A csúcson vannak a katonáink

Bertók T. László

2012. május 19., szombat 20:30
Egy századnyi magyar katona, az afganisztáni misszió immár sokadik váltásának indulására kaptunk meghívást. Arra számítottunk, hogy a legendás Hair musical hangulata fog visszaköszönni az induláskor, és bár senki sem felmálházva, nótával masírozott a gép felé, a többi körülmény azért némileg hasonlított. És persze vidámabb volt.

Dübörögve bőgött fel a – némi képzelőerővel óriási, dundi galambnak látszó – szürke Boeing C–17A Globemaster stratégiai szállító repülőgép négy hatalmas hajtóműve. Morgott, süvöltött egy ideig a négy, egyenként is akkora hajtómű, amelynek gondolájában simán elférne akár egy autóbusz is. Lomhán mozdult, lassan kigördült a kifutó hosszú betoncsíkjára, amelyen egyébként viharos szél tombolt. A gépmadarat, amelynek alakja úgy aránylik a polgári utasszállítók többségéhez, mint szumóbirkózó a kosárlabda-játékoshoz, ez nem zavarta. Súlyos ormótlanságát meghazudtolva könnyedén futott neki, majd meredek szögben emelkedett az ég felé, hogy Afganisztánba röpítsen egy századnyi magyar és egy szakasznyi amerikai katonát Ohio államból. Fiatalembereket, családapákat, akiknek vállán reggel még búcsúzó kedvesek törölgették könnycseppjeiket, akiknek málháiban kislányaik kabalababái bújtak meg.

Exkluzív MNO Videó: Katonáink elrepültek Afganisztánba
Exkluzív MNO Videó: Katonáink elrepültek Afganisztánba

A háborús övezetbe érkezést már az jelezte a nem kimondottan business class osztályokra emlékeztető módon utazó katonák számára, hogy az afgán légtérbe érve a gépszemélyzet előírás szerint felvette a repeszálló mellényeket. Az öt és fél órás repülés végén a landolás izgalmát tovább fokozta, hogy éjszakai, éjjellátó szemüvegekkel, fények nélküli taktikai leszállást hajtottak végre. A gép határozott zökkenéssel ért földet a Mazar-e Sharif-i NATO-bázis kifutóján, majd rövid gurulás után a német légierő már jól ismert autóbuszai várták a gépből kilépő magyar és amerikai egyenruhásokat.

A magyar felségjelű, de több nemzet által használt modern C–17-es szállítógépen utazók egyrészt az Afgán Nemzeti Hadsereg Baghlan tartományban állomásozó lövészkatonáit kiképző MH Műveleti Tanácsadó és Összekötő Csoport (OMLT) nyolcadik váltásának magyar és amerikai tagjai. Másrészt a Mi–17-es Légi Tanácsadó Csoport (Mi–17 AAT) harmadik és a Mi–35-ös Légi Kiképzéstámogató Csoport (Mi–35 AMT) hetedik váltása foglalt helyet.

Legtöbbjük nem először vállal afganisztáni missziót, jóllehet többségük családos ember. Bár a szeretteiktől való négy-hat hónapos távollét igencsak próbára teszi a fiatal apákat, motivációjuk azonban erős – mondta Koller József ezredes, az afgán harcihelikopter-pilóták kiképzését vállaló OMLT parancsnoka. Egyrészt szerepet játszik a magyar mércével jelentősnek mondható jövedelem, ami a misszióban való részvételért jár. Ezek a jövedelmek általában „helyrebillentik” a hivatásos katonák anyagi helyzetét, nem véletlen, hogy tolongás van a jelentkezéseknél. A másik, ennél sokkal fontosabb motiváció a szakmai megméretés lehetősége. A többség akkor is inkább a missziót választaná, ha idehaza ugyanazt a fizetést kapná – állítja meggyőződéssel a parancsnok. Egy katonának, aki hivatásának tekinti, amit csinál, olyan egy éles bevetés, mint színésznek a színpad. Ha egy színész mindig csak próbálna, de soha sem léphetne közönség elé, vajon nem érezné értelmetlennek a munkáját? A katonának is szüksége van rá, már csak az önbecsülés okán is, hogy megméresse magát igazán éles, férfit próbáló helyzetekben.

Pillanatnyilag 50 ország közel 130 ezer katonája szolgál az afganisztáni ISAF-misszióban. A NATO az ENSZ Biztonsági Tanácsa mandátuma alapján tevékenykedik az országban. A Magyar Honvédség válságreagáló és béketámogató műveletekben részt vevő állományának csaknem 50 százaléka az afganisztáni hadszíntéren teljesít szolgálatot, ami 340 főt jelent. 2012 áprilisában az afgán biztonsági erők létszáma elérte a 340 ezer főt. A Magyar Honvédség fő célja, hogy kiképezzék és felkészítsék az afgán hadsereget, hogy az afgán kormány képes legyen önállóan fenntartani a biztonságot az országban.

Az afgán pilóták felkészültsége változatos, eddig amerikaiak és olaszok képezték őket. Belőlük kell igazi Mi–24-es harcigép-pilótát faragni. Azért a magyaroknak, mert úgy alakult, hogy az afgán légierő számára ugyanolyan jól bevált orosz Mi–24-eseket vásároltak, mint amilyeneket a Magyar Honvédség légiereje használ. A szolnoki légibázishoz tartozó kiképzőpilóták és a velük utazó műszaki személyzet tehát jól ismeri az adott géptípust, amelynek korábbi változatai már a Szovjetunió afganisztáni háborújában is eredményesen harcoltak – szovjet oldalon.


Ugyanez a helyzet a másik, Mi–17-es Légi Tanácsadó Csoporttal, amelynek tagjai szintén Szolnokról indultak Afganisztánba, egész pontosan a nyugat-afganisztáni Herat tartományban található Shindand repülőtérre. A feladatuk csak annyiban különbözik társaikétól, amennyiben a szállítóhelikopter funkciója más a hadműveleti területen. Oláh Gábor ezredes nem tartja valószínűnek – bár teljesen kizárni sem lehet –, hogy kiképzési repülés során rálőjenek a gépre, de mint mondja, olyan területek felett végzik a repüléseket a tábortól mintegy száz kilométeres körzetben, ahol alapvetően biztonság van.

A tatai lövészdandár katonájának, Baricza Gergely főtörzsőrmesternek mindez már nem újdonság. Ő harmadszor vesz rész afganisztáni kiküldetésben, mert elmondása szerint egyszerűen szereti a hivatását. A gyermekétől való elválás volt neki is a legnehezebb, de azt mondja, megértik otthon, hogy apának ez a munkája. Már nem izgul, tudja, mire kell számítania. Nehéz lesz, hogy a táborban szinte nincsen „intim szféra”, folyamatosan egy bajtárssal lesz összezárva hónapokon keresztül, elvonulni nemigen lehet, alig lesz rá idő. Bár már-már otthonosan mozog az rettentően száraz és meleg országban, a legfurcsábbnak mégis az afgánok vicces szokásait tartja: azt, amikor két afgán férfi (megesett, hogy egy kiképzőtiszt és a kiképzendő katona) kézen fogva mászkál a táborban, mert náluk természetes, hogy így fejezik ki baráti érzéseiket. Sőt, még meg is csókolják azt, akit kedvelnek. Mindez náluk a férfibarátság kifejeződése, amit mi erősen félreértenénk – mondja nevetve.

A számunkra furcsaságok sorát csak gyarapítja egy másik történet, ami egy magas rangú, de a szokások súlyát illetően tájékozatlan nyugati katonanővel esett meg: az afgán tisztek úgy dobták ki a tárgyalásról, mint máshol a macskát szokás, mondván egy nőnek a férfiak körében semmi keresnivalója. Pedig mellesleg a hölgy katonai rangja és beosztása alapján magasan a férfiak fölött állt.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés