Az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred hat kivonuló egysége járja folyamatosan az országot. Naponta 6-8 feladatot hajtanak végre, vagyis ennyi döglött aknát, föld vagy víz alól előbukkanó lövedéket, bombát hatástalanítanak, területet mentesítenek. A bejelentések mintegy 10 százaléka vakriasztásnak bizonyul, ami érthető, hiszen egy földből előbukkanó rozsdás, hengeres fémtestet könnyű összetéveszteni egy légi bombával.

Életeket menthetnek a magyar tűzszerészek
Életeket menthetnek a magyar tűzszerészek

A bombák felismerése nagyon komoly szaktudást igényel, de még ez is kevés. Mint megbízott parancsnokuk, Szilágyi Zsolt alezredes kérdésünkre elmondta, ezek a katonák a hivatalos képzéseken felül fanatikusan képzik önmagukat. Többnyire szakosodnak is érdeklődési körük szerint (ki a légi bombákra, ki a tüzérségi lövedékekre), ennek ellenére úgy tartják, számukra minden egyes bomba más és más. Nem csak azért, mert nem lehet tudni, a föld alatt töltött évtizedek során a bennük lévő robbanószer milyen kémiai változásokon ment keresztül. Ha például víz jutott a fémtestbe, kristályosodhatott a robbanószer, amely ettől rendkívül érzékennyé válhatott a fizikai behatásokra. Ilyenkor elég egy rossz mozdulat…


Azt sem lehet tudni, hogy vajon miért nem robbant fel annak idején becsapódáskor. Ennek oka lehet akár egy apró gyártási hiba a gyújtószerkezetben, egy sorja, egy beszorult ütőszeg, amely megmozdításra robbanást idézhet elő. A tűzszerész számára a legkritikusabb pillanatok egyike az, amikor a földtől meg kell tisztítani a gyújtószerkezetet és azt ki kell emelni a bombából, miközben csak találgatni lehet, milyen állapotban van. Sokszor a lövedékek, bombák belül teljesen sértetlenek, a gyújtószerkezetet „fémtisztán” őrizte meg az ipari zsír. Hét évtized után is újnak néznek ki belülről, elvileg akár ismét bevethetők lennének – meséli az őrnagy.

Bombahibridek

Már csak azért sincs két egyforma bomba, mert nemritkán előfordult, hogy szovjet bombára német gyújtószerkezetet szereltek, vagy fordítva. A háború végén már mindennel harcoltak, mindent összekombináltak, ami csak a katonák keze ügyébe került, legyen az saját vagy zsákmányolt hadianyag. Óriási szakértelem és rutin kell az egyes részek beazonosításához.

A leggyakrabban felbukkanó világháborús robbanószer a 82 milliméteres szovjet aknavetőgránát, amely egy 275 milliméter hosszú, csepp alakú öntött acél robbanótest, a végén stabilizátorszárnyakkal. Ezek többnyire a földfelszín közeléből kerülnek elő, mint ahogy a másik gyakori lelet a szovjet kézigránát is. A magyar tűzszerészek által hatástalanított legnagyobb robbanószerkezet ellenben egy egytonnás amerikai légibomba volt, amelyet a Lágymányosi híd mellől, a Duna medréből emeltek ki (a bombázók alighanem a déli összekötő vasúti híd lerombolására szánták, szerencsére eredménytelenül).

Az idevágó kormányrendelet értelmében állampolgári kötelesség bármilyen földből vagy vízből előkerülő robbanószerkezetet a rendőrségnek vagy a területileg illetékes jegyzőnek jelenteni és a tűzszerészek kiérkezéséig érintetlenségét biztosítani. A tűzszerészek a robbanószer lelőhelye szerint osztályozzák a bejelentéseket, és körútjaikat úgy szervezik, hogy a lakott területen, főként közterületen lévő robbanószerkezeteket 48 órán belül hatástalanítsák.

Taposóaknáktól már nem kell tartani

Érdekes módon ma már nemigen találnak sem gyalogsági, sem páncélosok ellen telepített aknákat. Ennek az az oka, hogy a harcok során elaknásított területeket az 1960-as években, egy nagyszabású program keretében már mentesítették. Ebben az időben több milliót szedtek fel és hatástalanítottak. Időnként még ma is előbukkannak egy kupacban nagy mennyiségben lőszerek, amelyeket többnyire a visszavonulók ástak el, jóllehet a 70-es években az ismertté vált nagy lőszertemetőket már felszámolták.
Az, hogy a nagy mentesítési kampányok és az eseti bejelentések alapján azóta történő folyamatos „tisztogatás” ellenére nem csökken az előkerülő háborús lövedékek és bombák mennyisége, korábban a zöldmezős beruházások nagy számára, ma pedig a számos mélygarázsépítésre vezethető vissza. Ez utóbbiak építése során kerül elő az akár 8-10 méter mélységig a földbe fúródott légibombák sokasága, amelyek többsége 250-500 kilogramm robbanóanyagot tartalmaz. Ezek a rombolóbombák képesek akár háztömbök romba döntésére is. Volt olyan eset, hogy a markológép kanala nemes egyszerűséggel leharapta a gyújtószerkezetet – meséli az egyik tűzszerész, hozzáfűzve, hogy csak a csoda mentette meg a gépkezelő életét.  

A tűzszerészeknek a legtöbb gondjuk nem a bombákkal, hanem a lakossági engedetlenséggel, türelmetlenséggel és a katasztrófaturizmussal van. Amíg egy területet nem ürített ki a rendőrség maradéktalanul, a hatástalanítás nem kezdődhet el, és a fegyelmezetlenség miatt ez sokszor a percekben mérhető tényleges mentesítőmunkát órákra húzza el.

A legkorszerűbb eszközök birtokában

A tűzszerész-alakulat ma a piacon létező legkorszerűbb felszereléssel rendelkezik – állították azok a katonák, akik ezeket az eszközöket bemutatták az újságíróknak. Különösen a külföldi missziók követelik meg ezeket, hiszen a háborús körülmények között még kevésbé kiszámíthatók a robbanószerkezetek, különösen azok, amelyeket távirányítással hoznak üzembe.

A magyar katonák kétféle tűzszerész-védőruhát használnak. A könnyű, LDE típusút elsősorban gyalogsági aknák hatástalanításához használják, külföldi missziók során, a szó szerint „nehéz” védőruha (35 kg) az Irakból és Afganisztánból is jól ismert improvizált robbanószerkezetek ellen igyekszik megvédeni a viselőjét. „A tűzszerész legjobb barátja a távolság” – állítja a tűzszerészigazság, ezért az alakulat rendelkezik tűzszerészrobotokkal is, amelyek távirányítással közelítik meg és saját fegyverükkel hatástalanítják a legveszélyesebb robbanószerkezeteket. E masinák képesek a gyanús tárgyhoz kivinni azt a hordozható röntgenkészüléket, amellyel több száz méter távolságból is megállapítható, mi van a belsejében. Nagy jelentőséget tulajdonítanak a felderítő berendezéseknek, köztük a fémkereső műszereknek, amelyek akár 10 méteres mélységben is megtalálják a földbe fúródott bombát vagy az orvosi műszerekre emlékeztető, szálkamerás eszközöket, amelyekkel az improvizált robbanószerkezeteket lehet felderíteni azok megbontása nélkül. A robbanószer felderítésének legbarátságosabb és talán legérzékenyebb eszköze pedig a keresőkutya, amelyből 19 vizsgázott, minősített példány szolgál jelenleg az alakulatnál, elsősorban külföldi missziókban.