Ilyen a meteorológusszakma

Titkos küldetés – szondát repítettünk az égbe + Videók

Bárány Krisztián

2012. május 25., péntek 06:29
Akár egy titkos katonai támaszponton, Pestszentlőrinc határában is radarok pásztázzák az eget. Ufók helyett azonban – az időjárási viszonyokon túl – csak a repülők és a vándormadarak vonulását tudják követni a műszerek. Az OMSZ obszervatóriumában jártunk, ahol a meteorológusok közreműködésével az MNO 30 kilométeres magasságba repített egy kutatószondát.

Mielőtt megismernénk a filmünkben OMSZ-MNO 01. névre keresztelt szondánk eredményeit, fontos, hogy megtudjuk, miért is alapvető a megfigyelés a meteorológiában. Nagy József, az OMSZ Megfigyelési Főosztályának vezetője szerint a megfigyelés a meteorológia alapja. A légkör állapotát nem ismerve ugyanis nagyon nehéz lenne előrejelzést készíteni. A szakember szerint több száz éves hagyománya van már ennek a szakmának. Magyarországon az első mérések az 1840-es években történtek, az 1870-es években pedig itthon is megkezdődött a hálózatszerű mérés. A századfordulót követően tovább fejlődött a meteorológia tudománya. Ezekben az években vált szaktekintéllyé az obszervatórium névadója, Marczell György is. A meteorológus kezdeményezésére 1913. január elején, a mai obszervatórium területén szállt fel az égbe az első magyar műszeres léggömb. Közel száz esztendő alatt nagyban megváltozott a szakma, ahogy a szentlőrinci állomás is.

A 20. század nagyobb részében megbízott észlelőkben, papneveldékben, zárdákban, iskolákban dolgozó személyek látták el a meteorológiai tevékenységet. Az 1980-as évek végétől az emberi erőforrás felhasználása mellett azonban megjelent az automatizálás. A fő meteorológiai paramétereket napjainkban már automata mérőeszközök szolgáltatják és az emberi tevékenység visszaszorul alapvetően azokra a megfigyelési szakterületekre, amelyeknek az automatizálása vagy költséges, vagy nehezen megoldható. Az obszervatóriumban számos mérőeszköz van telepítve. A legalapvetőbb – a föld felszínéről indulva – a földfelszíni mérőhálózat egyik mérőállomása, ahol a fő meteorológiai paramétereket mérik. A következő tradicionális mérés a magaslégköri mérés, az úgynevezett rádiószondázás, a harmadik fontos eszköz pedig a radarállomás. A kertben több műholdvételre alkalmas antennát lehet látni, ezek a meteorológiai műholdak információit veszik folyamatosan és továbbítják a központba.


Tóth Zoltán légkörfizikus bemutatta az OMSZ napsugárzás-mérési obszervatóriumát is. A szakember úgy véli, a pestszentlőrincihez hasonlóan felszerelt bázis nagyon ritka a világon.

„Általában minden műszer a világ legjobb vagy az egyik legjobb műszere. Ez a sugárzásmérési platform, ezen a mérőtornyon gyakorlatilag mindent mérünk a Napból érkező elektromágneses sugárzásból. Az átlagember szempontjából hangsúlyos az ózon és az UV-sugárzás. Az UV-sugárzás nagy pontosságú mérése azért nagyon fontos, mert nagyon káros általában a bioszférára, így az emberi szervezetre is. Az ózontartalom pedig azért fontos, mert az ózon erősen befolyásolja azt, hogy a felszínre mekkora ultraibolya sugárzás érkezik.”



A rádiószonda felbocsátása előtt körülnéztünk az obszervatóriumban, így leltünk rá a Levegőkörnyezet-elemző Osztályon az úgynevezett „fáklyára”. Nagy József szerint a fáklyadiagram ipari balesetek esetén szolgáltathat  információkat a döntéshozó szervek felé. Ezek a modellek arra képesek, hogy a légkörben a szélmozgás-áthelyeződéseket és a szennyezőanyag-terjedést figyelembe véve előrevetítsék, hogy a kibocsátástól számítva bizonyos idő elteltével a szennyezőanyag mekkora távolságba, s milyen magasságba kerül a kibocsátási ponttól.

Fáklyadiagram - ipari katasztrófák előrejelzése esetén
Fáklyadiagram - ipari katasztrófák előrejelzése esetén


Túl a felhőkön – kezdődjön a szondakeresés

Ahogy azt az előző, időjárással foglalkozó írásunkban ígértük, igazi különlegességről számolhatunk most be. Marczell György nyomdokain lépkedve végigkövettük a modern, 21. századi rádiószonda felbocsátását, ami azért is különleges, mert a szakemberek ezt a feladatot nap mint nap, de éjszaka végzik. Az OMSZ munkatársai az MNO megkeresésére fényes nappal egy extra szondát eresztettek fel. Közös vizsgálatunk folyamatát és eredményeit megismerhetik legújabb filmünkből:

Titkos küldetés - szondát repítettünk az égbe
Titkos küldetés - szondát repítettünk az égbe
Megvizsgáltuk a légkört, jöjjenek az eredmények! A szonda által közölt értékeket Hadvári Marianna meteorológus elemezte az MNO-nak:

A szonda 103 perc alatt 33 kilométeres magasságot ért el, tehát másodpercenként kb. 5,3 métert emelkedett. A magaslégköri mérés kezdetén a földfelszín közelében 27 °C volt. 10 perccel a szonda indulása után, 3200 méteren már 0 °C alatt volt a hőmérséklet, és a szél is viharossá fokozódott. A hőmérséklet kvázi egyenletesen csökkent -58,2 fokig a 12 kilométeres magasságágban lévő troposzféráig. (1. kép)

A legalacsonyabban lévő felhő alapja 1400 méter körül volt, vastagabb felhőréteg volt még 2500 méteres magasságban. A troposzféra felett már nagyon száraz a levegő, a relatív nedvesség 0-hoz közelít, ezért ezen magasság felett már nincsenek felhők.

Végig északkeleti irányú szél fújt, ami aztán a szondát délnyugati irányba vitte, a mérés végén a szondánk amellett, hogy 33 kilométerig emelkedett, több mint 60 kilométert horizontálisan is elmozdult. (2. kép)

A legerősebb áramlás 28 kilométeres magasságban volt, megközelítette a 70 km/h-t. (3. kép)

 

Az első, időjárást vizsgáló kísérletünk tehát sikerrel járt. Az OMSZ-MNO 01-es szonda minden bizonnyal valahol már földet ért. A fizikaóra témái korábban sosem tudtak lekötni, de ez a délelőtt mégis emlékezetes marad mindannyiunknak. Egy valódi kísérleten vehettünk részt, ahol ismét tanulhattunk környezetünkről. A régi, szovjet típusú szondák megtalálói ezer forintot kaptak, ha beszolgáltatták a műszert, ma már a vitrinbe kerülhet az OMSZ-MNO 01.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés