Bucsy Levente
Bucsy Levente

Ha valaki – beülve egy helyre – Jézusról magyarul beszélő brazilokkal találkozik, egész nyugodtan álljon velük szóba és ne zavarja el őket, mert nem harapnak, de még csak nem is egy ismeretlen bizniszszekta képviselői. Őket bizony a Magyar Katolikus Egyház hívta ide két esztendeje. Egyébként fel lehet belőlük készülni, hisz ott vannak a Facebookon is; aki nem bízná a véletlenre a velük való találkozást, április 22-én az I. kerületben – szintén nem emberevő – cserkészek látják őket vendégül, és bárkit, aki betér. Készületben saját alkalmi kávézójuk most vasárnapi megnyitója (HungaRIO) előtt mesélték el az MNO-nak, hogyan élik az életüket katolikus misszionáriusként fiatalosan, lendületesen, tisztán, de bulikkal és szórakozva is. Ja, és még egy: nincs tabutéma, nehéz őket sarokba szorítani még a legkényesebb témákkal is.

Magyarország missziós terület

A II. vatikáni zsinat 1965. december 7-én fogadta el Ad gentes kezdetű határozatát, melynek szellemisége szerint VI. Pál és II. János Pál pápa is azt hangsúlyozta, az egész öreg kontinensnek szüksége van az újraevangelizálásra, nem országoknak, hanem „kulturális és társadalmi közegeknek”. Az új évezred missziós munkáját jelentős részben nem nagy múltú, keresztény államokból származó emberek végzik, hanem éppen olyan területekről, ahol fiatalabb, frissebb a kereszténység. Magyarország sem földrajzi értelemben missziós terület. „De az egyházi élet különböző szektoraiban nagyon is sokszor találkozunk olyan emberekkel, akik számára a kereszténység már nem jelent élő vallást, hanem a legjobb esetben is csak egy letűnt civilizáció maradványait, vagy szép szokások összességét.”

(Német László – pap, tanár)

– 2009. október 15-én érkeztünk ide, igaz, nem egyszerre – kezdte az „ötök” vezetője, Joicy szinte makulátlan magyarsággal. Ő érettségi után azonnal csatlakozott a ma már 30 éves Brazil Katolikus Shalom Közösséghez. Ennek a „shalomnak”, mint ezt gyorsan leszögezi, nincs köze a zsidó valláshoz, az elnevezéssel az alapító a szó jelentéséhez nyúlt vissza: béke – a zsidók ugyanis Jézus korában így köszöntötték egymást, nem egy sima sziával vagy hasonlóval. – Moysés de Azevedo Filho 22 éves korában alapította a közösséget, de jó sok idő eltelt, míg végre elismert, úgymond „laikus”, tehát nem papi vagy szerzetesi katolikus kezdeményezés lettünk. 2007-ben hallhatott először a Shalom közösségről a pápa, majd 2008-ban, amikor Brazíliába jött, már komolyan érdeklődött, és már másodszor találkozott „Mózessel” – mondta Joicy. Mózes elgondolása az volt, hogy mivel sok fiatal idegenkedik a templomba járástól, egy szendvicsházat nyit Fortalezában, értékes találkozóhelyet teremtve azoknak, akik nyitottak „valami több” felé is, mint egy kis evés-ivás.

A magyar katolikus egyház nem a Vatikánon keresztül talált rá a közösségre, hanem egy Rómában élő shalomos pap mesélt róla Erdő Péternek, majd miután feltérképezte az Esztergom–Budapesti Főegyházmegyét, úgy látta a legjobbnak, ha a magyar fővárosban is megtelepszik egy 5 fős alakulat.

Brazil katolikusok

A világon a legtöbb katolikus Brazíliában él, a csaknem 200 milliós népesség 74 százaléka vallja magát e valláshoz tartozónak. A felszentelt papok száma nem számít soknak (13 ezer körül), viszont igen intenzíven bevonják a világiakat az egyházi feladatok szervezésébe. Rengeteg az úgynevezett „karizmatikus” munkatárs.

– Én a főnökömmel megbeszéltem, hogy két évig távol leszek – kapcsolódott a két éve mérnök-informatikusként egyetemet végzett, aztán pedig a szakmájában munkába is álló Rafael, aki társaival együtt a hazánkba érkezéskor nagy vehemenciával vetette magát a magyar nyelv megismerésébe, de nem a hagyományos eszközökkel. – Igaz ugyan, hogy jártunk nyelviskolába, de jártunk családokhoz, játszottunk gyerekekkel, és akivel csak találkoztunk, beszélgettünk.

Rafael – négy társától eltérően – nem tette föl az életét a Shalom ügyére, két év elteltével, tehát nyáron a „külszolgálat” véget ér számára. A másik négy „küldött” tagja a Shalomon belüli, úgynevezett Életközösségnek, ők – mindent hátrahagyva – körülbelül 3 ezren járják a világot, életükkel, fiatalként tanúságot téve. Oda mennek, ahová küldik őket. A „Szövetség Közösség”-esek, mint Rafael is, a saját munkája során, a maga környezetében próbál „kovász” lenni. A Shalomon belüli két részvételi forma – éppen a hatás sokszínűsége miatt – nem összemérhető.

Hogy a beszélgetések során mit tapasztaltak a vallásosság területén az otthon látottakhoz képest, a szintén érettségi után elköteleződő, szépséges Carolina ezt mondja:

Lapozzon tovább!