Néhány nappal ezelőtt segélykérő hívás érkezett Jászdózsáról. A vonal egyik végén Kanalas András cigány származású betanított munkás, a másikon Vajda Attila jogvédő, a Magyar Polgári Jogvédő Szolgálat vezetője. Kanalas feldúlva és kétségbeesve adta elő történetét: Jászdózsán vásárolt házukat a beköltözés előtti éjjelen ismeretlenek lakhatatlanná verték szét. Vissza már nincs hová menniük, pándi házuk már másé. A jászdózsai szétvert házba pedig nem költözhetnek, de ezek után nem is szeretnének. Két lakás közt félúton hajléktalanná váltak három gyerekükkel.

Éhezés vagy költözés

A család eddig Pándon, egy tizenkét éve maguk építette, ma már tehermentes „szocpolos” lakásban élt – tisztes szegénységben, de harmóniában a szomszédsággal. A negyven körüli házaspárnak sosem volt dolga a törvénnyel, sosem élt segélyből, eddig folyamatosan dolgoztak. Mindent elvállaltak, ami jutott nekik: a férfi segédmunkát építkezéseken, betanított munkákat kisüzemekben.

Jászdózsa - Utolérte a cigány családot az előítélet
Jászdózsa - Utolérte a cigány családot az előítélet

Csakhogy mára Pándon éppúgy mint az egész Tápióságban, kiveszett a nekik való munkalehetőség. Egy vállalkozó viszont, akinél korábban dolgoztak, állást ajánlott mindkettőjüknek Jászberényben, és ők szeretnék megragadni a lehetőséget. A férfi présgépen dolgozhatna, az asszony, Gabriella „meósként”. A pándi ház árából (1,8 millió forint) Jászberényben egy panelre se futná, ezért esett a választásuk az elöregedő, ugyanakkor rendezett, békés Jászdózsára, ahol mint utóbb megtudtuk, kétszáz olcsó ingatlan eladó. Találtak is egy faluszéli öreg, de összkomfortos házat lényegében telekáron, 900 ezerért – magyar szomszédokkal.   

Jászdózsa feldúlása

Jászdózsa 2300 lakosából mindössze 20 cigány származású. Többségük ide született, részei a faluközösségnek. Akad köztük, aki a polgárőrség tagja, együtt ünnepel a polgárőrség bálján a magyarokkal – magyarázza Gyenes László alpolgármester és polgárőr, bizonyítandó, hogy mennyire nem jellemző az itteniekre a rasszizmus. Ő mindenkit ismer a faluban. Vannak Erdélyből érkezett cigányok is – mondja –, akikkel szintén nincs gond, holott eleinte igencsak törték a magyart. Viszont szeretik a munkát, és ez a lényeg! Elfogadtatták magukat a falu népével – összegzi, amikor Szerencsés István polgármester veszi át tőle a szót.

A cigányellenes indulatokat nem is ők korbácsolták fel, hanem egyetlen család: az élettársi kapcsolatban élő F.-ék. Ők 2011 őszén – állami segédlettel – költöztek a Sándor utca 9/B. számú házba, úgy tudom Szolnokról – mondja, miközben elővesz egy neki és a képviselő-testületnek írt lakossági panaszos levelet, amelyet a Sándor, illetve Csillag utca huszonhét lakója írt alá. Itt többek között ez olvasható:
„A házban azóta már se villany, se víz, az emésztőgödör nyitva, a melléképülettel fűtenek. (…) azonnal felborították a környék nyugodt életkörülményeit, biztonságát. Fémhulladékot (és még sok mást) „gyűjtenek”, valószínűleg legnagyobb részét nem kérik el a tulajdonosától. A szomszédságot folyamatosan zaklatják kérincsélésükkel. Gyógyszereket, ruhát, ételt, pénzt stb. kunyerálnak. Ha kapnak, jó, de pár óra múlva ismét mennek újabb csomagért. Ha nem kapnak, akkor szitkozódnak, veszekednek” – olvasható a beadványban, amelyből megtudható, melyik volt az utolsó csepp, amelynél betelt a pohár. Március 14-én megérkezett F.-ékhez a rokonság, egy húg, sógornő, valamint öt gyerek. Négy nappal később felgyújtották az udvarukon álló méteres gazt, amelynek 4-5 méteres lángját a szél a szomszéd háza felé vitte. Víz hiányában a pöcegödörből mert vízzel locsolták, de a tüzet végül a tűzoltók fékezték meg. Mivel a tűzgyújtást a gyermekekre fogták, a hatóság nem tehetett semmit – olvasható a „gyerekeiket, értékeiket és saját biztonságukat féltő” környékbeliek levelében, melyben kérik az elöljárókat, hogy „a falu érdekében mozgassanak meg minden követ”.

Jogállami abszurd – a hatóság tehetetlen

A képviselő-testület március 22-én tárgyalta az ügyet. Az ülésre meghívott rendőr közölte: a lakóknak a rendőrséget is értesíteniük kellett volna. A panaszos levél alapján utólag megvizsgálják, hogy történt-e bűncselekmény – ígéri a jegyzőkönyv szerint –, de azt a rendőrség nem tudja megakadályozni, hogy bárki ingatlant vásároljon a településen. A polgármesteri hivatal sem tagadhatja meg a lakcímre való bejelentkezésüket.



Mindebből nyilván azt a következtetést vonhatták le egyes jászdózsaiak, hogy a rendőrségre nem számíthatnak mindaddig, míg bűncselekmény nem történik. Az antiszociális viselkedés és az együttélés szabályait semmibe vevő életmód pedig nem bűncselekmény, de még a gyújtogatás sem az, amennyiben a gyerekekre fogják. A polgármesteri hivatal sem tehet semmit a társadalmi normákat sértőkkel szemben.

A polgármesternél kivert biztosíték

Szerencsés István polgármester az erdélyi testvértelepülésről visszatérőben értesült arról, hogy F.-ék elvetették a sulykot a Sándor utcában. Még aznap este kiment a helyszínre, és szóváltásba keveredett F.-fel. F. ezek után, mintha mi sem történt volna, másnap megjelent a polgármester hivatalában, és pénzért kuncsorgott vonatjegyre. A polgármestert elöntötte a méreg, és – mint meséli – azt válaszolta, hogy üljön fel a biciklijére, a szél úgyis Szolnok felé fúj.

A csalódott cigány férfi gyorssegély nélkül is megoldotta valahogy a Szolnokra jutást, de bosszúból feljelentette Szerencsés Istvánt a rendőrségen azt állítva, hogy a polgármester magánlaksértést követett el, amikor az autója fényszórójával bevilágított az udvarába. F. minden képzeletet felülmúló arcátlansága tovább fokozta a cigányellenes hangulatot Jászdózsán.

Költözés mit sem sejtve

Ilyen légkörbe csöppent bele a mit sem sejtő Kanalas család. Amikor a lakcím-bejelentkezést intézték a hivatalban, az épp rendőrségi kihallgatásról visszaérkező polgármester érzékeltette velük, hogy nem fogadják itt őket szívesen. Nem értették ennek okát, de miután az iskolában nagyon kedvesen fogadták a két kisebbik lány bejelentkezését, és a szomszédok is udvariasan köszöntek, túltették magukat az önkormányzatnál tapasztaltakon.

Április másodikán reggel két teher- és egy személyautóval érkeztek reménybeli új otthonuk, a Vermek utca 6. elé. A házat szétverve találták. Bejárat felfeszítve, széttört ablakok törmelékei hevertek mindenütt. A fürdőszobában a csempe leverve, a vécécsésze széttörve, a kád megrongálva. A tetőről a cserép egy része ledobálva, a mennyezet kilyuggatva. A Jászberényről érkezett rendőrök helyszíneltek, kérdezősködtek, majd megállapították, hogy éjjel történt a ház szétverése, és azt ígérték, nyomozni fognak az elkövetők után.

Nem láttak, nem hallottak semmit

Az MNO munkatársai harmadnap jártak a helyszínen, Kanalasék társaságában. A kölcsönautóból kiszálló asszony és lányai elsírták magukat a sokkoló látvány hatására. Ekkor látták a szétvert házat másodjára. Az erősnek látszani igyekvő apa magába fojtotta keserűségét, de láthatóan küszködnie kellett a szemébe szökő könnycseppekkel, mialatt próbálta bemutatni stábunknak a romokat. A kereskedelmi szakközépiskolába járó, épp az érettségire készülő legidősebb lányt viselték meg legjobban a történtek – tudtuk meg az anyjától, miközben a lány megtörten sírdogált az autó mögött.

Nehezen hihető mesék

A rombolás mértéke alapján sejthető, hogy nagy lármával járhatott a ház szétverése, amit az éjszaka csendje csak felerősíthetett. A szomszédság elmondása szerint mégsem látott senki semmit. Aki hallott valamit furcsa zajt azon az éjjelen, elmondása szerint nem tulajdonított neki jelentőséget. A rendőröknek legalábbis ezt mondták.

Szerettük volna mi is megkérdezni a szomszédokat, de a jobb oldali szomszédasszony magából kikelve tessékelt ki bennünket az udvaráról. A szemközti szomszéd szerint egy órán keresztül ment a törés-zúzás, de ő azért nem nézett ki a lármára, mert – mint mondja – a Barátok közt ment a tévében, és a redőny is le volt húzva. A hátsó szomszéd ellenben őszintén bevallotta: ő bizony a teraszáról figyelte, amint három férfi bontja a házat, de benne sem merült fel, hogy netán bűncselekmény történik. Ezért nem hívta sem a rendőrséget, sem a polgárőrséget.

A lakhatatlanná tett ház tulajdonosai kétségbeesve próbáltak átmeneti helyet találni ingóságaiknak és hajlékot a közelgő éjszakára. A jászdózsai polgármester szállást ígért nekik a helyi panzióban, de Kanalasék nem akartak tovább maradni az ellenséges faluban.  

A jogvédő előrántja kardját

A sokáig külföldön élő (ezért magyarul akadozva beszélő), Algériában és Franciaországban is jogsegélyszolgálatot működtető Vajda Attila jogvédő elmondása szerint keresztényi könyörületesség alapján, munkadíj nélkül képviseli a rászorultak érdekeit. Ezúttal is hosszas telefonálás és különféle rendű és rangú hivatalosságokkal való, sokszor emelkedett, máskor nyájas hangú tárgyalás után végül a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal főigazgatójáig, Szokoli Erzsébetig jutott el, de beszélt Lengyel Gyöngyi kormánybiztossal is.

Makacsságának köszönhetően eredményes volt: elérte, hogy a bűncselekmény áldozatai a húsvéti ünnepeket a Tiszaligeti Turisztikai Szabadidőközpontban tölthették Szolnokon. Az ünnepek után azonban úgy tűnt, albérletet kell keresniük.

Vannak még csodák

Nem tudni, hogy a jogvédő harcosságának, vagy a hivatalos „potentátok” jóindulatának, netán mindkettőnek köszönhető-e, de végül megszületett a megoldás a család elhelyezésére. A kormányhivatal közbenjárására Szolnok város felajánlott a számukra egy kétszobás, lakótelepi önkormányzati lakást, ahová napokon belül beköltözhetnek. A városban lesz munka a számukra, így a Pándról való elköltözésük oka, a munkanélküliség is a múlté.

Ami pedig a legszebb a történetben, hogy a jászdózsai önkormányzat kész megvásárolni Kanalasék szétvert ingatlanát annyiért, amennyiért azt ők megvették, így nem lesz anyagi káruk. Szerencsés István polgármester elismeri, hogy bárki is követte el az előítélettől vezérelt, rasszista indítékú bűncselekményt, az az egész községre vet árnyékot. Ezt a csorbát Jászdózsa ki szeretné köszörülni. Szerinte ha nem a legrosszabb lélektani pillanatban érkeznek Jászdózsára Kanalasék, akkor minden másképp alakul. Persze ezt ki tudhatta?