csak a modernizmus képviselői állhatnak a jó oldalon. Míg a populisták Bokros szerint önkényt mutatnak fel, torzítják és rombolják a versenyt, és nagymértékű újraelosztást valósítanak meg, addig a modernizáció híveinek az esélyegyenlőség a fontos, továbbá a rászorultak támogatása, illetve a versenysemlegesség, a versenyképesség fokozása. De már csak azért sem állhat senki jó szívvel a bokrosi meghatározás alapján a rendszerváltás óta kalandos politikai karriert befutó politikussal szemben, mert a populistákra az alattvalói, a modernekre pedig az állampolgári mentalitás jellemző szerinte. „A populista utálja az önálló intézményeket”, vezérelvű, így hisz az államot irányító személy küldetéstudatában, és végül az államot bekebelező komprádor burzsoáziát hoz létre – fejtette ki Bokros. Ellenben a modernizáció szerinte a világnézeti semlegességet vallja, „a nyílt gazdaságot és a nyílt társadalmat ünnepli”.

A multikulturalizmust elvetni olyan, mint elvetni a napsütést

A nemzetpolitikára sem félt kitérni Bokros: mint mondta, a populizmus idegengyűlöletbe és fasizmusba hajlik, és büszkén elveti a multikulturalizmust, „pedig az tény, így olyan, mintha elvetnénk a napsütést”. Ellenben szerinte aki modern, az hazafi, de nem nacionalista, befogadáspárti, és vallja, hogy az magyar, aki annak vallja magát. A populizmus példaképei Oroszország, Törökország és Azerbajdzsán, ezekben az országokban pedig a gazdasági hanyatlás jellemző, és napirendben van újságírók bebörtönzése, ellenzéki politikusok meggyilkolása is. „Nyemcov tudna erről beszélni.” Ellenben a moderneknek nem példaképeik vannak, viszont ha mintákat keresnek, akkor Bokros szerint Deák Ferencre, Trefort Ágostonra, Barack Obamára és Angela Merkelre tekintenek. „Mi, modernek az Osztrák–Magyar Monarchiát tekintjük a gazdasági és társadalmi fejlődés csúcspontjának.”

Ötszáz nap

A hosszas kifejtés után Bokros meghirdette az ötszáz napos „helyreállítási és újjáépítési” programot: szerinte a cél, hogy 2018-ban a modernizációnak legyen közös jelöltje mind a 106 egyéni választókörzetben. Heller Ágnest idézve kijelentette: meg lehet verni a bonapartizmust a bonapartizmus fegyverével. Az egykori gazdasági miniszter és EP-képviselő szerint minimális közös programra van szükség, aminek negatív elemei, hogy nem akarnak sem Fideszt, sem Jobbikot. Magát a Fidesz következetes ellenfeleként ábrázolta Bokros, és mint mondta, akkor sem ért egyet a „fasizmussal kacérkodó” hatalommal, ha ezzel nem lesz népszerű, mint tavaly nyáron, „amikor elöntötte az országot az idegengyűlöleti hullám”.

Kijelentette azt is, hogy a mostani baloldali pártok nagy részét a Fidesz pénzeli, a MoMa pedig nem radikális forradalmi párt, nem akarja bojkottálni a választást, nem akar erőszakot, „a jogon kívüli eszközök megágyaznak a fasizmusnak”.

– Úgy kell tennünk, mintha lenne jogállam, pedig tudjuk, hogy nincs – foglalta össze végül, később hozzátéve, hogy ő is meg kívánja méretni magát, mint 2014 októberében, amikor a főpolgármesteri választáson kapott közel 36 százalékot. (Mindezt azután, hogy a korábbi ellenzéki jelölt, Falus Ferenc visszalépett.)

Az „összefogócska” nem működött...

Bokros után az Együtt elnökségi tagja, a rendszerváltást követően még a Fidesz színeiben politizáló Szelényi Zsuzsa következett. Bár a rendezvényen az ellenzékiek közül a baloldaliak és zöldpártiak nem szólaltak fel, az összefogásról épp a liberálisok nem értettek egyet: Szelényi rögtön óva intett attól, hogy csak a hatalom megragadásának mikéntjéről beszéljenek. Szerinte nincs ellenzéki összefogási csodafegyver, „az összefogócska nem működött 2014-ben”, és megbántott emberek tömegei ma nem találják a helyüket Magyarországon, ezért azon kell inkább gondolkozni, változást miként lehet elérni. „Nem az emberek számára kell megoldást javasolnunk, hanem velük együtt” – mondta, míg szerinte Bokrosnál túl sok volt a bulletpoint. A mi nemzeti kincsünk Szelényi szerint a tudás, Orbán viszont tudásellenes iskolarendszert vázolt fel, „a parancsuralmi rendszernek nincs szüksége tudásra”. A politikus szerint ezért is fantasztikus, hogy szülők és tanárok kimentek az utcára tiltakozni a közoktatásban tapasztalt állapotok ellen.

Szelényi hosszan fejtegette azt is, hogy a parancsuralmi rendszer nőellenes, ez egy férfiország: „férfiöltözők izzadságszaga lengi be az országot”.

Szerinte a nőket „nem emlős-, hanem emberszámba” kellene venni, a magyar nők pedig nem kérnek Kövér László és Orbán Viktor gondoskodásából. Ezután Szelényi hosszan magyarázta a fociöltözős párhuzamot: mint mondta, a saját közönségből is a legrosszabbat hozzák ki, bunda van, az ellenfelet már meg sem próbálják kicselezni, inkább rögtön lerúgják, és bár családbarátnak mondják magukat, a családok rég elköltöztek a pálya mellől.

...de az összefogás nem bukott meg

Az összefogásról a soron következő Tóta W. Árpád, a Hvg.hu publicistája úgy gondolta: abból, hogy az 2014-ben kudarcot vallott, nem következik, hogy az összefogás maga kudarc lenne. Például szerinte ha Bajnai Gordon színre lépésekor az MSZP nem azt a választ adja, hogy neki miniszterelnök-jelöltnek ott van Mesterházy Attila, hanem hogy „rendben, miben segíthetünk”, akkor előrébb tartottak volna. Szerinte téves az a megközelítés, hogy legyenek közös egyéni jelöltek, de országosan mindenki menjen a maga útján, és fel kell tenni a kérdést, hogy a sok kis párt külön minek van.

Szerinte az MSZP-nek egy rendezvényteremnek kellene tekintenie magát, szélesre tárnia a kapuit, és azt mondania, hogy jöjjön, akinek van gusztusa.

Tóta azoknak, akik félnek, hogy nem lennének képesek államtitkárok vagy miniszterek lenni, azt üzente: nézzenek rá Czunyiné Bertalan Judit köznevelési államtitkárra, akinek szerinte nincs más dolga, mint menni a folyosón és hajtogatni, hogy nem nyilatkozik. A konferencia szünetében derült aztán ki, hogy menesztették Czunyinét, mire Tóta úgy reagált: a nem túl nagyszabású tüntetések mögött kitapintható elégedetlenség ide vezetett, tehát nincs olyan messze a lájkolás attól, hogy megbukjon egy államtitkár.

Robotok vs. Fekete György

Tóta a modernizmus–populizmus tengely mellett ugyanilyen fontosnak tartotta a múlt–jövő felosztást is. Szerinte a jobboldal kényelmesen berendezkedett a múltba, „olcsó és konzisztens identitást nyújt azoknak, akik egyedül nem tudnak felöltözni”.

Példaként hozta a Magyar Művészeti Akadémiát vezető Fekete Györgyöt, aki szerinte meghempergőzött a mézben, kijött a fején a kakastollal, majd mondták neki: „jajj, Gyuri, olyan nemzeti vagy".

Korábban Tóta már a Star Wars kapcsán is leírta, hogy annak sikere épp abban áll: nem a dicső múltat, hanem a jövőt hirdeti. Három és fél éve pedig az olimpiával szemben hozta fel a robotépítést, aminek szerinte a mindennapi megélhetésnél is több hasznát vesszük, mint mondjuk a gerelyhajításnak. Most is arról beszélt, hogy az autógyárak sem hegesztőket fognak keresni a jövőben, hanem programozókat. Mint mondta, ő olyan korban nőtt fel, amikor a jövő erős hívószó volt, és az oktatás területén is hasznát kellene vennie a számítástechnikának. Viszont jellemző szerinte, hogy arra a felvetésre, miszerint az iskolákban nincs elég számítógép, Balog Zoltán azt mondta: túl van dimenzionálva ez a kérdés.

Kész esete a jobbikos kocsmárossal

A tavaly a veszprémi időközit vivő Kész Zoltán következett, aki szerint az ellenzék baja, hogy állandóan csak reagál, nem eléggé proaktív. Szerinte nem mindenki érti, mit jelent a korrupció, ezért ki kell menni és elmagyarázni azt az állampolgároknak, „a körúton belüli politizálás nem elég, nem csak a liberálisoknak és baloldaliaknak kell elmondani, mi a baj”. Mint mondta, ő ennek érdekében meg is hirdette a „lopásgátló népszavazást”, „úgy kell kezelni a hatalmat, amilyen, bűnözőnek”. Aláírást pedig közlése szerint csak májusban kezdenek el majd gyűjteni, mert aki egy hónap alatt nem tudja ezt megoldani, az négy alatt sem tudná. – Ha állandóan a károgókra figyelnénk, akkor tényleg nem lehetne elérni sikereket – mondta. Kész szerint a választókat pedig nem érdekli, ki liberális és ki konzervatív, az érdekli, ki megy oda és beszélget vele.

Később kérdésre válaszolva el is mesélte:

volt, hogy egy faluban a tavalyi kampány során a polgármester azt mondta neki: az egyik kocsmába ne menjen, ott jobbikos a kocsmáros. Később mégis elment oda, és beszélgetett vele, majd végül kicsivel nyert a településen, miközben mindig a Fidesz vitte a falut.

A polgármester szerint ennek az volt az oka, hogy a beszélgetés után a „jobbikos kocsmáros” mindenkit győzködött, hogy szavazzon Készre. Az országgyűlési képviselő szerint tehát nem érdemes ilyen kategóriákban gondolkozni, hogy jobbikos vagy fideszes szavazó.

Csilivel elnyomni a bűzt

Végül Kéri László politikai elemző beszélt, aki példaként a Demokratikus Chartát és a polgári köröket említette: szerinte hasonló építkezéssel lehetne eredményt elérni. Mint hozzátette, ő megjelenik és felszólal különböző településeken, de ez más dolga lenne, azé, aki meg kívánja választatni magát. Tessék elmenni Répcelakra, Hejőcsabára – adta ki a programot. Szerinte az ötszáz napos program tétje azoknak fontos, akik tudják, hogy a választás tétje a kormányzás, és a neheze csak a győzelem után jön.

A felszólalások után bőven érkeztek kérdések és felvetések. Többek közt a a korábban több tüntetésen szónokló, rendszerváltó népszavazást kezdeményező Vajda Zoltán is felszólalt, feltéve a kérdést az összefogás kapcsán: „büdös hozzávalókból” hogy lesz végül ehető étel? Tóta W. Árpád válasza tömör volt: a koreai konyhának van erre megoldása. Sok csili kell hozzá, az elnyomja a büdös összetevőket – felelte.

hirdetés
Legolvasottabb
Legfrissebb

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása