Bucsy Levente
Bucsy Levente

Almásy László felfedező éppen tipikus példája azon 20. századi magyar nagyságoknak, akinek a megítélését, a közbeszédben elfoglalt szerepét igencsak rendbe kellene tenni. Ennek volt mérföldköve egy emléktábla-avatás egykori budai lakóhelyének falán, a Bartók Béla út 29. szám alatt, a Bertalan Lajos utcai villamosmegállónál.

 

– Almásy Lászlót Afrika felfedezésének célja vezérelte, a II. világháborúban még Rommel seregébe is beállt szolgálni, hogy folytathassa a munkát. Ott aztán kitüntették, és a kapott egyenruha sodorta bajba először, amikor hazatért; lakásában zsidókat rejtegetett, és éppen ez a család jelentette föl – elevenítette fel a világhírű felfedező és vadászpilóta egyik balsorsú történetét Kupper András XI. kerületi alpolgármester. A történetet hitelesíti a Budapest ostromát a Bartók Béla út 29. alatt átélt egyik szemtanú is, aki az MNO-nak alátámasztotta, hogy Almásy nem ritkán német egyenruhájával bújtatta sikerrel a házban a zsidókat. Kupper elmondta azt is, hogy ez az út nem viselte mindig Bartók Béla nevét. – Amikor Almásy László itt lakott, még Horthy Miklós útnak hívták. Vannak, akik vissza akarják nevezni, de ezt nem szabad elvenni Bartóktól. Ma arra emlékezünk, hogy lehet politikától függetlenül tisztességesen dolgozni tudósként, felfedezőként – zárta szavait.


Az emléktábla állításában anyagilag segítő Afrikai Magyar Egyesület vezetője, Balogh Sándor az Afrika mint „fekete kontinens”, az „éhező gyerekek és a sivatag földje” képet igyekezett árnyalni. „Ma már egy befektetési célpont, színes kontinens, és rengeteg magyar emlék van Afrikában, legutóbb egy hasonló emléktáblát avattunk Madagaszkáron Benyovszky Móric tiszteletére” – fogalmazott. Utána Szliman Ahmed következett, aki a Szahara Kulturális Egyesületet vezeti, végül pedig Czigler Klára, a Magyar Repüléstörténeti Társaság képviseletében részletesen ismertette Almásy László élettörténetét.

 

Nyelvészzseni, kalandor, kereskedő

Almásy László Ede 1895. augusztus 22-én született a ma Ausztriához tartozó Borostyánkőn. Nagyapja, Almásy Ede a Magyar Földrajzi Társaság egyik alapítója, édesapja, Almásy György Ázsia-kutató volt. A család azon ágához tartozott, amely nem volt jogosult a grófi cím viselésére. A könyvek szerelmese volt, ezért csak vizsgázni járt be a kőszegi bencés gimnáziumba. A repüléshez a madarak csodálatán keresztül került közel, és egy 1909-es újságcikk alapján meg is építette első vitorlázórepülőjét – 10 métert zuhant vele, de bordatöréssel megúszta. Hihetetlen nyelvzseni volt, a német, az olasz, a spanyol, a francia és az arab nyelven kívül angolul is kiválóan tudott, 1911-től London mellett folytatott tanulmányokat, ahol rengeteg könyvön és elbeszélésen keresztül beleszerelmesedett Afrikába és ott ismerkedett meg a cserkészmozgalommal is.

Az I. világháborúban az orosz fronton elképesztően veszélyes hadműveletekben vett részt, megfigyelőtiszti, majd hadnagyi fokozatban, pilótaként. 1922-től a Steyr cég alkalmazottjaként értékesített automobilokat, így jutott el Afrikába is. Sógorával, Esterházy Antallal járatlan utakon 3000 kilométert tett meg. (Autóversenyeket is nyert Almásy a Steyr színeiben...) Kisvártatva elhivatottsága odáig vitte, hogy megalapította Egyiptomban a sportrepülést.

Első felfedezését 1932. május 1-jén tette (Zarzura-oázis), az eseményt keréknyomai hitelesítették. Ennek híre világszerte elterjedt. Majd Almásy fedezte fel az első színes barlangrajzokat, az „úszó embereket”. Számos térképészeti megbízást teljesített, valamint kereskedett repülőgépekkel is.

A II. világháborúban egy, „a sivatagot jól ismerő” pilótát kerestek a németek, Almásy személyében meg is találták. Furfangosságáról árulkodó tetteiért Vaskereszttel tüntette ki a német hadsereg. Hazatérése után arra kérték, írja le élményeit, de a Rommel seregénél Líbiában című munkát is felhasználták ellene, amikor perbe fogták „háborús és népellenes cselekményekért”. Miután kiszabadult, 1947-ben újra letartóztatták, de ekkor is kiterjedt kapcsolatrendszerének köszönhette, hogy ki tudott menekülni. 1949-ben megdöntötte a távolsági repülés világcsúcsát Párizsból Kairó felé menet.

1951-ben vérhasban hunyt el, miután halálos ágyán értesült, hogy kinevezték az Egyiptomi Sivatagkutató Intézet igazgatójává. Salzburgban helyezték örök nyugalomra. A Bartók Béla úti lakás ma mecsetként működik.