Vérüket adják mások életéért + Videó

Bárány Krisztián

2012. június 14., csütörtök 18:00
A véradás sokak szerint az önzetlenségről szól. Három huszonéves véradóval beszélgettünk, akik kifejtették gondolataikat a véradók világnapján. Az MNO stábja egyiküket elkísérte az Országos Vérellátó Szolgálat központjába.

Egy bizonyos Karl Landsteinernek köszönhetjük a vércsoportok felfedezését. Az osztrák orvos 33 évesen írta be magát a történelembe, amiért jóval később, 1930-ban még Nobel-díjat is kapott. Landsteiner 1868. június 14-én született, ezért is az ő születésnapja a véradók ünnepe. Major János, a Magyar Vöröskereszt munkatársa az MNO-nak elmondta, ennek a napnak a fő célja az, hogy megemlékezzenek azokról a csendes hősökről, a véradókról, akik ezzel a társadalmi felelősségvállalással járulnak hozzá beteg embertársaiknak a gyógyulásához. Alapvetően nem felhívás, hanem köszönetnyilvánítás ez a nap – hangsúlyozta a Magyar Vöröskereszt véradás-szervezési szakmai vezetője.

„A Magyar Vöröskereszt véradás-szervezési tevékenységét 1939 óta végzi, a háború előszele, a konfliktushelyzet felismerése késztette arra a kormányt, hogy felkérje a Vöröskeresztet a tevékenység végzésére. 1959 óta térítésmentes a véradás, s azóta fejlesztettük tovább a tevékenységünket. 2000-től pedig az Országos Vérellátó Szolgálattal együttműködve végezzük ezt a tevékenységünket."







A biztonságos hazai vérellátáshoz évente 420–430 ezer egység vérre van szükség, Magyarországon egy év alatt közel 270–280 ezer ember járul hozzá mindehhez. Van olyan, aki többször ad vért. A szakember elmondta: tavaly több mint 2400 önkéntes adott vért a világnapon, hasonló számokban bíznak idén is. Természetesen az ország több pontján nap mint nap lehet vért adni. A Vöröskereszt naponta 1800 embert toboroz, az önkéntesek csendes hősök – hangsúlyozza Major János.

Nem tudhatjuk, nekünk vagy szeretteinknek mikor lesz rá szüksége

Fiatalokkal beszélgettünk a véradásról. Volt, akit a gimis óráról barátnője csábított iskolai véradásra, más azért vállalta az anonim donor szerepét, mert egészségügyi pályára készült, s ez volt az első, kíváncsi lépése a szakma felé. A kíváncsiskodás mellett azonban családi tragédiák vagy éppen csodák állhatnak a névtelen és csendes hősök önzetlen segítsége mögött.

Édesanyámnak rákos megbetegedése volt, többször műtötték, sokszor kapott vért. Ő sajnos nem adhat, helyette is próbálom meghálálni mások önzetlen segítségét.






Robi elmondta, azért is gondolta úgy 18 évesen, hogy elmegy vért adni, mert szeret másoknak, másokon segíteni. Úgy véli, hogy hosszú távon a rendszeres véradás jót tesz az egészségnek, hiszen így a szervezetet arra kényszerítjük, hogy fokozza a vér termelését.

A legtöbben úgy vannak vele, hogy más úgyis ad vért, így ezzel le is tudják a dolgot. Sajnos egy közeli hozzátartozó betegsége, sok esetben tragédia kell ahhoz, hogy ez a hozzáállás megváltozzon. Mindenesetre érdemes erről beszélni, elhívni barátainkat, mert sosem tudhatjuk, hogy ki kap rá az ízére…








Judit gyerekkori álma volt az orvosi szakma, az érettségi után azonban más pályát választott. Évente egyszer szokott vért adni, számára mindez azért is fontos, mert tudja, hogy így valóban segít másokon. A bátor egyetemistát az MNO stábja elkísérte az Országos Vérellátó Szolgálat központjába.

Adj vért és ments meg három életet
Adj vért és ments meg három életet
Ments meg egy életet

Sose felejtem el, amikor édesanyám elmesélte, hogy egy éppen műtőasztalon fekvő kisgyerekhez hívtak véradókat, és a megfelelő előkészítés után váltották egymást a vállalkozók, akik karból karba adták vérüket a kislánynak. Néhány héttel később a szülők mindenkinek írtak egy levelet, amelyben megköszönték a sokat érő segítséget, a gyermek életben maradt. Ez aztán igazán kézzelfogható életmentés, amit bárki megtehet. Azzal, hogy vért adok, segíthetek másokon, és nem kerül semmibe. Önzetlenül cselekedni pedig igencsak felemelő, mindenkinek ki kellene próbálnia. Az az apró kellemetlenség pedig, amivel maga a procedúra jár, tulajdonképpen nem áldozat.











Miklós mentősként dolgozik, egy abból a 270–280 ezer honfitársunkból, aki évente legalább egyszer elmegy vért adni.  2009-ben adott elsőként, a példát édesanyjától vette, azóta már rendszeresen segít másokon.

Robi szerint sokan természetesnek tartják, hogy évente néhány alkalommal elmenjenek vért adni. Olyanokkal is találkozott már, akik főként a juttatások miatt állnak sorba. Őket is meg lehet érteni, de valóban csak akkor adjanak vért, ha gyógyítás céljából fel lehet használni – hangsúlyozta a civilben informatikusként dolgozó fiatal.

Miklós hangsúlyozza, hogy az adott vér nagyon sok helyzetben a szó legszorosabb értelmében életet menthet. Egy súlyos sérült esetében nagymértékben javíthatja a túlélés esélyeit, ha elég hamar megfelelő mennyiségben jut vérhez a beteg, így pótolva a traumából származó veszteséget – mondta a fiatal mentős.

Úgy gondolom, az önzetlen segítségnyújtás mindenképp nagy motiváció lehet ilyenkor. Persze ehhez olyan beállítottságúnak is kell lenni, hogy ne féljünk másokért idegenül, arctalanul egy pici áldozatot hozni. Az sem baj, ha az ember hisz benne, hogy ez az áldozat egyszer majd számára is megtérül.



Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés