A Bank utcánál disznók dideregnek

Képzelt riport egy belvárosi mangalicarohamról
Tompos Ádám
Tompos Ádám

2012. február 04., szombat 06:45
Mi történne akkor, ha a Szabadság téren megrendezett mangalicafesztiválon végigrohannának a kiállított disznók? Megpróbáltuk modellezni, és utánajártunk annak is, honnan ered az a mítosz, hogy a mangalica húsa kevesebb koleszterint tartalmaz.
Hirdetés

Eredeti, ősmagyar, lávakövön sült mangalica-hotdog. Néhány éve a Kálvin téren láttam ezt a feliratot egy krampampulis és egy langallós fabódé között, és azóta várom, hogy valahol felbukkanjon újra, mert sokan egyszerűen nem hiszik el, hogy ez igaz. Ezért is vártam a mangalicafesztivált, hogy hátha itt felbukkan ez a gasztronómiai paradoxon, de sajnos ez nem jött be. Volt viszont annyi minden más, hogy nem is hiányoltam. Eleve: új a helyszín, ugye. Nem mondom, megvolt a hangulata annak is, hogy a Vajdahunyad várában sercegett a kolbász, na de a Szabadság tér sokkal praktikusabb és mókásabb.

Didergő malacok

Praktikusabb, mert ahogy a szervezők írják: kinőtték a Városligetet. Na de ott a másik szempont, ami valószínűleg nem csak az én fantáziámat indítja be, mivel rajtam kívül mások is a Bank utca felől közelítették meg a rendezvényt, és ha emberi számítás szerint átsiklott a tekintetük a vásári csecsebecséken (viaszból formázott izék, bőrből készült bigyók), akkor az első dolog, amit megláttak, egy karám volt, közvetlenül a Magyar Nemzeti Bank épülete előtt. Természetesen mangalicák röfögtek benne dideregve: vörös szőrűek, fecskehasúak és szőkék. A tenyésztő remek dramaturgiai érzékéről tanúskodik, hogy az utolsó részbe tette a háromhetes kicsinyeket és az anyakocát, úgyhogy a göndörödő szőrű kismalacok láttán mindenki megjegyezte a maga nyelvén: hogy olyan édesek és szegények biztosan fáznak.

Ha

Rendben is van ez, ahogy abban sincs semmi új, hogy a cukiság meglepő dolgokat csal elő mindenkiből. Egy turista például a karám falát ütögetve hívogatta a röfiket, más pedig azon morfondírozott el, hogy mi lenne, ha kiengednék őket. Ezen elgondolkodtam én is: mekkora ramazurit csapna ez a pár disznó itt a Belváros éléskamrájában – ez ugyanis a fesztivál neve. Teszem azt, megindulnak a fekete fecskehasúak, és nem törődve a hideg miatt az arcukat sállal fedő, és ezzel nindzsaszerűvé változott biztonsági őrökkel, felborítják a parázs felett forgatott, nyársra tűzött társaikat, merő szolidaritásból persze. Aztán dacolva azzal, hogy kicsit megpörkölődött a szőrük, elvágtatnának a régi tévészékház felé, majd megállnának, és elkezdenének hemperegni a homokozóban felállított mozdonyok között. A szőkéknek pedig a kiloccsant krampampuli, az amerikai követséggel szemben árult „csajszis” forralt bor (egy deci gyümölcstea gyengíti) ejtene foltot a bundáján, és talán ők is elcsodálkoznának azon, hogy Ronald Reagan szobrát hogy eltüntették egy bőrdíszműves mögött. A kicsik mondjuk azt a sort választanák, ahol szinte nem is lehet mást kapni, nagyjából ugyanazon az áron, mint mangalicakolbászt, töpörtyűkrémet, sonkát. Visítozásukkal talán azt a hidegvérű angol látogatót is felbosszantanák, aki udvariasan tiltakozott, hogy ó, nem, ő már nem kér az éppen megkóstoltnál csípősebb kolbászt. A vörösök más utat választanának. Ők a mézes, bodzaszörpös, bivalygomolyás, birsalmagrogos, kecsketejszappanos, padlizsánkrémes, népmesés, zsíroskenyeres (300 forint egy szelet amúgy) standokon huligánkodnának végig visítva, lehet, hogy még a szovjet emlékműnél felállított kordonokkal is elbánnának.

Itt egyébként már péntek délelőtt is lehetett kapni mangalicából készült meleg ételt. A sült tarja legalábbis gőzölgött, viszont a mellé kínált almapaprika, kovászos uborka vagy a savanyú káposzta még fagyos volt, és nézve a szükségállapottal riogató időjárás-jelentéseket, nem is vagyok benne biztos, hogy fel fognak engedni a fesztivál végéig. De úgyis a hús a lényeg: ugyan nem tudnám íz alapján felismerni a mangalicát, és úgy megkülönböztetni, mint mondjuk a marhától a csirkét, a gyorstesztből két dolgot így is sikerült megtanulnom. Az első, hogy nagyon finom, a másik pedig, hogy nem kell hitetlenkedve nézni az evéshez adott műanyag kést és villát, a mangalicatarja olyan puha, mint a vaj.

Dr. Mangalica

Bevallom, egészen addig nem akartam feszegetni azt a kérdést, hogy valóban kevesebb koleszterin van-e a mangalicában, amíg meg nem láttam egy standot rajta a következő felirattal: Dr. Mangalica. A név ugyanis a békésszentandrási Olasz Imrét takarja, aki háziorvosi praktizálás mellett tenyészti az állatokat, jelenleg 300 kocája van. Ő adja meg a választ arra a kérdésre, hogy miért alakult ki a mítosza annak, hogy a mangalicának alacsony a koleszterintartalma: a telítetlen zsírsavak miatt, amelyek segítenek rendben tartani a szervezet koleszterin-háztartását. Elmeséli, hogy szigorúan rideg körülmények között, villanypásztorral tartja állatait, amelyek turkálnak a földben, és megesznek szinte mindent: csigát, tücsköt, bogarat. A génkezelt szójára, az antibiotikumra és a tartósítószerekre Hippokratész nyomán vallott elvei miatt is nemet mond.

Magyar Krisztián, az Ízműves Magyar Húsmanufaktúra vezetője pedig egyenesen a mangalicatartás lényegének tartja a takarmányozást. Korábban maga is foglalkozott tartással, ma már teljesen a feldolgozásra álltak rá cégével, és tapasztalata szerint hiába drágább a göndör szőrű fajtából készült húsa (nem véletlen: arányában jóval kevesebb hús nyerhető egy mangalicából, mint egy átlagos disznóból, körülbelül harmadannyi), mégis egyre több vevő fordul a mennyiség helyett a minőségi készítmények felé.

Na de hogy néz ki ez a fordulás? Hát például pont így: „a rendezvény igazi értéke egyfajta fair trade mozgalom beindítása, amely eddig nem volt jellemző a hazai fesztiválok körében” – áll a hivatalos weboldalán a fesztiválnak, vagyis itt tulajdonképpen mindenhol a termelőtől vásárolunk. És ahogy az fentebb, a képzelt mangalicaroham leírásából kiderült, nem csak húsos standok vannak a Szabadság téren – ha ez lenne, akkor most egy közönséges piacról kéne írnom. Arra pedig sokkal kevesebb ember menne ki, és így, a kolbász és a töpörtyűkrém apropóján tulajdonképpen nem más jött létre, mint egy pöpec kis országimázsosdi. Népi és urbánus, 2 in 1.

Címkék

Előző cikk

A halálközeli élmény mindent megváltoztatott + Videó
A halálközeli élmény mindent megváltoztatott + Videó 2012. január 28. , szombat 15:22

Következő cikk

Éhségmenet: „királyság lenne most egy felvonulók kérték” + Videó
Éhségmenet: „királyság lenne most egy felvonulók kérték” + Videó 2012. február 09. , csütörtök 09:12
Hirdetés

Hasonló tartalmak

MNO vezető hírek

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Időpont
2012
05
25
Megye
Város
Mozi
KERESÉS

Fülbevaló

MNO videók