Már vágja a centit

„Tudod mit, fater! Én kijutok az olimpiára”

Lipiczky Ágnes, 2016. július 30., szombat 16:10, frissítve: hétfő 11:19
Tavaly világbajnoki címet nyert K-2 200 méteren a Tótka Sándor, Molnár Péter páros, s teljesítményük alapján sokan már a riói dobogó tetejére vizionálták a kajakosokat. A válogató azonban egészen más eredményt hozott: szétlövésben győzött a Horváth Bence, Szomolányi Máté kettős, amely a moszkvai Európa-bajnokságon ezüstérmes lett. A győriek párosa hatalmas meglepetést okozhat a jövő pénteken rajtoló olimpián is. Többek között erről is kérdeztük hosszabban Horváthot szolnoki felkészülése idején.

Megkezdték már a végső visszaszámlálást?
– Még egyáltalán nem. Most pont olyan lelkiállapotban vagyok, mintha tél lenne. Sok az edzésünk, nem kell mással foglalkoznunk, csak saját magunkkal, és bár valójában három hét múlva ott fogunk állni a riói rajtban, ez azt hiszem, még hosszú idő. Lehet, hogy a gyomrom majd összeszorul egy kicsit, ha már a gépen leszek vagy kint a pályán, bár én általában csak a verseny előtti este kezdek úgy igazán átszellemülni, akkor gondolom át, mit, hogyan kell majd csinálnom másnap.

Nehéz az esélyesség terhét cipelni? Bár a nézőknek újnak tűnik a nevük, azért sokat elárul a tudásukról, hogy a világbajnoki címvédőket győzték le az olimpiai versenyfutásban és friss Európa-bajnoki ezüstérmesek.
– A kajak-kenu ilyen sport. Új év, új nevek, új remények, meglepetésemberek. Bár aki mélyebben ismeri a sportágat, azoknak talán nem is okoztunk meglepetést. Tavaly mindössze négy tizeddel voltunk elmaradva a Tótka, Molnár párostól, akkor is ott voltunk a nyakukon.

Minek köszönhető, hogy idén legyőzték őket?
– Őket talán nyomasztotta a tét, én pedig életemben először úgy készültem fel, hogy valóban mindent félretettem. Egy szép reggelen felkeltem és azt mondtam otthon: Tudod mit, fater! Én kijutok az olimpiára, és ennek a célnak most alá is rendelem az életem. Úgy edzettem, úgy étkeztem, pihentem, hogy Rio lebegett a szemem előtt. Még bulizni sem jártam el. December eleje óta sikerült tíz kilót lefogynom, ami sokat számít ekkora sebesség mellett. Végig betartottam a dietetikus tanácsait, kimértem a rizst, a húsadagokat, egy fűszállal sem ettem többet, mint ami elő volt írva.

Korábban ez sosem jutott az eszébe?
– Korábban hobbiként tekintettem a kajakozásra, nem úgy mint megélhetés vagy munka. Tudja, én elég hiperaktív gyerek vagyok, ha nem csinálok semmit, megöl az unalom és erre jó orvosság volt a kajakozás, ez a közeg. Hobbiból csináltam, de ahhoz képest, hogy ez hobbi, elég jól megy.

Akkor beszéljünk az esélyekről is. Ön két számban áll rajthoz Rióban: egyesben vagy párosban vár jobb eredményt?
– Mindkét számra úgy tekintek, mint fő számomra, mindkettőben szeretnék jól szerepelni. Párosban a moszkvai Európa-bajnokság már jó visszajelzést adott, egyesben csak a duisburgi pótkvalifikációs versenyen indultam, vagyis mondhatom azt, még ott a tojáshéj a fenekemen. Hogy melyikben érek el jobb eredményt? Lehet, hogy párosban, de megeshet, hogy pont fordítva történik minden.

Mivel világbajnoki címvédőket ütöttek ki, érzi azt, hogy elvárások vannak a párossal szemben?
– Érzem, de ez pont nem érdekel, lepereg rólam. Ha ezzel foglalkoznék, rég rossz lenne. Mindenki azt várja tőlünk, hogy kimondjuk: olimpiát fogunk nyerni. Ez pedig nagy butaság lenne a részünkről, hiszen ez nem ezer méter. Ez kétszáz, ami egy villanás, ahol nüanszok döntenek a helyezésekről, elég egy rosszat húzni és a negyedik helyen találjuk magunkat, utána pedig röhögnek rajtunk, hogy nagy volt a szánk. Ezt pont szeretném elkerülni. Tudom, hogy Mátéval mire vagyunk képesek és ezt szeretnénk is megmutatni Rióban.

A szakemberek szerint a párosuk erőssége, hogy száz méternél olyan sebességen pörögnek, amit kevesen tudnak.
– Igen, ez így van. Korábban a pályánk eleje volt brutálisan gyors, a végére mindig elfogytunk. Most nyomatékosabban kajakozom, egy kicsit beljebb fogom a lapátot, jobban meg tudok nyúlni és a megpróbáltatásokat is jobban bírom testileg.

Mennyit számít a felkészülésükben, hogy egy fiatal trénerrel, Tokár Krisztiánnal edzenek együtt?
– Sokat. Krisztián közel van hozzánk korban, nálunk nincs űr az edző és tanítványai között. Ha elkezdjük a munkát természetesen edzőként viselkedik, de amint vége, át tudja venni a mi szintünket. Teszem hozzá, ilyenkor nem vagyunk olyan magasan. Krisztián tud velünk azonosulni, leül velünk FIFA Playstation-özni, általában ötszáz forintos tétben játszunk. Ez most így lazának, viccesnek tűnik, ami az, de azért sok is tud lenni egymásból. A felkészülésben nem is az edzések, hanem az összezártság jelenti a legnagyobb kihívást. Az időnk nagy részét egy apartmanban töltjük és ilyenkor nem tudunk a saját kereteink között élni, úgy mint otthon. De én már vágom a centit...

De aztán jön a következő idény, és kezdődik minden elölről.
– Igen, de én megmondom őszintén, nem hiszem, hogy egy újabb hasonlóan feszített idényt be tudnék vállalni. Talán csak a tokiói olimpia előtt. Én alkalmatlan vagyok arra, ami ehhez kell. Újra szürke kisegér szeretnék lenni, mert mentálisan nagyon nehéz ennyi mindenre odafigyelni, ennyi dolognak megfelelni. És már ennék is egy igazán jót.

Ha véget ér az olimpia, mivel várják itthon?
– Cukros kólával. És remélem, a barátnőm elvisz egy jó magyaros étterembe, ahol végre ehetek egy cigánypecsenyét is.

Szomolányi Máté: Megértünk erre az olimpiára

„A felkészülésünk végén járunk Bencével, lassan azt mondhatjuk: most már jöhet a verseny, megértünk erre az olimpiára. Bízom benne, hogy sikerül az Európa-bajnokságon nyújtott formánkat hozni Rióban is. Nagy volt a tét Moszkvában, mindenki árgus szemekkel nézte, mire megyünk a nemzetközi mezőnyben, de szerintem sikerült megfelelnünk az elvárásoknak, jó visszaigazolás volt egy ilyen kemény válogatósorozat után. Hogy mi a célunk? Szeretnénk a legjobb hat között zárni, a mezőny erős lesz nagyon és kétszáz méteren a legapróbb dolgok döntenek” – mondta az MNO-nak Szomolányi Máté.

hirdetés
hirdetés
Legolvasottabb
Legfrissebb

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása