A Drogambulancia Alapítvány és a miskolci Fiatalkorúak Regionális Büntetés-végrehajtási Intézet az Európai Uniós finanszírozású TÁMOP pályázati forrásból megkísérel hatvan elítéltet „felhozni arra a szintre, hogy képesek legyenek és akarjanak is a börtön falai között szakmát tanulni”.

Juhászné Ceglédi Tünde projektmenedzser, a háttérben Joó László BV. ezredes és Lengyel Anett szakmai vezető
Juhászné Ceglédi Tünde projektmenedzser,
a háttérben Joó László bv. ezredes és Lengyel Anett szakmai vezető

 

A miskolci intézménybe jórészt olyan 15-21 éves elítéltek kerülnek, akiket a szaknyelv összefoglalva „nehezen integrálható, veszélyeztetett fogvatartottak” néven emleget. Olyan fiatalok, akik egyénre szabott, szakszerű mentális és szellemi fejlesztés hiányában a hátralevő életüket – visszaesőként – kiszámíthatóan jórészt börtönökben fogják leélni. Ezt a kényszerpályát próbálják megtörni többek között e program segítségével.

Bűnismétlésre kárhoztatva

A borsodi megyeszékhelyen lévő börtönből szabadulók munkaerő-piaci reintegrációját számos dolog akadályozza; ilyen az alacsony iskolai végzettség, az elavult, vagy nem piacképes szakma, a beszűkült kapcsolati tőke és alacsony érdekérvényesítő képesség, a digitális kultúra és eszközhasználat alacsony szintje, a munkaerőpiac által elvárt alapkompetenciák, készségek hiánya.

Ugyanakkor Észak-Magyarországon a nyilvántartott álláskeresők aránya az aktív népességhez képest 21,5 százalék. Sejthető, hogy a munkára jelentkező tömegekből a munkáltatók nem a börtönviselteket mazsolázzák ki.

A jó szakma esélyt jelent

A börtönök egyik alapfeladata mégis, hogy megkíséreljék alap- és középfokú oktatások révén szakmához juttatni az elítélteket abban a reményben, hogy szabadulásuk után a bűnözés helyett munkából fognak megélni. Ebben érnek is el sikereket, hiszen mint azt Joó László bv. ezredes, az intézmény parancsnoka is elmondja, évente 35-en szereznek itt szakmunkás bizonyítványt, idén 60-an kezdték el a középiskolát, sőt akad olyan elítélt is, aki szabadulása után tér vissza letenni az utolsó vizsgáit. Sajnos azonban jelenleg nincs utókövetés, ezért nem lehet tudni, hogy mennyire sikerül ezzel a módszerrel jó adófizető polgárt varázsolni az ifjú bűnözőkből. Nagy kérdés, hogy a munkásfizetések minimálbér-kilátásai kellő vonzerőt jelentenek-e a rablással és lopással, mint önfenntartási alternatívával szemben?

 

A minimumszint alatt

A legsúlyosabb probléma mégsem ez. A fiatalkorúak börtönében, egy 100 fős mintán végzett pszichológiai felmérés tudományosan igazolta, hogy a fiatalkorú elítéltek zöme „szellemileg és mentálisan retardált”. Nem egyszerűen csak analfabéták, de intelligenciájuk is minden tekintetben mélyen átlag alatti. A szülői nevelés és példaadás teljes hiányára utal, hogy jellemzően olyan alapvető dolgokat is el kell nekik magyarázni, mint a zuhany használata, vagy a rendszeres tisztálkodás szükségessége – emlékeztet Joó László bv. ezredes, az intézmény parancsnoka. Ezek a fiatalok születésük pillanatában kényszerpályára kerültek, amely egyenesen a börtönkapuig vezet. Azokat a képességeket, kompetenciákat, ismereteket, morális mintákat, amelyeket a normális családokban felnövekvő gyerekek az első tizenöt év során elsajátítanak, ők a maguk közegében nem kaphattak meg, a börtön falai között pedig már meglehetősen nehéz ezeket pótolni. E fiatalok nem láttak más életutat, más viselkedési, konfliktuskezelési mintákat, mint a sokszor züllött, primitív szüleikét. Ahogy Lengyel Anett szakmai vezető, az alapítvány szakembere fogalmaz: aki csak a kalapácsot ismeri, mindent szögnek néz.


Átjutni a Rubiconon

A Kapaszkodó projekt segítségével azonban megkísérlik a lehetetlent, átformálni, megszabadítani rossz beidegződéseiktől e személyiségeket. Négy gyakorlott szociális munkás, egy pszichológus és egy fejlesztő pedagógus felméri majd hónapokon át tartó egyéni és csoportos foglalkozások keretében megpróbálja meg olyan szintig eljuttatni ezeket a kamaszkorú fiúkat és fiatal felnőtteket, hogy bevonhatók legyenek a szakképzésbe. A legnagyobb kihívást a motiváltság hiányának megszüntetése jelenti – tudtuk meg a szakmai vezetőtől, de amint mélyebbre jutnak el az önismereti beszélgetések során, kiderül, hogy minden fiatalnál más-más előzmények vezettek a börtönig. Még csak az sem mondható, hogy mindnyájan a mélyszegénységből kerültek ide. Közös azonban, hogy szomjazzák az odafigyelést, az emberi hangot, amit odahaza sosem kaptak meg. Gyakran maguk ismerik fel drámai módon, mikor és miért siklott félre az életük. És ez a változás első jele – mondja elfogódottan Lengyel Anett szakmai vezető, aki szerint a segítőknek csak az lehet a céljuk, hogy az elítéltek maguk találják meg a kivezető utat. Ami olykor sikerül. Ez ad erőt a programban résztvevő szakembereknek a folytatáshoz.