Bucsy Levente
Bucsy Levente

Ciklusról ciklusra marha nagy reménykedésben vagyunk, aztán a vége mindig az, hogy kiszámoljuk, melyik egypontos meccsből lehetett volna három, vagy hol nem kellett volna gólt kapni, hogy legalább iksz legyen, egy pontért. Ahogy az idő szekere halad előre, a hitegetés szintje azért kezd alábbhagyni, Egervári Sándor első ciklusára (2010–2011) mindössze azt ígérte a hazai futballvezetés, hogy „versenyben leszünk” a második helyért, és mivel a papírforma az Euro2012-es sorozat egyetlen „másik” mérkőzésén sem borult a mi javunkra, a kiélezett harc végén a helyünkre kerültünk a harmadik hellyel, Hollandiának és Svédországnak pedig Eb-szereplés jutott osztályrészül, még ha gyatra nyári kirándulás is lett a vége.

Szóval kezd kialakulni a szurkolói realizmus, ami már nem reménykedik egy hollandok elleni hazai meccs előtt, de elvárja, hogy Észtország és Törökország ellen 4 pontunk legyen, ahogy azt a kapitány leckének fel is adta. Egervári Sándornak közben viszont volt egy igen fontos mondata, ez közvetlenül a 2014-es vb selejtezősorozata nyitányakor hagyta el a száját. Summázata így hangzik: az reménykedhet a második helyben, aki pontot szerez Hollandiától. És itt meg kell állnunk. A szurkolói realisták – ez alapján is – már tudják, hogy a 4-1-es budapesti vereség óta valóban csökkent a továbbjutási sansz, ugyanis holland fronton 0 ponttal számolhatunk (idegenben is ki fogunk kapni, ez van), míg Törökország és Románia még eséllyel akaszt tengelyt Luis van Gaal gépezetének. Az pedig már most, három forduló után is látszik, hogy a két nagy „történelmi” vetélytárs közül keleti szomszédunk bombaerős, Isztambulban nyerni pénteken óriási fegyvertény volt. A Hollandia ellen elhullajtott pontot pedig vissza kell szerezni.

Menetrend és csoportállás
Menetrend és csoportállás
Fotó: fifa.com


Azzal, hogy a törökök rúgott gól nélkül kaptak ki Romániától és Hollandiától is, a magyar válogatottra – román viszonylatban – új feladatot szabott ki az élet. Mivel hozni kell ugyanazokat az eredményeket, mint amelyeket a románok hoznak, az egymás elleni mérkőzéseken pedig legalább X-es mérleget kell kialakítani, ha tényleg a második hely (!) a cél, egy törökök elleni győzelmet nekünk is aratnunk kell. Erre kedden lesz itt az alkalom Budapesten, remélhetőleg 38 ezer néző előtt – kicsit ugyanis megerősítették a komoly ráncfelvarrás előtt álló Puskás felső karéját. (A jegyeknek több mint a fele gazdátlan még.)

Törökország keddi legyőzése tehát a váratlanul jó Románia miatt vált kötelezővé, Egervári 2 meccs, 4 pontos elvárása ezért kell, hogy visszaalakuljon a korábban (irreálisan, de) képviselt 6 pontosra. Egyszerűbben: ha Törökország az első három mérkőzésén csak 3 pontot gereblyézett össze, nem lehetséges, hogy éppen tőlünk szedjen el, most kell őket kiírni a második helyért folyó versenyből. Két, sárga lapok miatt eltiltott játékosunk, Dzsudzsák Balázs és Juhász Roland nélkül nehéz lesz, de emlékeznünk kell egy bizonyos Magyarország–Svédország előtti helyzetre, ahol egy kezdőtizenegynyi futballista nem állt Egervári rendelkezésére, köztük éppen Dzsudzsák Balázs, Juhász Roland, Gera Zoltán és Szalai Ádám.

A „nagy” 4 pontos elvárás

A tervek minden sorozat előtt nagyívűek. Sokan most is 6 pontot számoltak ki az észt és a török meccsre, köztük a Fradi-legenda Nyilasi Tibor. Egervári Sándor viszont a holland és az észt összecsapás között már csak 4-et írt elő (ez nem lesz elég a második helyhez), ebből 3 már megvan. A 4 pont kiszabásával a mester talán takarózni igyekezhet, de nem a 2014-es világbajnokságra, ha viszont nem tudunk győzni, nagy-nagy lépéshátrányba kerülünk Romániával szemben, mi több, versenyben maradnak a törökök is. Az észtek 2011-es Eb-pótselejtezőjét ma már nevezhetjük egyszeri, kiugró sikernek. Ki tudja, hogyan győzték le idegenben Szerbiát, Szlovéniát és Észak-Írországot is... Szóval legyen inkább 6 az a 4, Kapitány Úr!

Egervári mérlege

Egervári érájában eddigi 24 meccsen 14 győzelem, 4 döntetlen, 6 vereség a mérleg, a gólkülönbség 49-25. Csak a tétmérkőzéseket tekintve nyolc győzelem, egy döntetlen, négy vereség, a barátságos meccseken hat győzelem, három döntetlen, két vereség van a csapat mögött. (forrás: MTI/Fourfourtwo.hu)

A keddi mérkőzés közvetlen esélylatolgatására a magyar–török reggelén kerítünk majd sort, viszont „sorozatszintű” számításokat már most tehetünk, nehogy majd menet közben kelljen okosnak lenni. Jelenleg 6 ponttal a 3. helyen állunk a D csoportban, a románoknak és a hollandoknak egyaránt 9-ük van. Törökország ellen itthon 3 pont kell, a 2013-as két magyar–románon pedig minimum 2-4, a török-magyaron legalább 1 (ehhez feltétlenül szükséges, hogy a románok botoljanak otthon a törökök ellen), az észtek és Andorra ellen itthon pedig 6. Az így elért 18-19 pont számítana valóságos előrelépésnek, ennél többet szerezve pedig nagy valószínűséggel kijutnánk a 2014-es vb-re. Érdemes belemenni a már most igen jól álló románok várható szereplésébe: otthon ki kellene kapniuk Hollandiától kedden, majd legfeljebb egy ponttal távozniuk Budapestről a 2013-as évnyitón. Utána jön nekik a hollandiai túra (legyen 0), a bukaresti katlanban pedig nem kellene nyerniük Magyarország és Törökország ellen sem. Andorra és Észtország ellen még 6 pontot be kell, hogy írjunk nekik. Ez így a végén nekik szintén 18-19 pont lehet.

A számolgatás előfeltétele (!) tehát a keddi budapesti győzelmünk – a románokat , és már most szólunk, hogy „feltüzelt törökökkel” jönni nem érvényes; elvert, szétzilált törökök vannak, akiken az álmok eléréséhez most át kell lépnünk nekünk is. Hasonló a helyzet, mint a tavaly szeptemberi magyar–svéd előtt, akkor 2-1-re győztünk.

Egy kis emlékezés a péntek estére képekben, videóban: