Titkos útra készült Horthy István – ezért kellett meghalnia? + Videó

Bertók T. László

2012. április 28., szombat 06:00
Máig nem tisztázott, hogy Horthy István kormányzóhelyettes halála mögött légi baleset vagy merénylet állt-e. Míg a hivatalos verziónak számító első álláspontot inkább a repülésügyi szakértők képviselik, addig a másodikat özvegye, Edelsheim-Gyulai Ilona grófnő vallja teljes meggyőződéssel. Az MNO-nak adott interjúban egy merőben új, de fontos momentumot tár elénk a kormányzóhelyettes által tervezett titkos repülésről.

Mielőtt erre rátérnénk, érdemes számba venni a tényeket. A hivatalos verzió szerint a huszonötödik, egyben utolsó harci bevetésére – közelfelderítők kísérésére – induló Horthy István tartalékos főhadnagy 1943. augusztus 20-án reggel 5.30-kor, közvetlenül felszállás után egy erősen szűkített fordulót hajtott végre 300 méteren, majd V–421-es lajstromjelű gépe „megcsúszott” és a földnek csapódott.

Az olasz Reggiane 2000 Falco (Héja) vadászrepülőgép a Seversky P 35 rossz „koppintása” volt. A gép előtörténete, hogy az olasz légierőnek sürgősen szüksége volt egy korszerű vadászrepülőgépre. Mivel azonban egy jó gép kifejlesztése időigényes és költséges dolog, a „semleges” Svédország közreműködésével megkaparintottak egy példányt az amerikai gépből. A gépet Olaszországban darabjaira szedték szét, majd alkatrészeit tökéletesen lemásolták. Csakhogy amikor a próbarepülések elkezdődtek, kiderült, hogy a szárny bordái közé épített üzemanyagtartályok a tömítéseknél eresztenek. Tudniillik mindent le tudott másolni az olasz ipar, csak azt a tömítőgumit nem, ami ellenáll a benzin oldó hatásának. Nem ismerték a kémiai összetételét. A mérnökök ekkor siettükben úgy határoztak, nem bajlódnak a szárnyba épített tartályokkal, inkább elhelyezik az üzemanyagot a géptörzsben egy hagyományos acéltartályban. A veszélyes szivárgás problémája így megszűnt ugyan, de keletkezett egy új gond: a rövid törzsű, zömök gép súlyelosztása megváltozott, repülőtulajdonságai jelentősen romlottak.

Ráadásul a magyar megrendelésre gyártott gépekbe a rendelés szerint páncélozott ülések kerültek, hogy védjék a pilótát a hátulról jövő lövedékektől. A nehéz páncéllemezek tovább rontottak a helyzeten: a gép orrnehézzé vált. A Héja a szűk fordulókban – kellő sebesség vagy vonóerő hiányában – hajlamossá vált az oldalirányú „megcsúszásra”. Ebből ki lehetett manőverezni a gépet, de ahhoz megfelelő magasság kellett. Szakemberek véleménye szerint a géptípus alapvetően alkalmatlan volt harci bevetése, amit Horthy István is osztott.

A kérdés az, hogy miért csúszott meg a kormányzóhelyettes gépe. A hivatalos, pilótatársai által is képviselt álláspont szerint a pilóta hibázott. E mellett szólhat, hogy felszállás előtt nem itta meg a kávéját, nem is reggelizett, ami talán figyelmetlenséghez vezetett. Az is elképzelhető, hogy a motornak egy egyszerű „kihagyása” okozhatta, hogy nem volt meg a szükséges vonóerő, a szárnyakon pedig a felhajtóerő.

Goebbels: Ez a fiú zsidóbarátabb, mint az apja

Ezzel az egyszerű magyarázattal szemben Horthy Istvánné közvetett bizonyítékok sorával támasztja alá a maga igazát, miszerint a németek által elkövetett merénylet volt.

A kormányzóhelyettes halála a németeknek mindenképpen érdekében állt, hiszen ismert volt angolbarátsága, kitűnő kapcsolatokat ápolt mind az angol miniszterelnökkel, mind az uralkodópárral. Özvegye szerint amerikai tartózkodása idején fontos kapcsolatokat épített ki az ottani felsőbb körökkel is. Mint arra édesapja, Horthy Miklós Emlékirataim című memoárjában is utal, „Fiam valóban a háború kezdetétől fogva olyan nagyra értékelte a szövetségesek emberben és anyagban fennálló fölényét, hogy Németország győzelmi esélyét kilátástalannak tartotta, s ezt a nézetét nagyon jól ismerték azok, akik megválasztották” (kormányzóhelyettesnek).

Németek végezhettek Horthy Istvánnal
Németek végezhettek Horthy Istvánnal

Megválasztásakor „számos üdvözlő köszöntés érkezett az országból és a baráti államokból, mindenekelőtt Olaszországból. Csak a hivatalos Németország hallgatott. Goebbels már február 4-én azt jegyezte fel naplójába, hogy fiam kormányzóhelyettessége „nagy szerencsétlenség”, mert ez a fiú „még inkább zsidóbarát, mint apja”. Ehhez hasonló, de ennél is rosszabb indulatú a február 20-i feljegyzése, amelyhez még hozzáfűzi: „Azonban tartózkodunk minden állásfoglalástól. Most nincs itt az ideje, hogy ilyen delikát kérdéssel foglalkozzunk. A háború utánra is hagynunk kell még valami tennivalót.” Ez a megjegyzése éppen eléggé érthető – fűzi hozzá az idézethez Horthy Miklós.

A suttogva elhangzó titkos terv

A kormányzóhelyettes a katasztrófa előtt három nap szabadságot töltött együtt feleségével Kijevben. Mint ahogy Ilona asszony apósának is megírta, és ma is elmondja, a német parancsnok felajánlotta ottani házát a számukra, míg ő távol volt. Utólag tudta meg, hogy a ház tele volt „poloskákkal”. Ma sem érti, hogyan lehettek olyan naívak, hogy ezt nem feltételezték ottlétükkor, hiszen korábban még a budai Vár béli kormányzói rezidencián is számítottak lehallgatásra.

Fotó: Székelyhidi Balázs / Magyar Nemzet

Az özvegy az MNO-nak elmondta: „férjem halála előtti éjszakán, Kijevben azt mondta nekem, hogy amint visszatér Magyarországra, magánrepülőgépével kerülő úton elrepül Angliába. Többet nem mondhat, jobb ha nem tudok a részletekről. Sőt, akár nyilvánosan el is ítélhetjük a tettét, ha kell. Apósom nem tudott róla, ebben biztos vagyok. Írt édesapjának egy levelet, amit én el is vittem.”


Gyanús jelek

Amikor Horthy István visszarepült Kijevből az alakulatához, a reptér szélén látott egy idegen sátrat németekkel. A sátor – hogy, hogy nem – pont az előző nap került oda. Tiszti szolgáját, bizonyos Gyurit küldte megtudni, kik ők és mi dolguk ott. Neki azt mondták, a reptért talaját jöttek vizsgálni, hogy alkalmas-e téli használatra. „Mindezt augusztusban! Mindez nem különös?” – teszi fel a költői kérdést Ilona asszony.

Mindez persze még nem bizonyítja, hogy meg is tudták rongálni a gépet, amely emiatt zuhant le. A magyar parancsnok, Csukás Kálmán is azt állította, hogy magyar szerelőkön kívül más nem férhetett a géphez.

Korábban megírtuk, hogy Hende Csaba honvédelmi miniszter támogatja a hetven éve repülőbalesetben hősi halált halt Horthy István emlékének ápolását. A miniszter a volt kormányzóhelyettes özvegyével való találkozóján bejelentette, hogy a honvédség szoborállítással és tudományos emléküléssel, illetve a szolnoki repülőmúzeum Horthy Istvánról való elnevezésével adózik a történelmi személyiség emléke előtt. >>>

Mészáros Rafaelnek hívták azt a katonát, aki távcsővel a kézben megfigyelte, hogy az egyik felszálló magyar gép oldalából lángok csaptak elő. Ő akkor azonnal rohant mindezt jelenteni, jelentése azonban különös mód eltűnt – mondja Horthyné, aki cáfolja azt a vélekedést is, hogy férje fáradt, netán másnapos lett volna, hiszen egyrészt nem ivott, másrészt a tiszti szolgájától szerzett információ szerint tiszttársaival együtt a bevetés előestéjén, 19-én korán nyugovóra tért. Férje gyakorlott pilóta volt, aki kijevi beszélgetésük során szóba hozta elégedetlenségét az olasz gépekkel kapcsolatban, mivel könnyen lecsúsznak. „Említette, hogy ez már vele is megtörtént, de szerencsére 4000 méteres magasságban volt, úgyhogy a gépen még úrrá lehetett. Aggódó megjegyzésemre azzal nyugtatott meg, hogy ebben a tekintetben a jövőben különösen óvatos lesz” – olvashatjuk az özvegy apósa által az Emlékirataimba beidézett korabeli írásában.

Kutatják az archívumokat

Figyelembe véve a nácikkal nem szimpatizáló, Magyarország háborúból való kiléptetésén tépelődő Horthy István terveit az angliai titkos útjával kapcsolatban, az erről folyó beszélgetés valószínű lehallgatását, a németek kíméletlen módszereit és a különös módon egy irányba mutató jeleket,  Horthy Istvánné meggyőződését nem lehet félresöpörni, még ha a lángokat Mészáros Rafaelen kívül más nem is látta.

Ifjabb Horthy István az MNO-nak megerősítette, hogy jelenleg több történész is kutatja a német archívumokat, bizonyítékot keresve arra, hogy édesapja ellen merénylet történt, mégpedig felsőbb utasításra. Édesanyjával együtt meggyőződése, hogy hamarosan meg is találják, és akkor már nem lehet többé azt mondani, hogy csak egy férjét gyászoló özvegyasszony állítja, hogy a férje halála politikai gyilkosság volt.

Az Edelsheim-Gyulai Ilonával, vitéz Horthy István kormányzóhelyettes özvegyével készült interjúnk teljes terjedelmében a Magyar Nemzet hétvégi számában, a Magazinban lesz olvasható. Az MNO-n a beszélgetésről készült videofelvételt folytatásokban, tematikus rendben tesszük közzé.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés